A vámpír hercegnője ✓

🥀22. Éj || Az új élet kezdete🥀

7 hónap múlva
Már három hónapja, hogy Zen felesége vagyok. Nem sok érdekes dolog történik velünk. Sakura és Hiro összejöttek. Ken megkérte Sayaka kezét.

Nanami meg Seiji is összeházasodott és az első gyereküket várják. Most éppen a csajokkal takarítunk, mivel mi is beköltöztünk oda ahol apa lakik.

De engem egyszer csak elfogott a hányinger rohantam is a WC-hez, hogy kiadjam magamból azt a kicsi reggelit amit megettem.

- Hé Mizuki mióta megy ez? - kérdi Sakura.

- Lassan már három hete.

- Jobb lenne ha elmennék egy orvoshoz. - mondta Sayaka.

- Legyen. Min mosolyogsz Nanami?

- Én csak sejtem, hogy mi lehet a bajod. De induljunk.

Apának rögtön szóltunk. Vállalta, hogy elkísér minket a dokihoz. Most éppen arra várunk, hogy szólítsanak engem.

- Akhito Mizuki jöjjön.

- Megyek de ők is jönnek mind.

- Rendben.

Bent egy kedves doktornő mosolygot ránk én felfeküdtem az asztalra ő pedig megvizsgált engem. Már csak az ultrahamg van hátra de amint rákent azta zselét a hasamra és rárakta azt a bigyuszt egy furcsa hangot hallottunk.

- Maguk is hallják igaz?

- Igen de mi ez. - kérdi apa.

- Szív hangok.

- Szív hangok. Ez azt jelenti, hogy terhes vagyok doktornő.

- Igen. Gratulálok. Már három hónaposak.

- Nagypapa leszek.

- Képet kérnek.

- Persze

- Majd rendszeresen járjon vizsgálatokra.

- Úgy lesz.

Visszaindultunk az Akadémiára. Azon tanakodtunk, hogy mondjuk el Zennek.

- Na mit fogsz csinálni Mizuki? - kérdi Nanami.

- Most már biztos, hogy a srácok otthon vannak és halálra aggódják magukat. Szóval majd a képet oda adom nekik utána meglátjuk mi lesz.

- Nagyon ravasz vagy. Ugye tudod. - mondta apa mosolyogva.

- Most miért?

- Amikor még anyukád élt ő is így oldota meg, hogy gyereket vár. Úgy látszik ráütöttél. De ha tényleg olyan vagy mint ő akkor nagy bajban lesz Zen a hangulat ingadozásokkal.

- Ilyen rossz volt anya.

- Mondjuk úgy hogy veszélyes volt egy kicsit.

- Értem.

Mikor felértünk legalább tíz aggódó szem párral találtuk magunkat szembe.

- Hát itt meg mi folyik? - kérdem szórakozottan.

- Aggódtunk értettek. - mondta megkönnyebbülve Zen.

- Itt vagyunk csak elkellett mennünk az orvoshoz mert rosszul lettem egy kicsit.

- Ugye nincs bajod.

- Nyugi Zen semmi bajom. De ezt szeretném oda adni nektek.

- Ez meg mi? - kérdi Ken értetlenül.

- Ez egy kép. - mondta Benji.

- Na ne. - mondta mosolyogva Rin.

- Akkor se tudom, hogy mi. - mondta Zen értetlenül. - Ti meg min mosolyogtok Rin?

- Add már ide te hülye. - mondta Seiji.
- Hiszen ez egy ultrahangos kép, ami csak a terhesnőknek szokott lenni.

- Várjunk csak. - mondta Ken. - Azt akarod mondani, hogy Zen apa lesz?

- Pontosan. - mondta Seiji. - Nem is egy hanem kettő.

- Hát akkor gratula Zen. - mondta Hiro.

- Apa leszek. - odarohant hozzám és megölelt. - El se hiszem.

- Én még anya leszek.

Mindenki gratulált nekünk. Miután kiderült, hogy terhes vagyok nem jártam küldetésekre. Zen pedig mindig ott volt mellett és segítet nekem.

6 hónap múlva
Zen már nagyon várta az apróságokat. Idő közben kiderült hogy ikreket várok egy fiút és egy lányt. Ma éppen Kaito volt velem mivel se Zen se apa nem ért rá mert dolguk volt. Egyszer csak éles fájdalmat éreztem meg, hogy valami folyik.

- Kaito jönnek az ikrek.

- Azonnal megyünk.

- Ezer hála, hogy tudsz teleportálni Kaito.

- Tudom. Hagytam egy üzenetet a többieknek, hogy itt vagyunk a kórházban.

- Rendben köszi.

Nagyon elfáradtam de megérte mert a két legszebb kincset tarthatom a kezeimben. Hirtelen hatalmas zajra lettem figyelmes az ajtó mindenki beesett.

- Hol vannak az unokáim? - mondta apa.

- Én fogom először látni a gyerekeimet.

- Mindenki befogja mert én szültem meg őket!

- Tessék Mizuki megszólal és mindenkin kussol. - mondta mosolyogva Hiroto.

- Nanami is ilyen volt és még most is ilyen. - mondta Seiji.

- Na de hogy hívják a gyerekeket? - kérdi Ken.

- A kislány Akihito Ayano, a kisfiú Akihito Daichi.

- Illenek hozzájuk. De ők mit örököltek? - kérdi Kei.

- Félvérek mind a ketten.

- Ez azt jelenti, hogy majd éjjelisek lesznek ha oda nőnek. - mondta mosolyogva Zen.

- Igen. Mondjuk én reméltem, hogy az apjukra fognak hasonlítani.

- Hát mind a kettőtök vágya teljesült. - mondta apa.

- Igen én is így gondolom.

13 évvel később

- Szia anya. - mondták az ikrek.

- Sziasztok gyerekek. Hogy aludtatok?

- Egész jól. - mondta Daichi.

- Ja főleg, hogy leestél az ágyról. - mondta Ayano.

- Abba hagyni!

- Rendben. - mondták egyszerre.

- Menjetek keltsétek fel apátokat.

- Okés. - mondták megint egyszerre.

A gyerekek haj szürke még a szemük zöld, nagy örömünkre örökölték a seggfejségemet, amit Kei szív meg általában. Az apjuk bunkóságát is. Sokszor veszekednek ha pedig az apjuk rájuk szól akkor tovább folytatódik a veszekedés, de ahányszor rájuk szólok olyanok mint a kisangyalok utána.

Egy hangos puffanásra lettem figyelmes ezért megnézem mi történt. Zen a földön fekszik a gyerekekkel a hasán.

Na igen megy az élet, meg van mindenem. Van egy szerető férjem és két gyerekem mi így vagyunk egy boldog család.