A vámpír hercegnője ✓

🥀6. Éj || A bál napja🥀

~Mizuki szemszöge~
Két hét telt el azóta, hogy elmondtuk, hogy bál lesz. Ebben a két hétben csak azt hallgattuk, hogy mindenki elhívja a szíve választotját.

A terembe díszítés nagyon jó lett. A kaják is finomak lettek. Mi pedig egyenlőre a szobánkba vagyunk és készülünk, mert este tíz órakor kezdődik a bál, most pedig este hét óra van.

Lezuhanyzok, hajat mosok és éppen a ruhámat veszem fel, ami a térdem felet ér véget egy egyszerű fekete ruha pánt nélkül egy fekete magassarkúval. Nanami ruhája is hasonló csak az övé piros.

(csak így volt megfelelő kép az elképzeléseimnek megfelelően Mizuki és Nanami ruhájáról)

A fegyvereinket pedig a combunkra rakott bőrszíjra erősítjük, mivel mi vagyunk a biztonsági őrök így ma nem ihatunk.

- Nanami valami történi fog tudom.

- Én is érzem. Már két hete nem támadták meg minket.

- Ez aggaszt engem is. De menjünk szerintem.

- Okés.

<A bál teremben>
Egyenlőre csak mi négyen vagyunk itt a srácokkal. De egyszer csak egy ismerős négyes is befut

- Sziasztok. - mondtam mosolyogva a vámpír négyesnek.

- Sziasztok. - mondták egyszerre.

- Csajok jól néztek ki. - mondja Ken.

- Mi mindig. - mondom mosolyogva.

- Pár perc és a többiek is itt lesznek.

- Miért nem hívtam el őt? - motyogta Zen magának.

- Kit nem hívtál el?

- Nem érdekes. Menjünk fogadjuk a többieket.

Karon ragadtott és elráncigált az ajtóhoz, ahol már a vendégek ott voltak. Minden fiú megnézett de utána rögtön el is fordultak mintha valaki azt üzenné nekik, hogy ő az enyém rá se nézzetek. Mindenki megérkezett. Már egy órája megy ez egész és minden rendben van. Most éppen az egyik kedvenc lassú számom indult el. De egyszer csak valaki megállt előttem.

- Felkérhetem a szép hölgyet egy táncra? - kérdi Zen.

- Lehet de csak most az egyszer.

- Akkor jöjjön hölgyem.

- Ahogy kívánja uram.

Elkezdtük táncolni.

(az elképzelésem szerint így táncolt Zen és Mizuki)