MÉZÉDES;markhyuck

X.

- 10 -

Kedves naplóm. Argh.

Most, hogy kiderült, hogy naplót veztek, muszáj leszek új helyet találnom neki, ahová eldughatom.

Ezután a mondat után biztosan.

Mark irtózatosan jól néz ki ma éjjel. Részegen, félig összegombolt inggel a fürdőszoba falának dőlve.

Egyértelműen vonzódom hozzá.

—Minek iszol ennyit, ha tudod, hogy nem bírod?

Az idősebb irritáló megjegyzései kicsit sem segítenek a helyzeten. Épp az imént adtam ki a gyomrom tartalmát, ami csak, s kizárólag folyadék volt. Az is csak alkohol.

—Befognád? - mosom meg az arcomat hideg vízzel, majd a hajamba túrva simítom ki a tincseimet a szemeim elől—Inkább passzolj ide egy rágót. Meg ha van, akkor egy szálat-sóhajtok fel kimerülten. A torkomat mardossa az éjjel ködös emléke, s most, hogy hajnalodik, már érzem is.

—Kösz-hajolok ki az ablakon, majd gyújtok rá. A kanadai követi a példámat, miközben a mancsait a derekamra helyezi, így biztosra menve, hogy nem a mai nap zuhanok három emeletet.

Az ébredező város még kellemesen csendes, a java még bőven alszik. Ilyenkor csak az elvetemültek és társadalomból kirekesztett szerencsétlenek vannak talpon. Vicces, de mi a metszetben helyezkedünk el.

A gondolatmenetemet az arcomba töményen beleszálló füst szakítja meg. Zavartan pillantok a férfire, aki szórakozottan figyeli a reakciómat.

A gallérját elkapva, ezzel talán mégjobban megtépázva az ingét,komótosan magamhoz húzom, majd alsóajkát a fogaim közé véve ejtek azokon egy apró sebet. Közvetlen ajkai közé fújom ki a füstöt, így köhögésre kényszerítve a fiút.

—Anyáda-igyekszik szitkozódni, de ebben is félbeszakítom.

—A tiédet-kuncogok megrázva a fejemet —Meg kéne nézni, mi a helyzet odakint. Vajon mennyien dőltek ki mielőtt hazatolták volna a seggüket?

—Ameddig terepszemlét tartasz, megkeresem a cipőmet. A felét elvesztettem, de már nem emlékszem hol-lép az ajtóhoz, majd azt kinyitva hagyja el a helyiséget.

A következő pillanatban már csak egy női sikolyt hallok, s üvegcsörömpölést.
A kanadai után sietve állok meg a fiú mellett, majd kapom a tekintetemet az előttünk dermedten álló középkorú nőre. Körülnézve konstatálom, hogy minden tiszta,sehol egy részeg kiskorú,vagy egy üres sörösdoboz, kivéve a virágcserepet, amely az imént az ijedt hölgy kezei közül csúsztak ki.

—Szerintem jobb, ha mi most megyünk - hajolok meg, majd a férfibe karolva rángatom magam után a kijárathoz,ezt követően pedig olyan gyorsan hagyjuk egy a folyosót, ahogy csak a lábunk bírja.

—Ez meg mi a halál volt? - szorítja meg a kezemet —Úgy néz ki, átvándoroltunk a szomszédba-adom a választ, s kitör belőlem a nevetés.

—Hát így búcsút mondhatok a cipőmnek-pillant le a zoknis lábára.

A nevetésem csak még intenzívebb lesz, ahogy a tekintetünk találkozik. Rosszallóan felvonja a szemöldökét, de az ajkai lassacskán egy apró félmosolyra húzódnak.

—Látom, jó kedved van.

—Az nem kifejezés - kulcsolom az ujjaimat csillapodó kedéllyel az övéire, s a kezeinket lóbálva indulok meg hazafelé.

—Most sincsen kedved smárolni? - kérdi, ahogy befordulunk az üres utcába.

Megállva dőlök a falnak, elnyomva az eddig kezemben szorongatott cigarettát.

—Miért lenne?-igazgatom a gyűrött ingét, ezáltal közelebb vonva magamhoz. —Kihasználod, hogy másnapos vagyok - túrok a hajába, s megemelkedve hajolok közelebb hozzá —Nem igazság,hogy te még részegen is józan vagy-motyogom az ajkai közé, s nem hagyom, hogy válaszoljon. Esélyt sem kap rá. Komótosan nyomom az ajkaimat az övéire, s ahogy azok azonnal szinkronban mozdulnak, lassú táncot járatok velük.Szelíden karolok a nyakába, olyan közel tartva magamhoz, amennyire csak lehet.
A derekamat ölelve billeg jobbra-balra, eközben apró sóhajokat előcsalogatva belőlem. Az oldalamba mar, egyre hevesebben szorít a falhoz, ezzel is azt jelezve, hogy többé nincs menekvés.

Nem mintha annyira mehetnékem lenne.