𝐅𝐀𝐋𝐋𝐈𝐍𝐆

【epilouge】

【𝐅𝐀𝐋𝐋𝐈𝐍𝐆】
____________________________

A napszemüvegemet az orromra húzva dőlök hátra a kényelmes napágyon, miközben érdeklődve figyelem ahogy Lando nagy lendülettel fut bele a tengerbe. A fejemet rázva hunyom le a pilláimat, kiélvezve a bőrömet simogató meleg napsugarakat.

A gondolataim akaratlanul is de visszarepítenek, a szezon utolsó verseny hétvégéjére, amire szerencsére el tudtam kísérni Lando-t. S noha szerencsém volt azzal kapcsolatban, hogy az utolsó vizsgámat december elején letudtam, így mindenféle probléma nélkül utazhattam el Abu Dhabiba, hogy Lando mellett lehessek a szezon utolsó versenyén.

S milyen jó is, hogy vele tartottam.

A hideg még most is kiráz, ahogy a vasárnap délután történő eseményekre gondolok...

Az ujjaim erősen fonódnak a telefonom köré, miközben a tekintetemmel végig követem ahogy a barátom által vezetett narancssárga McLaren ráfordul a célegyenesre. Pislogás nélkül figyelem végig ahogy Lando átszeli a rajtvonalat, ezzel megszerezve az újabb dobogós helyezését, alig néhány tizeddel megelőzve a mögötte haladó versenyzőt. A garázsban lévő hangulat pillanatok leforgása alatt változik meg. Az eddigi feszült légkör meglágyul ahogy mindenki lelkesedő örömmel öleli magához a hozzá legközelebb álló kollégát. Boldogan figyelem, ahogy a szerelőktől kezdve a mérnökökön át mindenki kitörő örömmel figyeli ahogy Lando a levezető körét teljesíti.

"Shaye!" A fejhallgatót letéve magam elé vezetem a tekintetemet a felém közelítő férfire, aki Lando órájával és kulacsával a kezében lép elém. "Lando azt üzente, ha valamilyen csoda folytán a pódiumon köt ki akkor szeretné, ha ott lennél a csapat között."

"Tényleg?" Halkan felnevetve, a fejemet rázva kérdezek vissza, majd Jon apró bólintását látva sietősen lépek a férfi mellé, megragadva a barátom kulacsát ezzel segítve a tempósan haladó férfinek. "Már nagyon megérdemelte." Halkan mormolom a szavakat miközben egyre közelebb érünk a boxutca elejéhez. Az ajkaimra egy óriási mosoly kúszik, ami a maszk miatt nem nagyon látszódik, de abban biztos vagyok, hogy a szemeimen száz százalékig észlelhető a boldogságom.

A szívem majd kiugrik a helyéről, amikor Jon a kordon mögé irányít, ezzel a lehető legközelebb kerülve az első három helyre beálló versenyautókhoz és a pódiumhoz. Az ujjaim a kordon kérő fonódnak amikor Lando a gyönyörű McLarent a kettes számmal ellátott tábla elé kormányozza.

"Ezt a következő szezon kezdetéig hallgathatjuk." Jon nevetve rázza a fejét miközben én izgatottan figyelem végig, ahogy Lando boldogan ugrik ki a versenyautóból.

"Még szerintem tovább is." Halkan felnevetve pillantok fel Jonra, majd újra a barátomra, aki gratulál a többi pilótának mielőtt beleveti magát a rá váró tömegbe. "De bízom benne jövőre, több ilyenben lesz része a csapatnak."

"Bízzunk benne."

Lando nagy lendülettel lép elém, majd a vállamat megragadva húz magához. Nevetve karolom át a barátom derekát miközben Lando még mindig a sisakjában ölel egyre közelebb magához. A fiú egy gyors mozdulattal húzza fel a sisakrostélyt, ezzel lehetővé téve, hogy megpillanthassam a gyönyörű íriszeit.

"Gratulálok." Mosolyogva mormolom miközben óvatosan engedem el a fiút, egy apró lépést hátrálva amikor megpillantok a barátom mögött lévő fotósokat.

"Szeretlek." Lando újból közelebb vonva magához szólal meg, külön figyelve arra, hogy csak én halljam a vallomását. Mosolyogva szorítok egy utolsó a kezén, végleg elengedve őt.

Az interjúk hihetetlen gyorsasággal telnek el, s már csak azt veszem észre, hogy Lando feláll a dobogó második fokára. A himnuszokat végighallgatva boldogan nézem végig ahogy Lando átveszi a díjat, majd a pezsgősüveget a pódiumhoz ütve kezdi el szétfröcskölni a drága alkoholt...

"Shaye!" Ijedten dobom le a napszemüvegemet a napozóágyra, amikor megérzem Lando vizes ujjait a derekamra simulni. Egy halk sikkantás hagyja el az ajkaimat amikor a fiú mindenféle megerőltetés nélkül a karjaiba kapva indul el a tenger irányába.

"Lando, mit csinálsz?" A hangom vékonyan cseng, ahogy félve teszem fel a kérdést. Az ujjaim erősen marnak a barátom vállába, reménykedve abban, hogy nem az fog történni amire gondolok.

"Teljesen felmelegedtél." A szavak úgy hagyják el a barátom ajkait, mintha egy kisgyerekhez beszélne, ami ha lehet még jobban felidegesít. "Muszáj lehűtened magad." Lando gonoszan felnevetve pillant az arcomba, majd engedi el a combjaimat.

A lábaimat erősebben fonom a fiú dereka köré, bízva abban, hogy meggondolja magát és nem dob bele a hideg vízbe.

"Elrontod a játékomat." Lando lebiggyesztett ajkakkal mered maga elé, teljesen figyelmen kívül hagyva az íriszeimet.

"Nehogy már én legyek a gono... Lando!"

Lando meg sem várva, hogy befejezzem a mondatot, rántva egyet a vállán dől bele a hideg vízbe ezzel nem csak engem, de saját magát is teljesen eláztatva.

"Utállak." Nagy levegőt véve tűröm el a vizes tincseimet az arcomból miközben fújtatva pillantok a rajtam nevető fiúra.

"Dehogy utálsz." Lando a fejét rázva karolja át a derekamat majd von közelebb magához a mellkasomig érő vízben.

"Egyre szemtelenebb vagy mostanában." A fejemet rázva fonom össze a karjaimat Lando válla körül miközben egy halvány mosollyal az ajkaim körül pillantok fel az íriszeibe.

"De te így szeretsz." Lando vigyorogva dönti a homlokát az enyémnek.

"Kár lenne tagadni." Boldogan hagyom, hogy a fiú az ajkait az enyémekre simítva egy lágy csókban részesítsen. "Szeretlek Lando."

"Szeretlek Shaye." Lando ajkai hozzá-hozzá érnek a sajátjaimhoz, miközben a szavakat mormolja. "Költözz hozzám."

"Tessék?" A pilláim hirtelen nyílnak fel, ahogy a szavak eljutnak a tudatomig.

"Költözz hozzám. Az időd nagy részét már így is nálam töltöd, akkor már miért ne költöznél hozzám véglegesen?"

"Komolyan gondolod?" Meghatódva, csillogó szemekkel pillantok fel a fiú arcára, próbálva rájönni, hogy viccel-e vagy ténylegesen komolyan gondolja a szavait.

"Szeretném ha hozzám költöznél."

"Én meg szeretném ha hozzád költözhetnék."

Egy évvel ezelőtt még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy most ilyen helyzetben leszünk majd. S noha sokkal jobban örültem volna, ha az az egy év szünet nem történik meg, de tudom, hogy szükségünk volt rá. Nem voltunk elég érettek ahhoz a kapcsolathoz, de most... minden a legnagyobb rendben.

Szeretjük egymást és ezen senki és semmi sem tud változtatni.

____________________________
2020.11.09.

Here we are:(

Sziasztok!(:

Őszintén szólva, már tegnap elkészültem a résszel, de annyira a szívemhez nőtt ez a történet, hogy nem akartam közzétenni, hogy legalább néhány nappal tovább folytatódhasson Shaye és Lando története. Bár a másik oldalról pedig nagyon izgatott vagyok, hogy életem második történetét be tudtam fejezni úgy, hogy egyszer sem untam bele az írásába.

Nos nem is húzom tovább a szót remélem, hogy tetszett az utolsó rész(: mint mindig a véleményetekre most is nagyon kíváncsi vagyok és szívesen várom!

Legyen csodálatos hetetek és vigyázzatok magatokra!!❤️

U.i.: NAGYON KÖSZÖNÖM A 10 000 MEGTEKINTÉST!! IMÁDLAK TITEKET❤️❤️❤️