A vámpír hercegnője ✓

🥀19. Éj || Fényderül a Shadowhunters Szervezet titkára🥀

~Mizuki szemszöge~
Miközben harcoltunk a megvadultakkal egyszer csak megéreztem Kurosaki Crowt. Minden vadász arra vette az irányt.

- Áh szóval ti lesztek az ellenfeleim. Hamar véget vették ennek a harcnak.

- Csak ne legyél eltelve magadtól Crow. - mondtam gúnyosan.

- Ki mert megszólítani engem?

- Csak én Varjú.

Kezdett ideges lenni rám. Biztos megfogjuk bánni még a beszólásokat.

- Csak szerintem van eltelve magától Varjúcska? - kérdi Nanami.

- Nem igazad van nagyra van magával a Madárka. - mondta Hiro és Seiji.

- Na de ideje lenne legyőzni Varjúcskát.

Valami elpatant nála mert nekünk rontott. Mi pedig kerülgetük.

- Srácok vegyük komolyan végre őt.

- Ti nem vesztek komolyan engem?

- Nem. - mondtuk egyszerre.

- Mind hallottak lesztek.

- Nem hiszem de álmodj nyugodtan. - feleltem nyugodtan.

- Végetek! - ordította.

Mi pedig nem nagyon ijedtünk meg tőle. Hiszen jobban félünk a mérges Masahiro-santól. Egyszer csak óvatlanok voltunk és nagy sebet ejett rajtunk, amitől elsötétült a világ. Egy fehér helyen találtuk magunkat.

<Élet és Halál közötti találka hely>

- Hol vagyunk most? - kérdi Hiro.

- Nem tudom. - feleli Seiji.

- Mi most meghaltunk? - kérdi Nanami.

- Valószínüleg igen. - mondtam ki őszintén. - Azért nem vagyok boldog, hogy ti is itt vagytok. Nektek még élenetek kellene.

- Ne mondj hülyeséget! Mizuki emlékszel mit ígértünk meg egymásnak régen.

- Persze, hogy emlékszek rá. Ha valaki meghal akkor megyünk mind. Meg se érdemellek titeket.

- Ez nem igaz mert ha te nem lettél volna mi se ismerjük meg egymást soha az életbe. - mondta Seiji.

- Igaza van a szőkének. - mondta Hiro.

- Te hoztál fényt az életünkbe és muttatál utat nekünk. - mondta Nanami.

- Igaza van a másik törpének. - mondta Hiro.

- Hé, magasabb vagyok mint Mizuki.

- Te is megérdemled, hogy élj még. Hiszen csak te tudod kordában tartani a hormon túltengéses fiatalokat és vámpírokat.

- Ti is képesek vagytok rá.

- Már vártunk titeket gyerekek. - mondta egy női hang.

- Gyere elő.

- Itt vagyunk. - mondták többen is.

- Ezek.... - kezdi Nanami.

- A.... - folytatja Seiji.

- Halott.... - mondja tovább Hiroto.

- Szeretteink.... - fejezem be könnyezve.

- Mit keresték ti itt? - kérdi apa.

- Na vajon mit keresünk itt. - mondom gúnyosan.

<Vissza a valóságba Zenhez>

Elkezdtem oda felé lépkedni a többiek pedig követtek engem és megáltunk a négy vadász mellett.