Filii Mortis et Fortunae

6. Fenyegetés

Álmosan, morcosan és kurva éhesen megyek be ma este a klubhelyiségembe, Marvolo még hátra maradt a könyvtárban, azt mondta befejezi a könyvet és jön. Úgyhogy egyedül lépek be a házba és huppanok le az egyik sarokban az egyik fotelbe és lehunyom a szemem. Talán, ha megpróbálok aludni elmegy az éhségem.

- Potter! - A nevem hallatán felkapom a fejem, csak hogy észrevegyem, hogy az egész ház, vagyis majdnem az egész ház engem néz.

- Igen? - Pislogok kérdőn, mire egy pálcát nyom a Mardekár jelenlegi királya az állam alá.

- Figyelmeztettelek, hogy ne legyél Riddle közelében. - Erre értetlenül nézek rá.

- Egy szóval se beszéltél velem. - Mondom komolyan, mire a szemei összeszűkülnek.

- Küldtem hozzád figyelmeztetést. - Köpi a szavakat felém. - Úgy néz ki meg kell téged büntesselek. - Vigyorodik el. - Mit szólnál egy kis... - Itt közel hajol hozzám, olyan közel, hogy majdnem az ajkaimhoz ér.

- Hozzá ne merj érni! - Jön a diákok mögül egy jeges hang, de csak alig hallhatóan.

- Oh, Riddle. Így sokkal jobb, végignézheted, mit kap a kis barátod, ha nem engedelmeskedik nekem. - Vigyorog az arcomba a fiú, de a következő pillanatban Marvolo a vállánál fogva rántja el tőlem. Látom a szemét, ami vörösen világít.

- Bixbit, ne! - Fogom meg a karját, de ő csak kedvesen mosolyogva fordul felém, majd megsimogatja az arcom.

- Mutassuk meg nekik kik a főnökök a házban trapiche. - Suttogja, mire a teremben kihunynak a fények. Érzem a diákok félelmét, mikor eltűnik az alakunk.

Mardekár Király POV

Nem értem mi történik, Riddle kék szemű, miért vörös a szeme. Miért lett hirtelen sötét? Mi ez az energia.

- Készen vagyok. A tieid trapiche! Ne ölj meg senkit megígértük Thanatosnak, hogy nem küldünk neki munkát, minimum addig amíg harmadikosok nem leszünk. - Hallom meg a Riddle fiú hangját, de nem értek semmit. A sötétben azt se tudom ki hol van, egyedül a vörös szempárt lehet látni.

- Köszönöm. - Hallatszik a Potter fiú hangja és megjelenik a sötétben két világító zöld kör, amiben fekete csillag van. Félek, bevallom, fogalmam sincs mi van körülöttem. Hangokat hallok valaki sikít. Mások sírnak. Varázsolni próbálok, de nem megy. Próbálom a teremtményem hívni, de az a tudatom mélyén kuporog remegve.

- Hagyd abba! - Sikít mellőlem a legjobb barátom. Valami fémes szagot érzek, ez vér? Miért köhög? Zizzen valami előttem és meglátom a zöld szemeket. Nem fogok sikítani, nem hagyom, hogy megkapja ezt az élvezetet. A szemek eltűnnek, ami kicsit sem tetszik.

- Ne hidd, hogy nem tudom mit akartál, de soha többé nem fogod megpróbálni. - Hallok meg egy ismeretlen hangot a fülem mellett, de olyan halkan, hogy alig értem a szavakat. - Az övé vagyok, csak az övé. - Hallom még, mikor éles fájdalom nyilall a jobb karomba, ami egyre lejjebb csúszik a csuklómhoz. Egy kéz szorul a kezemre és felordítok. Azt hiszem eltörtek a csontjaim. Négy vágás az arcomon, ez rosszabb, mint a legutóbbi párbajom. Éles fájdalom az ágyékomnál, amire már nem bírok mit tenni csak ordítani. Megint meglátom a szemeket. Szinte tudom, hogy ez lesz a vég. Meg fog ölni, megint eltűnik a zöld szempár, én meg felkészülök a fájdalomra. Ám ekkor hirtelen visszatérnek a fények és egy furcsa látvány fogad. A Potter fiú tíz körömmel kapaszkodik a Riddle gyerekbe és az ajkai a fiú nyakára vannak tapadva, mint a vámpíroknak, mikor táplálkoznak.

- Mikor ettél utoljára rendesen trapiche? Ha jól emlékszem, mikor eljöttünk otthonról. - Hallatszik a Riddle fiú selymes hangja, ahogy megtámasztja a Potter fiú fejét fél kézzel. A másikkal pedig felemeli, majd leül az egyik fotelbe. - Egyél amennyit kell. Sokáig nem kaptál. - Mondja komolyan, majd a fejét fogó kezével a Potter gyerek haját kezdi simogatni, másik kezébe pedig egy könyvet vesz és olvasni kezd.

Ekkor merek végignézni magamon, de nem hiszek a szememnek. Biztos vagyok benne, hogy mit éreztem, de nem látom semmi nyomát. Mi a fene történhetett. A Riddle fiú hirtelen felnéz ránk.

- Mielőtt elfelejtem. Jobban teszitek, ha óvatosan varázsoltok az elkövetkező egy hónapban. A mágia lassabban gyógyul a testnél és az én trapicheom a mágiátok tépázta meg. - Mosolyodik el. Én viszont csak pislogni tudok rá. Ismerek vámpírokat. Tudom milyen mikor táplálkoznak, de még életemben nem láttam olyat, hogy valaki úgy tűrje, hogy szívják a vérét, mintha az teljesen természetes lenne és semmilyen fájdalmat nem okozna.

- Hogy csináltad? - Bukik ki belőlem, mire ő elvigyorodik.

- A teremtményem volt. Apropó, jut eszembe. Varázsló szinten átveszem a királyi címed. - Vigyorodik el, mire ökölbe szorulnak a kezeim és megindulok felé. Engem egy kis pisis nem nyom le. - Térdre. - Kitágulnak a szemeim, ahogy megérzem a mágia nyomását, ami a testemre nehezedik és a földre nyom. - Helyes. - Kuncog Riddle, majd visszafordul a könyvéhez.

- Mi, mi az, hogy varázsló szinten? - Fel akarok nézni az elsőévesre, aki megszólalt, de nem bírom megmozdítani a fejemet.

- Csak mágia szintjén vagyok én a legerősebb. A legerősebb teremtmény a házunkban az övé. Az enyém is utána áll. - Mosolyodik el Riddle, ahogy megpaskolja a Potter fiú fejét.

- Maga milyen teremtmény? - Jön egy remegő hang a bal oldalamról.

- Árnydémon. - Erre kitágulnak a szemeim. Mi a fene lehet a Potter gyerek? Az órán azt tanultuk, hogy az árnydémon a legerősebb teremtmény.

- Akkor mi ő? - Jön egy újabb hang és gondolom a gazdája Potterre mutatott, mert Riddle csak elmosolyodik.

- Azt nem kell tudnotok. - Mondja nyugodt hangon. - Jobb, ha lepihentek a mágiátoknak szüksége van rá. Oh, és aki még egyszer meg meri fenyegetni vagy őt, vagy engem azt a saját árnyéka fogja az őrületbe kergetni. - Kuncogja, ahogy visszatér a könyvhöz. Hallom, ahogy a háztársaim távoznak, de én még mindig nem tudok mozdulni, így csak hang nélkül térdelek a furcsa páros előtt. Hosszú percek telnek el, mikor a Potter fiú elhúzódik a Riddle gyerek nyakától, amin a szemem láttára tűnik el a harapás nyoma. A Potter fiú megnyalja az ajkait.

- Köszönöm Marvolo. - Suttogja a fiú álmos tekintettel, mire a most már király varázsló kedvesen rámosolyog.

- Tudod, hogy bármikor. Szólnod kellett volna, hogy ennyire éhes vagy. - Mondja a fejét rázva, mire a másik elpirul.

- Nem akartam feltűnést kelteni. - Hajtja le a fejét, a másik meg nevetni kezd.

- Most már mindegy trapiche, az a lényeg, hogy jól laktál és hogy megvan az első adagnyi bárányunk. - Simít végig a fiú arcán, akinek erre csillogni kezdenek a szemei, majd nagyot ásít. - Gyere menjünk aludni. - Teszi el Riddle a könyvét és áll fel, majd fogja meg a Potter kezét és indulnak el a teremből. A rám nyomódó mágia csak akkor tűnik el, mikor már nincsenek a helyiségben. Mély levegőket véve tápászkodom fel a földről.

- Merlinre ez a kettő halálos. - Suttogom magam elé, majd megpróbálok felmenni a szobámba, hogy aludjak, vagy valami olyasmit.