MÉZÉDES;markhyuck

I.

-1-

Kedves naplóm.

Hol is kezdjem? Soha nem akartam naplót vezetni, most mégis itt vagyok. Kezemben a toll, a szívem darabokban.
Ismét.

Oh,Donghyuck, te balga, megint hagytad valakinek, hogy ezer darabra törve, visszakényszerítsen téged a valóság gusztustalan falai közé. Kitagadtak az álomvilágból.

Drága naplóm, többé nem adom oda a szívemet senkinek sem.

október - 22 - szerda

Gyorsan szedem tappancsaimat, menekülve az ormótlan épületek sötét árnyainak karmai közül. Látom, s érzem is, hogy hátamat mardossák, a nap védelmező sugarai már nem menthetnek meg. Az utcai lámpák most az utolsó reménységem, de míg a nappal fegyvere megszünteti félelmeim forrását, ez csak csökkenti azt. A fehér fény csak a járda széléig ér el, mintha csak ezzel is jelezne nekem: ne térjek le az ösvényről.

A sarkon befordulva állok meg a hatalmas ház előtt, melyben az én kis lakásomnak szorult egy kis hely. Egy autó áll előtte. A szomszédom a bejárat előtti kis lépcsőn ül, s amennyire látom, zokog. Keservesen zokog. Lassan mellé lépve guggolok le, s teszem tenyeremet a vállára
-mi történt?

A lány felemeli a fejét, hevesen törölgeti szemeit -Mennem kell.

A szemeim tágra nyílnak. Annyi fájdalom érte ezt a szerencsétlent, hát még ez is.

-Nagyon sajnálom. Tudok valamiben segíteni? - simogatom óvatosan a vállát.

-Nem, ez az én problémám. Holnap dolgozol, menj haza-löki le magáról mancsomat, s felállva az autója felé indul.Csalódottan figyelem, ahogy a jármű fényszórói lassacskán eltűnnek az éjszakában.

A kulcsaimat előkotorva igyekszem a halványan pislákoló kis fény mellett kinyitni az ajtót. A szomszédos ajtó hirtelen kinyílik, s egy férfi lép ki rajta. Megcsap a kellemetlen érzés, s a hideg is kiráz.

-Estét'-veti oda a folyosó szélén bután bámuló korcsnak. Jelen esetben nekem.

-Neked mégis mi a fasz bajod van? - fordulok felé.

-Ezt akár én is kérdezhetném tőled - nem fordul meg, háttal áll nekem, szavait mégis hozzám intézi.

-Az a lány most hajléktalan. Se apja, se anyja. Felfogtad te ezt? - ejtem a karjaimat magam mellé, egy viszonylag hosszabb beszélgetésre készülve.

-És, mit kezdjek vele? Felnőtt ember, megoldja- morran fel, majd egyszerűen magamra hagy.

Egyszerűen csak semmibe vett.

Pont úgy, ahogy a lányt is, akit egyszerűen csak kirakott a lakásból.

Kedves naplóm, belőlem soha nem lesz ilyen ember.

♡🍃