A vámpír hercegnője ✓

🥀14. Éj || Összezárva Zennel - Kérlek hallgas meg?🥀

~Mizuki szemszöge~
Reggel a Nap sugaraira ébredtem de egy elég fura helyzetből, mivel rajtam aludt Nanami, Hiro és Seiji. Lelöktem őket ők pedig mogorván néztek rám én pedig csak nevettem rajtuk jó báráthoz híven.

Reggel hamar elkészültünk mivel a fiúknak voltak váltó ruhájuk a mi szobánkba. Nem félre érteni sokat szoktunk egymás koliszobájában aludni főleg ha valamelyikünknek szügsége van a másikra mint például tegnap is.

Négyen együtt indultunk el reggelizni utána meg suliba. Az osztályba érve még senki se volt bent fura volt de ez van. Olyan fél óra múlva már elkezdtek a többiek is jönni. Az órák nagyon lassan teltek el.

Az egyik szünetbe találkoztunk a többi biztonsági őrrel is megbeszéltük, hogy szombaton gyakorolni fogunk mind együtt. Ezek után azt hittem, hogy nem fog már meglepetés érni. Hogy mekkorát is tévedtem én.

Napnyugtakor már a kapunál voltunk, ahol vártuk az éjjeliseket, pár perc elteltével ki is nyílt a kapu. Átjöttek rajta mind de Akihito odajött hozzám.

- Mizuki beszélhetnék veled? - kérdi Zen.

- Sajnálom Akihito úrfi de nincs időm.

- Kérlek?

- Nincs időm. - többet nem törődtem vele.

- Mizuki ránk is haragszol? - kérdi Kaito szomorúan.

- Nem. Rátok miért haragudnék?

- Akkor megnyugodtam. Na mutasd meg neki kit is vesztett el.

- Azon leszek.

Ezután mindenki ment a dolgára mi pedig elindultunk őrjáratozni. Unalmas volt hiszen mostanában nem szoktak minket megtámadni. Biztos vagyok benne, hogy valamit terveznek.

Már csak arra kénne rájönni, hogy ki a főnökük a megvadult vámpíroknak. Se baj a suliban is körül néztünk de nem volt sehol semmi szokatlan. Éppen a harmadik emeleten voltam, amikor észrevettem, hogy nyitva van az egyik ajtó. Arra indultam el. Talán egy kicsit mérges voltam. Na ki volt bent Zen hurrá.

- Akihito úrfi miért nincs az osztályában?

- Csak szellőztettem a fejemet.

- Értem de szépen megkérném, hogy menjen az osztálytermébe.

- Kérlek ne beszélj velem ilyen távolságtartóan. - mondta szomorúan de engem nem hatott meg.

- Nem értem miről beszél. Én mindig így beszélek magukkal.

- Ez nem igaz. Ez nem te vagy.

- De ez én vagyok. Ha nem baj én mennék maga pedig siessen vissza a többiekhez.

Egyszer csak egy ajtó csapódást hallottam. Ezért odamentem de nem lehetett kinyitni az ajtót.

- Hogy basznád meg! Hogy neked is ilyenkor kell becsapódnod.

- Nyugodj le Mizuki.

- Ne hívj így. Nem fogok lenyugodni mivel veled vagyok összezárva.

- Ez már haladás újra úgy beszélsz velem mielőtt jóba lettünk volna.

- Csak ne örülj annyira neki.

- Legalább most végig tudsz hallgatni.

- Semmi kedvem hozzá.

- Sajnos pedig nem tudunk mást csinálni.

- Inkább ordibálok és verem az ajtót mint, hogy téged meghallgassalak.