☁︎𝓜𝓲𝓼𝓽𝓵𝓮𝓽𝓸𝓮☁︎[+18]szünetel

𝓑𝓪𝓻𝓪𝓽𝓸𝓴 𝓶𝓲𝓷𝓭𝓲𝓰 𝓵𝓮𝓼𝔃𝓷𝓮𝓴...𝓐 𝓽𝓾𝓷𝓭𝓮𝓻 𝓶𝓮𝓼𝓮𝓴𝓫𝓮𝓷 𝓫𝓲𝔃𝓽𝓸𝓼

Miután haza rohantam Matteotól szinte feltéptem az ajtót.Oliverék az xbox előtt kockultak és egyből rám kapták a tekintettüket.
-Úristen baby mi a baj?-kérdezte Oliver miközben oda rohant hozzám.-Az a Thomson gyerek bántott mert akkor megverem.-kezdett el keménykedni.
-Nem semmi baj.-kezdtem miközben lenyeltem a könnyeimet.-Nem alakult minden úgy ahogy én azt akartam,legyen ennyi elég.-néztem rájuk,ők pedig bólintottak.-Át hívom Cherylt.-mondtam inkább magamnak majd körbe néztem az előszobában a táskámat keresve amikor rájöttem,hogy Matteonál hagytam szuper.-Öhm Louis neked meg van Cheryl száma ugye?-kérdeztem.
-Igen!-bólintott Louis és már szaladt is a telójáért.
-De a tiéd hol van?-kérdezte Oliver.
-Matteonál hagytam,mint ahogy sok mást is.(Itt nem a szüzeségét értem írói.szerk.)tettem hozzá suttogva.
-Mii?!-kérdezte a két fiú egyszere.
-Semmi.-legyintettem gyorsan.-Szóval kérem a telefonod.-kaptam ki a készüléket Louis kezéből.
-De amúgy neked miért van meg Cheryl teló száma?-kérdezte Oliver.
-Amiért neked Amié.-nézett rá Lou.
-Szerelmes vagy Cherylbe?-kérdezte Oli elkerekedett szemekel.
-Idióta.-forgatta meg a szemét Louis.
Én közben picit arrébb sétáltam és felhívtam Cherylt.
-Louis mit akarsz?-szólt bele álmos hangon Cheryl.
-Cheryl kérlek gyere át.-folytottam el a könnyeim.
-Ami mi a szar történt?-kérdezte most már sokkal éberebb hangon.
-Csak gyere át.-suttogtam és éreztem,hogy a könnyeim újra utat törnek maguknak.
-10 perc és ott vagyok...basszus leettem magam 15 perc és ott vagyok.-korigált gyorsan én pedig hálásan pillantottam magam elé.
Akkor még nem tudtam,hogy Cheryl és Matteo titokban mit csinálnak...
Pontosan 15 perc múlva Cher esett be lihegve az ajtón.
-Itt vagyok mégis mi a franc történt?-kérdezte idegesen.
-Menjünk fel a szobámba.-kértem könnyes szemekkel.
-Rendben!-bólintott idegesen,majd azonnal a szobám felé kezdett sietni.
-Nah szóval mi a franc történt?-kérdezte.
-Matteo...-kezdtem de újra kitört belőlem a zokogás.
-Jó gyere ide nyugi.-suttogta Cheryl miközben magához ölelt.
Pár perc múlva halkan megszólalt.
-Megnyugodtál?-nézett le rám kérdőn.
-Ühüm.-bólogattam.
-Na akkor rajta.-könyökölt fel én pedig egy nag sóhaj keretében belé kezdtem.
-Úgy volt,hogy azt mondta,hogy menjünk ma hozzá tanulni.-és mindent elmondtam azt,ahogy nekem esett talán az utána lévő dolgokat túl részletesen mert Cher bele fintorgott.
-Jó szóval te is Teo majdnem lefeküdtettek?-kérdezte,hogy jött az a becenév,hogy Teo?
-Hogy jött az a becenév,hogy Teo?-kérdeztem értetlenül.
-Lényegtelen.-legyintett vigyorogva.
-Oké de nem feküdtem le Matteoval.-néztem rá.
-Én igen.-csúszott ki a száján,mire elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Mivan?-kérdeztem értetlenül.-Ugye csak viccelsz?-néztem rá reménykedve.Nem viccelt.
-Nem,Ami én nagyon sajnálom kérlek...-suttogta de én kirohantam a házból.(Ebből is)