A vámpír hercegnője ✓

🥀12. Éj || A színes rózsák csokra - Pizsama parti a lányokkal🥀

Zennel azóta az este óta nem beszéltem lehet csak játszadozik velem. De ha ezt is csinálj csúnyán meg fogja járni. Telik az idő a tél lassan tavaszra fordul éppen Február elejét tapossuk még.

Február 14.
Reggel morcosan keltem, mert szerelmesek napja van. Hurrá minden, hol csak szerelmes párok fogják falni egymást. Mikor Nanami is felekelt neki se volt valami nagy életkedve hiába van együtt Seijivel.

- Jó reggelt Mizuki. - mondta unottan Nanami.

- Inkább jobbat. Valahogy ki kell bírnunk ezt a mai rohadt napot.

- Ja hogy én mennyire utálom ilyenkor mindenki szert mindenkit utána pedig csak veszekednek.

- Hát ja. De ha valaki be mer szólni kiütöm.

- Na ebbe egyetértek veled.

Ezek után nulla életkedvvel kezdtünk el készülődni testileg és lelkileg is a napra. Amint elértünk a folyosó végét megpillantotam a srácokat ezért csiga lassúsággal odasétáltunk hozzájuk. Mit ne mondjak nekik is annyira volt életkedvük mint nekünk.

- Láttom ti is nagyon vidámak vagytok. - mondta Hiro.

- A legboldogabbak. - vágta rá gúnyos hangon Nanami.

- Nanami kérlek ne legyél már ilyen. - mondta neki Seiji.

- Ez nem foghatni ugyan annyira utálja ezt a napot mint én vagy ti. Szóval mi négyen morocabbak leszünk mint általában.

- Igazd van Mizuki. - mondta Hiro.

Na ezek után elindultunk az ebédlőbe, ahol minden rózsaszín, piros vagy lila színbe ponpázott. Majd elhánytam magam és el is fintorodva fordulatam el az ebédlő felől.

- Oda be nem megyek.

- Egyetértek veled. - mondta Nanami, a fiúk pedig fintorogva bólintottak.

- Úgy látszik ma az autómatákból fogunk megélni. - mondtam sóhajtva.

Így az autómatákhoz mentünk meg vettük a reggelinket utána pedig az osztályterem felé mentünk, ami előtt Tomoe állt hullasápadtan ugyan úgy nuku életkedvvel akárcsak mi.

- Láttom te se bírod ezt a napot.

- Hát nem. Nézzétek meg az osztályteremet.

- Rendben. - feleltük egyszerre.

De amit ott láttam rosszabb volt mint az ebédlő na itt teltbe nálam a pohár.
Berontottam mindenki rám nézett könyörögve na igen az osztályunk nem szereti ha sok dísz van.

Így a kivágott szívekhez léptem és elkezdtem leszedni és ketté szakítani. Utánam jöttek Nanamiék így együtt szaggatunk le a díszeket. Amikor végeztünk a terembe körbe néztem és minden honnan hálás pillantásokat kaptam.

Utána a helyeinkre mentünk nem sokra feszülten jött be a tanár de amint észrevette, hogy nincs semmilyen dísz megkönnyebbülten sóhajtott majd elkezdte a tanítást.

- Mivel ez a terem nyugodt és nincs egy dísz se, ezért a mai órán csak pihenünk. Nem tudom ki szedte le a díszeket de büszke vagyok rá. Kérlek jelentkezz, aki leszedte azokat a díszeket.

Felnyújtottam a kezemet a többiek is követték a példámat a tanár pedig odainvitált minket magához. Amikor odaértünk. Így szólt.

- Köszönöm, hogy leszedtétek a díszeket.

- Ez csak természetes volt Tamaki-sensei. - mondtam. - Nem nagyon szeretem ezt az ünnep napot az ebédlőbe se mentünk be.

- Megértelek titeket majd szólok a tanároknak, hogy ide nyugodtan jöhetnek ha elegük van a sok szíves díszből. Plusz rá beszélem őket, hogy ne tanítsanak ma titeket.