Filii Mortis et Fortunae

4. Első követők

Már egy hete járunk az iskolába, de még mindig van olyan óránk, ami a professzor távol léte miatt nem volt megtartva. Így ma ennek az órának az idejében Marvolo és én a könyvtárban töltjük az időnket.

- Hozok egy görög szótárat. - Állok fel, mikor már három perce próbálom kibetűzni a görög szót.

- Rendben. - Hallom testvérem válaszát, de már nem is foglalkozom vele csak a könyves polcok sorait nézem úgy húsz sorral feljebb megtalálom, amit keresek és elindulok vissza, vagyis elindulnék, ha egy mostanra ismerőssé vált szőke fiú nem állítana meg.

- Malfoy. - Biccentek és lépnék el, de megfogja a karom.

- Potter! Beszélnünk kell. - Erre felé fordulok.

- Hallgatlak. - Mondom komoly tekintettel.

- Ajánlatos lenne, ha nem töltenéd az idődet Riddle közelében. - Sziszegi jeges tekintettel.

- Miért is? - Kérdezem.

- Te egy Potter vagy, egy neves aranyvérű család leszármazottja, ő meg csak egy sárvérű. - Erre elmosolyodok.

- Azóta vele élek, hogy az eszemet tudom Malfoy. Erősebb varázsló, mint bármelyikőtök. - Kuncogom. - Ha pedig a vérrel van bajod, jobb ha tudod és közlöd mindenkivel, hogy a neve ellenére, neki jóval több joga van a házunkban lenni, mint bármelyikünknek. - Mondom komolyan. - Úgyhogy a helyedben vigyáznék mit mondok róla. - Fordulok el és megyek vissza Marvolohoz.

- Mi tartott eddig? - Kérdezi fel se nézve a könyvből, amit olvas.

- Összefutottam Malfoyal és helyre tettem. Azt merte állítani, hogy nem kellene a közeledben lennem. - Forgatom meg a szemem. - Találtál valamit? - Kérdezem, ő meg lerakja a könyvét.

- Pár dolgot. - Biccent egyet. - Már létezünk itt. - Néz a szemembe, én meg majdnem eltátom a szám.

- Hogy mi? Komolyan? Kik vagyunk? - Kérdezgetem lelkesen.

- Létezik itt ebben a világban rajtunk kívül egy Harry Potter és egy Tom Riddle. Igen, komolyan mondom és azok ketten a két sötét nagyúr. - Fogja meg az állát.

- Az nem lesz jó, úgy nehezebb lesz véghezvinni a tervünk. - Hunyom le a szemem. - Legalább erős teremtmények? - Kérdésemre egy kuncogást kapok. - Mi? - Nyitom ki a szemem, hogy a vigyorgó arcával találjam magam szemben.

- Egy vámpír meg egy víz démon. - Erre már nem bírom megállni, hogy ne tátsam el a szám.

- És ezek tartják markukban a világot? - Fintorodom el, amivel elérem, hogy Marvolo szélesebben mosolyogjon és mutató ujját az állam alá tegye.

- Nézd a jó oldalát. Így gyerek játék lesz. Már csak engedélyt kell rá kérni apáéktól. - Suttogja, én meg lehunyom a szemem. Imádom, mikor hozzám ér.

- Apropó apáék. Anya írt, hogy gratulál nekünk, hiányzunk nekik, érezzük jól magunk és írjunk, amint tudunk. - Mondom kinyitva a szemem, mikor Marvolo ujja eltűnik az állam alól.

- Akkor ez kifejezetten jól jön ki. Írok apának megkérdezem kapunk-e engedélyt játszani a világgal, meg megkérdezem anyától, hogy elmondhatjuk-e Grindelwald professzornak, hogy mi van velünk. - Bólogat.

- Az a látó bajos lesz, ha nem mondhatjuk el. - Fintorodom el. - Bár, ahogy anyut ismerem benne lesz a dologban. - Kinézek az ablakon és elgondolkodom. - Szerinted mérges lesz, ha hamarabb fejezzük be a sulit, mint kellene?

- Nem biztos, hogy repesni fog az örömtől, azért küldött ide minket, hogy minél többet legyünk a korunk beliekkel. - Sóhajt egyet Marvolo, ahogy megfogja a kezem, amivel eléri, hogy felé nézzek. - Viszont mind a ketten tudjuk, hogy ez a hely nem kihívás nekünk. Le merem fogadni, hogy negyedikre le fogjuk pipálni a hetedikeseket is. - Kuncogja.

- Mi lenne, ha pusztán időtöltésnek uralmunk alá vennénk a házunk? - Alig, hogy felteszem a kérdést a szemei vörösen megvillannak.

- Utána kell néznünk annak a bizonyos tanácsrendszernek, ami itt van, de nem hiszem, hogy bonyolult lenne. - Itt rám néz és elengedi a kezem, csak hogy arcomra tegye a kezét. - Te mindenkit az ujjad köré csavarsz, akit meg nem, azt pedig letaglózod nem igaz trapiche? - Kérdezi engem meg kiráz a hideg, de a kellemes módon.

- Szerintem a te aurád hamarabb megfogja a birkák érzékeit, akit meg nem, az jobb, ha magára vet, bixbit. - Suttogom az utolsó szót, amivel elérem, hogy megint vörösen villanjanak meg a szemei és elmosolyodjon, de a mosoly azonnal el is tűnik és elenged.

- Jön valaki. - Mondja halkan, én pedig a példáját követve felveszem a könyvem és elkezdem keresni azt a nyamvadt görög szót.

- Potter, Riddle! - A nevünkre felemeljük a fejünk, csak hogy szembe találjuk magunk Malfoyal, Nottal, meg a két Lestrange fiúval.

- Igen? - Szólal meg testvérem, mire a csoport élén álló Malfoy lesüti a tekintetét.

- Lehetne, hogy veletek tanuljunk? - Kérdezi alig hallhatóan, mi meg összenézünk Marvoloval.

- Szerinted? - Kérdezi, én meg végignézek a minket értetlen arccal bámuló csapaton.

- Ha át akarjuk venni az irányítást a ház felett, nem lesz baj, ha őket hálózzuk be először. - Biccentek egyet.

- Legyen. Nyugodtan foglaljatok helyet. - Int testvérem a szabad székekre, amiket a fiúk el is foglalnak. Pár percig néma csend van, mikor is Nott megköszörüli a torkát.

- Szabad megkérdeznem milyen nyelven beszéltetek? Még nem hallottam ilyet, pedig elég sok nemzetiségű varázsló megfordul a házunkban. - Néz ránk kíváncsian, mire Marvolo szélesen elmosolyodik.

- Catabas. - Mondja egyszerűen.

- Megtudjátok tanítani? - Csillannak meg a szemei Malfoynak, de mi csak megrázzuk a fejünket.

- A nevelő szüleink így beszélnek velünk, nekünk gondolkodás nélkül meg ez a nyelv, de túl bonyolult arra, hogy megtanuljátok, ha már ismertek egy nyelvet, aminek szigorú rendszere van. - Magyarázza, aminek persze egy része nem igaz, de ezt nem kell a fiúknak tudni. A nyelv, amin egymás között beszélünk a túlvilág nyelve. Persze tudnánk párszaszóul is beszélni, de mind a ketten úgy gondoltuk és ezzel apáék is egyet értettek, hogy jobb lesz, ha nem tudják sokan, hogy kinek a leszármazottjai vagyunk mi ketten. Igaz más ágról, de azok vagyunk.

- Rosszul kezdődött az ismeretségünk. - Húzza ki magát Nott. - Theseus Tankerus Nott vagyok, remélem jó barátok lehetünk. - Biccent felénk.

- Abraxas Septimus Malfoy, ha bármire szükségetek van, csak szóljatok. - Biccent komoly arccal a szőke fiú.

- Corvus Cyrill... - Mosolyodik el az egyik iker fiú.

- Falco Fulcran... - Csatlakozik a másik is.

- Lestrange. Szolgálatotokra. - Felyezik be egyszerre. Én Marvolora nézek, aki halványan elmosolyodik, de biccent egyet.

- Hadrian Freyr Letum. - Mondom büszkén.

- Marvolo Hades Letum. - Mutatkozik be testvérem is.

- Mi? - Kérdez vissza Abraxas, de mind pislognak ránk, mi meg csak mosolygunk.

- Az igazi nevünk. Az első nevünk a születési nevünkből marad, a középsőt a nevelő szüleink Forseti és Thanatos adták, a vezetéknevünk pedig az ő vezetéknevük. - Magyarázom.

- Ez viszont egy olyan információ, amit szeretnénk, ha nem nagyon hangoztatnátok. Remélem bízhatunk bennetek ennyire. - Mosolyog rájuk gonoszul Marvolo, amivel eléri, hogy a tekintetükben rettegés legyen úrrá.