☁︎𝓜𝓲𝓼𝓽𝓵𝓮𝓽𝓸𝓮☁︎[+18]szünetel

𝓜𝓮𝓰𝓫𝓮𝓼𝔃𝓮𝓵𝓮𝓼

Még vártam Cherylt egyfolytában Matteo katogott az agyam.
Annyira szexi,és és aaahhh.
Asszem ide élveztem...Khm...
Majd Cheryl elég nagy lendülettel benyitott.
-Nah,mivan?-kezdte.-Terhes vagy Matteotól?-kérdezte izgatottan.
-Miii?!-döbbentem meg.-De hogy is!-néztem rá értetlenül.-Viszooont.-kezdtem bele.
-Naaah?!-kérdezte vidáman.
-Öhm...Hát az van,hogy öhm...-hebegtem.
-Bökd már ki.-sóhajtott Cheryl unottan.
-Jóh.-sóhajtottam.-Szerelmes vagyok Matteo kicseszet Thomsonba...asszem.-nézetem mélyen a barátnőm szemébe aki szerintem sokkot kapott,és kissé összezavarodotnak tűnt.
-EZT NEM MONDOD KOMOLYAN?!?-sikitott fel.-Úristen te fasz erre mégis mikor jöttél rá?!-kérdezte értettlenül.
-Már egy ideje...De ma világosodtam meg teljesen.-suttogtam és lesütöttem a szemem.
-Ohhh te jó ég!-kiáltotta boldogan Cheryl.-Ebből gyerek lesz.-tette hozzá az elmaradhatattlan mondatot.
-De nem biztos.-kezdtem el kételkedni azzonal az érzéseimben.
-Neeeeem nah mit érzel most mondd,gyerünk milyen érzésed van amikor ránézel,vagy rá gondolsz?-kérdezte.
-Háát.-éreztem,hogy elmosolyodok.
-Hűha.-dörzsölte össze a kezét Cheryl.
-Ha ránézek összerándul a gyomrom,és zavarba leszek,tiszta hülyének érzem magam és egyszerűen azt érzem,hogy amit mondok neki az hülyeség.-néztem a barátnőmre amint befejeztem a zseniális beszédem.
-Wow csajszi te rohadtul szerelmes vagy!-tapsikolt.
-Tényleg?-kérdeztem félve.
-Tényleg!-bólintott.-Most pedig bemész a terembe szinte oda repülsz hozzá,és úgy lesmárolod,hogy utána garantáltan megbasz.-mondta el Cheryl a tervét.
-Te nem vagy normális.-jelentettem ki.
-Most mé'-kérdezte vigyorogva.
-Biztos nem fogom lesmárolni.-mondtam ma már másodjára.
-Ohhh dehogy nem fogod.-vigyorgott Cheryl.-Teljesen egymásba vagytok esve.-váltott át bölcs Cherylre kár,hogy nem áll jól neki.
-Persze,ő csak meg akar dugni aztán le se szarna.-motyogtam könnyes szemmel.
-Ha lefeküdtök és utána le se szar akkor bízd ide.-kacsintott én pedig mosolyogva megráztam a fejem.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Ugyan már.-kezdte Cheryl de rögtön folytatta is.-Ezt fogja mondani Matteo amikor megdug és te megköszönöd neki,nekem is ezt mondta...-vigyorgott.
-Mivan?-kérdeztem elkerekedett szemekel.
-Csak vicceltem.-nevetett fel Cheryl idegesen.
-Najo van ám!-forgattam meg a szemem.
-De mi volt az amikor Matteo fogta magát és lehuzott magához a teremben?-kérdezte féltékenyen(?)
-Hát fogalmam sincs....Talán aggódik értem.-gondolkoztam.
-Mesélj!-vigyorgott én pedig sóhajtva belekezdtem.
-Hát egyszer amikor reggel vele mentünk suliba.-kezdtem de Cheryl közbe vágott.
-Mindig vele mentek suliba.-nézett rám értetlenül.
-Jovan má' végig mondhatom?-kérdeztem értetlenül.
-Igen mondjad.-legyintett.
-Szóval vele mentünk ugye reggel,és nagyon halatszodott a hangomon,hogy nem bírok a gyerekekel meg álmos vagyok,és megkérdezte,hogy minden rendben van és,hogy siessen-e.A második az az volt,hogy óra alatt bele súgta a fülembe azt,hogy Mr.Tollboy szerinte buzi,engem meg kirázott a hideg és megkérdezte,hogy fázom-e.
Aztán volt még egy,hogy egyszer reggel korábban kelt mint én és átjött én meg pizsibe voltam és kint beszélgettünk az ajtóban majd végül bejött melettem mert nem akarta,hogy megfázzak.
Aztán úgye most ez a teremben,hogy meg kérdezte,hogy jól vagyok-e.-soroltam,Cheryl pedig figyelmesen halgatott,és mintha mérges lett volna.
-Teljesen beléd van zúgva.-jelentette be tetett boldogságal de ezt akkor még nem vetettem észre.
-Persze!-sóhajtottam fáradtan.