Láthatatlan Főnix

Part 52

[Ashley szemszöge]

-Oké!Megvan.-mondja majd hirtelen össze ráncolja a homlokát.-Ez fura...

-Mi a baj?Valami baj van?Bruce válaszolj?-kérdezem ijedten

-Nem semmi baj.Tudtok adni egy képet?Egy olyat amit Wanda csinált.-mondja mire Steve kiveszi azt a képet amit még tegnap belerakott a telefontokjába.-Ezt pontosan melyik nap csináltátok?-kérdezi Bruce

-Dec.21.-én.Rajta van a képen.-válaszolok

-Uhumm.Figyelj.Menjetek fel mindjárt megyek én is.Valamit megnézek aztán jövök.-mondja majd kiterelt minket a laborból.Steve-vel idegesen mentünk fel a napaliba ahol mindneki ott volt. Kiváncsian néznek ránk de Steve leintette őket.Amint leültünk Steve körkörös mozdulatokat kezdett el rajzolni az ujjával a hasamra én meg az ujjaimmal babrálok.

-Oké.Mi van veletek?-kérdezi Nat

-Bruce fel küldte őket miután kijelentette hogy valami fura van a babával ők meg megijedtek.-mondja Wanda.Én már elkezdtem volna kötekedni vele hogy ne olvassa a gondolataim csak hogy most túlságosan aggódtam.-Istenem nyughassatok már!Nem lesz baj!Borzasztó hangosak a gondolataitok!Steve konkrét pánikrohamot kapott gondolatban.-mondja Wanda mire a többiek megengedtek egy mosoly félét

-Ne próbáld nyugtatni.Az csak rosszabb lesz.Hadd adja ki magából .-mondja Laura mosolyogva majd Bruce lép be

-Oké a fura vagy a jó hírrel kezdjem?-kérdezi mire rá vágjuk hogy a furával-A baba kétszer akkora mint amekkorának kéne lennie.Összehasonlítottam a másik ultrahanggal és kiderült hogy Steve szérumja miatt nem 9 hónapot kell várnotok hanem 4,5-et vagy 5-öt.-mondja mire mi egymásra mosolyogtunk Stevevel.-Oké most jön a jó hír.Ha jól számoltam 5 vagy 6 hét múlva már megtudom mondani a baba nemét is.Feltéve ha nem lesz befordulva mint most.Tökre mintha takargatna valamit.-mondja mosolyogva mire át nyújtja a képeket.Steve egyből berakta az átlátszó apás telefon tokjába és én is a sajátomba.

-Köszi.-mosolygok rá megkönnyebbülten-De legközelebb ha így a szívrohamot hozod ránk felgyújtom a labor-t!-mondom fenyegetően mire ő bocsánatot kérve neveti el magát

————————3 hét múlva————————

3 hét alatt nem sok minden történt.Steve nagyon-nagyon védelmező,a média rajtunk csüng,a kicsi egészséges csak lusta mert nem hajlandó megmozdulni.Nekem egyre jobban domborodik a hasam és egyre érzékenyebb is vagyok.

-Te elakarsz költözni?-kérdezi hirtelen Steve

-Őszintén?Nem tudnám itt hagyni ezeket a bolondokat.Nagyon a szívemhez nőttek akárcsak a bázis.Szerintem simán feltudnánk nevelni ezt a tökmagot itt is.Plusz ha mi elmegyünk Buck és Natasha is biztos jönne velünk.-mondom nevetve miközben a Steve a hasamat simogatja én meg a kezén tartom a tenyerem.

-Örülök hogy így álsz hozzá mert én is így vagyok vele.Nem tudnék elképzelni egy házat amiben csak ketten vagyunk.Vagyis hárman.-mondja mosolyogva mire én is kuncogok egyet

-Akkor ez megbeszélve...te fiút szeretnél jobban vagy lányt?-kérdezem halkan

-Mindegy.Ha lány lesz akkor két hercegnőm lesz viszont ha fiú lesz akkor minden fiús dologra megtaníthatom.De legfőkkép legyen egézséges.-suttogja a fülembe engem meg kirázott a libabőr megfordultam és belenéztem Steve gyönyörű kék szemeibe.Ő kezét az arcomra simitotta majd közelebb húzott és ajkait az enyémre hajtotta.Hirtelen kicsapodott az ajtó és Tony lépett be rajta mi elszakadtunk egymástól és őt figyeltük.