A vámpír hercegnője ✓

🥀16. Éj || A háború elő szele🥀

~Mizuki szemszöge~
Reggel hamar felkeltem de volt egy olyan érzésem, hogy ma történi fog valami itt. Nagyon csendes voltam egésznap de ezt a többiek is észrevették.

- Hé Mizuki! Mi van veled? Nagyon csendes vagy most. - mondta Nanami.

- Semmi bajom. - hazudtam.

- Minket nem tudsz átverni. - mondta Hiro.

- Na kivel mi a bajod? - kérdi Seiji.

- Huh. Legyen elmondod.

- Na gyerünk mondjad. - sürgett Nanami.

- Csak van egy olyan érzésem, hogy valami történi fog ma a sulival. De rossz értelemben. Mivel már egy ideje nem nagyon támadtak meg minket a megvadult vámpírok.

- Ebben igazad van. - mondta Seiji.

- Jobb ha szólunk a többieknek, hogy legyenek készenlétben. A Nap, A Hold és a Titok. Ezt adjátok tovább.

A nap további részében mindig csak ezt hallottuk a Nap, a Hold és a Titok így az összes vadász tudja és tudni fogja, hogy valami történni fog ma. Igazam is lett mert mikor apa fülébe jutott az a bizonyos hét szó hivatott is minket délután.

- Mizuki!

- Tessék?

- Biztos vagy benne, hogy szörnyű dolog közeledik?

- Igen. Különben nem mondtam volna el a kódot.

- Hiszek neked mivel, a megérzéseid általában mindig  helyesek.

- Sajnálatomra.

- Ez nem rossz dolog kicsim, hanem jó dolog mert így annyira nem érnek meglepetések téged. Pont olyan jók a megérzéseid mint édesanyádnak voltak, plusz ugyan olyan ügyes vagy mint édesapád. Ráadásul a szüleid összes tulajdonság keveredik a te tulajdonoságaiddal.

- Köszi talán.

- Büszkék lennének rád.

- Igazad lehet. De jobb lenne ha menénk. Szóval szia apuci.

Ezek után a rejtekhelyhez mentünk a srácokkal de amint beléptem mindenki elhallgatott és rám néztek. A legbátrabb Tomoe volt ő kezdet elbeszélni a többiek helyet.

- Kapitány! Igaz a hír amit ma hallottunk a suliban egész nap?

- Igen mivel már régen támadtak meg minket ebből tudom, hogy nagy csata vár ránk. Nem muszáj részt vennetek, ha úgy van legyetek inkább a barátaitokkal és családotokkal. Ennyit szeretem volna mondani.

- Nem fogunk itt hagyni titeket kapitány. Együtt vágtunk bele és együtt is fejezükbe. - mondta Shikai.

- Ezt jó hallani. De akkor itt az idő, hogy a Shadowhunters Szervezetként vigyázzunk a sulira innentől. Na akkor induljunk átöltözni a vadász ruhánkba. Nappal átlagos diákok leszünk, este pedig a Shadowhunters Szervezet embereiként vigyázzunk az egész sulira. Na most már tényleg nyomás öltözni.

- Hai!!! - kiáltotta mindenki egyszerre.

Ezután annyit fegyvert vettünk magunkhoz, amennyit csak tudtunk. Utána pedig elindultunk az őrjáratokra a suli különböző részeiben. A fülünkbe lévő füleseken keresztül beszéltünk egymással mindannyian.

Sokszor elmentek a társaink és mi is a vámpírok terme mellett, de mindig nézett minket valaki vagy valakik. Gondolom azon gondolkodtak, hogy miért láttak ilyen sűrűn elhaladni valakit vagy valakiket az ablakuk mellett.