A vámpír hercegnője ✓

🥀3. Éj || Idegbaj kapás apám új ötlete miatt🥀

Másnap reggel

Csip, csip, csip.

Reggel hatkor nagy kómásan kinyomtam a vekkert mert elkezdet csipogni, hogy felkejünk, mivele suli van Nanamival.

- Hé lustaság ideje felkelni.

- Még öt percet kérek. - mondta álmosan.

- Nincsen gyere.

- Nem akarok.

- Én meg nem akartam ezt a módszert alkalmazni. - lerúgtam az ágyról de legalább felkelt.

- Gonosz vagy Mizuki.

- Nem vagyok gonosz, mivel az Akihito.

- Igazad van.

Ezután elvégeztük teendőinket és elindultunk órára, de olyanok voltunk mint a zombik de nem csak mi, hanem Hiroék is. Majdnem neki mentünk az ajtónak mind a négyen.

- Ti aztán szarul nézték ki. - mondta Tomoe.

- Jó, hogy két órán keresztül kergetük azt a barmot és éjfélre értünk vissza. - mondtam ingerülten.

- Értem én jobb, ha nem szólunk hozzátok egyenlőre.

- Ja. - mondta Seiji.

- Majd alszunk rajzon úgy is két óránk van ma. - mondta Hiro.

- A tanár beteg szóval helyettesítő tanár fog jönni majd. - mondta Nanami.

- Akkor ez eldőlt akkor az utolsók kettő rajz órán alszunk ma ami az ötödik és hatodik óra.

Nem beszéltünk ezután. Csak vártuk az ötödik és hatodik órát, hogy aludhassunk még két órát, mivel mi vigyázzunk ma is a kapunál mikor az Éjjelisekkel cserélünk. Végre megszólalt az ötödik órát jelző becsengő, így mi beültünk hátra elénk pedig Tomoe ült.

- Na akkor jó éjt srácok.

- Neked is Mizuki. - feleték egyszerre.

- Köszi Tomoe úgye felekeltesz majd minket?

- Persze. Pihenjetek csak hiszen megint ti lesztek az éjszakai ügyeletesek.

- Köszi. Hurrá.

Elaludtam megint álmodtam de most nem a szüleim halálát éltem újra.

{Álom}

Éppen hat éves lehettem, mikor ez történt velem. Sírtam mert megint bántották engem pedig semmit se tettem. Voltam olyan szerencsés, hogy neki mentem valakinek és elestem.

- Sajnálom, hogy neked mentem figyelmetlen voltam

- Semmi baj nincsen. Hé miért sírsz? - kérdi egy fiú és felém nyújtja a kezét.

- Nem is sírok.

- De sírsz.

- Semmi bajom nincsen. Nem kell foglalkozni velem csak egy ügyetlen lány vagyok.

- Nem vagy ügyetlen.

- De az vagyok.

- Nem és kész.

- Nézétek ott van az élő boxzsákunk. - mondta a legutálatosabb fiú a suliban.

- Azt mondtak rád, hogy élő boxzsák. - kérdi az ismeretlen fiú idegesen.

- Igen de nem kell velük foglalkozni. Nem normálisak.

- Gyere segítek fel állni.

- Rendben. - de amikor felsegített észrevette a csuklómon a lila foltot.