Rezzenéstelen arccal végig sétálni az iskola tömött folyosóján, miközben mindenki utánad fordul és megkeresi a legkisebb hibádat, hogy aztán azon röhögjön a barátaival? Ugyan kérlek! Már profi vagyok benne.
Az emberek gonoszak és kegyetlenek. Ezt már a gimi első napján megtanultam. Nincsenek barátaim, csak Zeus, a farkasom. Igen, többek között ezért is vagyok kirekesztve a diákok között. A fura, különc lány, aki egy veszélyes farkast tart otthon. Nos, meg kell nyugtatnom a népet. Zeus két éve velem van, én gondozom, etetem, viszem sétálni minden nap, és én tanítom. Megtanulta, hogy hogyan legyen nyugodt, mint egy átlagos kutya. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ő egy vadállat, és megvan a saját természete, az ösztönei bármikor feltörhetnek. Eddig semmi gond nem volt. Csak azokra morgott, vagy azok voltak neki unszimpatikusak, akiket én se kedveltem. Csak tőlem fogad el ételt, se a szüleimtől, se más rokonaimtól, kivéve, ha azt mondom neki.
Zeus rendkívül intelligens és barátságos, ha úgy akarjuk.~~~
Átfurakodtam a tömegen, odébb löktem egy smároló párt, hogy a szekrényemhez tudjak menni. A szemem sarkából láttam, hogy a lány nekem akar rontani, de a fiú súgott valamit a fülébe. Mindketten elkerekedett szemmel meredtek rám, aztán elsiettek az ellenkező irányba.
Kivettem a kémia cuccom, aztán becsaptam a szekrény ajtót. Elindultam a lépcsők felé, felmentem az emeletre, aztán bementem a 16-os terembe. A kémia az egyetlen olyan tantárgy, amiből kettes vagyok. Akárhogy próbálkozom, sehogy nem tudok összekaparni egy hármast. Leültem a padomba leghátra és csengetésig zenét hallgattam. Körülöttem az osztálytársaim beszélgettek, nevetgéltek, vagy a kedvenc elfoglaltságukat űzték: rajtam gúnyolódtak.
- Nézd már a haját!
- De gáz! Látod a nadrágját? Mint egy csöves!
- Biztos a kutyája, vagy micsodája miatt ilyen retkes!
Az utolsónál vettem egy mély levegőt. Engem bármikor, bármilyen formában sértegethetnek, de a farkasomat nem. A megszólaló felé fordultam. Peter, egy nagydarab, kigyúrt köcsög. Lassan nagyobb a bicepsze, mint az agya. Csoda, hogy még nem rúgták ki.
- Farkas. És tudod, attól hogy ilyen nagydarab vagy, még le tud teríteni - feleltem neki komolyan. Összevont szemöldökkel nézett rám, mintha nem tudná, hogy hozzá beszélek. - Azt is bizonyára tudod, hogy minél nagyobb valami, annál nagyobbat esik! - a végén ördögien elmosolyodtam. Ennyi is elég volt, ahhoz, hogy a srác elsápadjon. Lesütötte a szemét, én pedig bólintva visszadugtam a fülhallgatót a fülembe.
Max hangerőn szólt benne a Bring Me The Horizon-tól a Throne. Pár perc múlva azonban le kellett állítanom, mert Mr. Holland a kémiatanár belépett a terembe. Először azt hittem egyedül van, de aztán megláttam mögötte egy idegen srácot.
- Jó reggelt! Mielőtt elkezdenénk az órát, szeretném bemutatni az új osztálytársatokat, Isaac Laheyt! - magyarázta unott hangon, a végén pedig a fiúra mutatott.
Magas, göndör, világosbarna haja, kék szeme volt. Barna bőrdzsekit, alatta fekete pulcsit viselt, hozzá egy fekete nadrággal és bakanccsal. Úgy állt, mint aki a háta közepére se kívánja ezt a helyzetet. Unottan pásztázta a rá szegeződött tekintetek tulajdonosait.
- Szeretnél mondani valamit, esetleg magadról? - kérdezte Mr. Holland.
- Nos, nem - felelte mély hangon.
- Rendben. Keress egy szabad helyet és ülj le! - parancsolta neki, mire Isaac körbe nézett.
Mivel tizenöten voltunk a teremben, minden padban kettesével ültek, csak én ültem egyedül. Mikor észrevett mélyen a szemembe nézett, álltam a tekintetét. Valami megvillant a tekintetében, amitől furcsa érzésem támadt. Mintha már találkoztam volna egy ilyen tekintettel. Végül megmozdult és elindult a padom felé. Megállt mellettem egy pillanatra, majd leült a szabad helyre.
- Szia - szólt halkan, majd féloldalasan elmosolyodott.
- Szia - morogtam cseppet sem kedvesen, mire horkantásszerű hangot hallatott.
Előpakolta a cuccait, aztán az óra hátralévő részében nem szóltunk egymáshoz. A lányoktól kaptam néhány dühös, féltékeny pillantást, a fiúk pedig érdeklődve figyeltek.
Csodás.
Most majd ez az Isaac gyerek miatt fogom kapni az ívet. Imádom a gimit...Ja, mégse.
YOU ARE READING
please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)
Fanfiction"- Muszáj ilyen érzelgősnek lenned? - emelte égnek a tekintetét, de azért elmosolyodott. - Jaj, fogd be! - sóhajtottam remegő hangon. - Csak...Kérlek, ígérd meg, hogy nem hazudsz nekem!" °*°*°*°*°* A különc lány, és a fiú, akinek nincs senkije...