A vámpír hercegnője ✓

🥀18. Éj || A Shadowhunters Szervet megjelenése - A háború folytatása🥀

Előző rész tartalmából: Úgy látszik tényleg elkezdődött a háború.

============================================================

~Mizuki szemszöge~
Olyan tíz óra körül keltem fel megreggeliztem. Utána pedig a Nappalisokat kezdtük az óvóhelyre vinni. Mivel este biztos, hogy újabb támadás fog érni minket. Hogy itt mennyire igazam volt.

Time skip mert Zen a kanapéra lett száműzve Mizuki által mert megint hülye volt.

Éppen a Titkos helyükre mentünk, ahol most apa is megjelent pedig nem szokott általában. Ebből lehet tudni, hogy nagy a baj.

- Nagyon büszke vagyok mindenkire. De itt az idő, hogy harcaba szálljuk mint a Shadowhunters Szervezet. Az éjjelisekkel együtt fogunk harcolni de ha lehetséges ne az elején lepleződjetek le.

- Értettük főnök! - mondtuk egyszerre mind.

- Hát akkor készülődjetek mert, amint a Nap lemegy újra megtámadják a sulit vagyis minket.

- De ki az ellenség? - kérdi Nanami.

- Itt az idő, hogy megtudjátok az elleségünk nem más mint Kurosaki Crow.

- De hiszen ő halott. - mondta Tomoe.

- Nem úgy látszik valaki feltámasztotta. - mondta apa.

- De hiszen őt az Akatsuki házaspár ölte meg.

- Vagyis őt csak egy Akatsuki képes legyőzni, de őket megölték tizenegy évvel ezelőtt. - mondta Tomoe.

- Ez nem igaz a lányuk életben maradt.

- Micsoda? - kérdik egyszerre döbbenten.

- De ha a lányuk él nem biztos, hogy tud harcolni hiszen nem úgy lett akkor nevelve. - mondta Roy.

- Óh szóval ilyen gyengének hiszel engem.

- Mi kapitány te vagy a lányuk. De a vezetékneved nem Shiroin? - kérdi Roy.

- De mivel örökbefogadott Masahiro-san az igazi nevem Akatsuki Mizuki.

- Sajnálom tudom, hogy nem vagy gyenge de nem tudtam, hogy te vagy a lányuk. - mondta Roy.

- Nem haragszom nyugi. De ideje készülődnünk.

- Hai. - mondta mindenki.

Ezután mi is elmentünk készülődni a srácokkal, hiszen csak most kezdődik igazán a háború, ráadásul még az éjjelisek is velünk fognak harcolni Zent ismerve. Miután mindenki elkészült eléjük léptem.

- Srácok mi mind egyenlőek vagyunk. De itt az idő, hogy feledjük magunkat. Biztos vagyok benne, hogy túl éljük ezt a harcot. Ezért csak annyit kérek, hogy ne ölessétek meg magatokat mert mind fontosak vagytok nekem.

- Hai!! - kiáltotta mindenki.

- De azért te se ölesd meg magadat kapitány. - mondta Tomoe.

- Rendben. Hát akkor induljunk a csata térre.

Így hát mind ahányan voltunk felettük a maszkokat és elindultunk a csata térre, ami a suli lesz. De jó remélem értittek az iróniát.

- Mi a baj Mizuki? - kérdi Nanami.

- Már itt vannak és nem is kevesen. Szóval húzzunk bele. Mindenki a fákra és úgy menjünk mert gyorsabb.

Mindenki felugrott a fákra és úgy igyekeztünk a kapuhoz. Ahol már az éjjelisek ott voltak. Ideje a színészkedésnek. Amint oda értünk minden szem ránk szegeződött de nagyon döbbenet is volt a szemükben.