𝐅𝐀𝐋𝐋𝐈𝐍𝐆

22

𝚂𝙷𝙰𝚈𝙴

Amikor Lando a második Silverstone-i futam után a semmiből felhívott, hogy lenne-e kedvem vele és néhány F1-es barátjával ellátogatni az angolok által nagyon kedvelt Soho Farmházba gondolkozás nélkül igent mondtam. Egyrészt, mert borzasztóan szükségem van arra, hogy végre kimozduljak a lakásom falai közül. Másrészt, mert az előző heti futam óta nem találkoztam Landoval; s noha ha azt nézzük, hogy jóval több időt is külön töltöttünk már az ismertségünk alatt mint egy hetet, ez most mégis túlságosan is sok volt.

Valamint, szükségem van arra, hogy egy nagyobb és egy teljesen más társaságban legyek. Főleg azok után, hogy a hét elején csúnyán összevesztem a két legjobb barátnőmmel, akikkel azóta egyetlen szót sem váltottam.

Lehet amúgy, hogy velem van a baj. Ha már minden legjobb barátommal sikerült összevesznem.

"Minden oké?" Lando érdeklődve pillant felém, miközben felhúzza a kabátja cipzárját. Egy aprót bólintok, s követve a fiú példáját áthúzom a fejemen Lando egyik pulóverét. "Nyugodtan szólj ha haza akarsz menni, rendben?" Lando mellém lépve, a vállamat átkarolva pillant le rám. A szavai megmelengetik a szívemet. A tudat, hogy Lando még mindig emlékszik arra, hogy a barátai körében néha nagyon kellemetlenül tudom érezni magam, boldoggá tesz. S alapjáraton nem a barátaival van a problémám; leginkább a tőlük származó beszólásokkal.

Mikor jöttök már össze Landoval?

Miért nem vagytok még együtt?

Mire vártok még?

Stb...

"Köszönöm, hogy elhívtál." Mosolyogva döntöm a fejemet Lando vállának, miközben szinkronban indulunk el a Farmház bejárata felé.

"Állítólag itt lesznek a fiú barátnői, szóval nem nagyon fogsz unatkozni." Ahogy a szavak elhagyják a fiú ajkait egy pillanatra megtorpanok ezzel a fiút is megállásra késztetve.

"Csak azért hívtál, hogy ne legyél egyedül?" Gyanakodva, s egy kicsit csalódottan pillantok fel a fiú arcára.

Lando egy nagyot sóhajtva túr a hajába, majd húzza fel a kapucniját a göndör fürtjeire. "Nem. Azért hívtalak, mert szeretnék veled lenni. Tudod nagyon jól, hogy egyedül is simán eljöttem volna."

"Biztos?"

"Biztos." Lando nevetve veti át újra a karjait a vállam fölött, majd a lehető legközelebb vonva magához indul el újra a bejárat felé. Egy halvány mosollyal az ajkaim körül karolom át a fiú derekát miközben nagy szemekkel pillantok körbe, azonban az ajkaimon ékeskedő vigyor egyre csak nagyobb lesz amikor meghallom az ismerős hangokat nem messze tőlünk.

Ahogy kilépünk a teraszra, ahol csak a másik három fiú és a barátnőjük tartózkodik, óvatosan húzódok el Landotól, aki először a lányokat üdvözli, majd a fiúkkal kezet fogva csatlakozik be a beszélgetésükbe.

"Sziasztok." Zavartan lépek a lányok elé, majd egy szoros öleléssel köszöntöm az egyetlen ismerős arcot. Dilara és én még tavaly év elején valamint a nyári szünet előtti futamok során találkoztunk. Noha nem ápoltunk olyan szoros kapcsolatot, de akárhányszor összefutottunk mindig el tudtunk beszélgetni egymással. Ausztriában volt tavaly még egy olyan eset, amikor a lánnyal összetalálkoztunk a második szabadedzés előtt, s bőven a vége után a fiúk szedtek minket össze.

"Gyönyörű vagy." Vigyorogva pillantok a lány arcára, aki csupán egy halvány mosollyal az ajkai körül szólal meg.

"Te beszélsz? Konkrétan ragyogsz." Dilara nevetve túr a sötét tincsei közé, majd megragadva a karomat a másik két lány elé húz. "Carmen, Lily ő itt Shaye. Lando..."