Just a Little Bit of Your Heart

twentyseven

Justin hív, na ez sem valami sokszor fordul elő... Áthúztam a zöld kis ikont és Justin már meg is szólalt.

-Ariana! Segíts!-szólt megtört hangon.

-Mi?! Miért? Hol vagy?-kérdeztem.

-Megadom a címem.-darálta le és kinyomta. Hát jó.

***

Megálltam az előtt az ajtó előtt amit úgy gondoltam hogy Justin-é. Ha egy random ember nyit ajtót az égés lesz. Justin nyitott ajtót de ez még nagyobb égés volt. Hisz szörnyen festett.

-Veled meg mi történt? 2 hétre eltűnsz, erre pont engem hívsz?-vontam fel a szemöldököm.

-Azért téged hívtalak mert tudtam hogy te elfogsz jönni.-mondta.

-Hát ez nagyon romcsi, de miért nem hívtad fel Shawn-t?-kérdeztem.

-Mert ő nem láthat így!-akadt ki.

-Ja, bocs.-forgattam meg a szemem.

-Segíts!-nyavalygott.

-Miben?-kérdeztem.

-Mindenben.-vágta rá. Meghökkentem.-Na az hosszú lesz.-végig néztem rajta.-Először is ez a bajusz!-végülis még nem lehet bajusznak nevezni, de már hasonlít.

-Micsoda?!-sipította.-Sandy-t? SOHA!-komolyan mondom, olyan mint egy picsa. Egy tökös picsa.

-Ki a faszom az a Sandy?-kérdeztem ingerülten.

-Hát a bajszom!-mondta.

-Na jó, szia Justin, én mentem!

-Ne! Várj! Jó.-adta be a derekát.-Leszedem.-szipogott.

-Helyes.-bólintottam.

***

Fél óra múlva kijött a fürdőből. Leszedte Sandy-t. Mi? Na jó, ez bizarr. Én tényleg Sandy-nek neveztem Justin arcszőrzetét? Ja.

-Megsirattad Sandy-t Bieber?-Justin megforgatta a szemeit.-Remek.-mondtam.-Most pedig a modor.

-He?-kérdezett vissza.

-Erről beszéltem.-ráztam a fejem.-Kérdezz vissza szépen, mint például...-gondolkodtam el.-Tessék vagy az igen.

-Miről vakerálsz?-kérdezte.

-Tudod mit? Hagyjuk a modort.-legyintettem.

-Mosolyogj.-mondtam, de Justin elkezdett vicsorogni és úgy nézett ki mint Sztálin vagy Hitler. Elég ilyesztő. Legalább már nincs rajta a bajusz.

***

Mióta segítettem Justin-nak, egyszerűen irtó jó fej lett. Vagyis velem. Olyan legjobb barát félének mondanám.

***

-Szerinted mi is olyanok leszünk mint Justin és Selena?-kérdeztem, miközben fent az ágyamban feküdtünk Harry-vel, és én az ő mellkasán voltam.

-Nem. Biztos hogy nem leszünk olyanok.-mondta Harry határozottan. Erre elmosolyodtam és mégjobban hozzá bújtam.

***

Körülbelül reggel fél hét van. Harry még nagyban aludta az igazak álmát. Kikeltem az ágyból és egyenesen a konyhába mentem. Ott össze ütöttem két salátát. Pontosan tudom, hogy nem ez Harry kedvence, de most nálam van, szóval azt eszi ami itthon van.

Mikor kész voltam, akkor felmentem és felkeltettem Harry-t.

-Mond hogy nem zöldet kell enni.-mondta Harry kétségbe esetten. Viszont ahogy leértünk a konyhába, Harry olyan arckifejezést vett fel mintha ott előtte valaki kis kutyákat főzne.

***

Amikor azt hittem, hogy Taylor leszáll a pasimról akkor valamit nagyon elhittem, ami nem igaz. Egész végig, minden szünetben Harry-re akaszkodott, mint egy pióca. De a legzavaróbb az volt, hogy úgy tűnt, Harry-t nem is zavarja. Órák után, se szó, se beszéd rögtön haza mentem.

Benyitottam, azzal se foglalkozva hogy miért volt nyitva, ledobtam a cipőm. Láttam a konyhába Frankie-t és még valaki mást, de most annyira dühös voltam, hogy nem érdekelt.

Kábé 20 percet kuksoltam fent, majd inkább lementem.

-Szia Frankie.-mentem be a konyhába.

-Szia Ari.-köszönt, majd a másik srác felé nézett.-Ó! Izé, ő itt...

-Ariana Grande vagyok.-nyújtottam kezet.

-Mac Miller.-rázta meg mosolyogva.