Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután haza rohantam Matteotól szinte feltéptem az ajtót.Oliverék az xbox előtt kockultak és egyből rám kapták a tekintettüket. -Úristen baby mi a baj?-kérdezte Oliver miközben oda rohant hozzám.-Az a Thomson gyerek bántott mert akkor megverem.-kezdett el keménykedni. -Nem semmi baj.-kezdtem miközben lenyeltem a könnyeimet.-Nem alakult minden úgy ahogy én azt akartam,legyen ennyi elég.-néztem rájuk,ők pedig bólintottak.-Át hívom Cherylt.-mondtam inkább magamnak majd körbe néztem az előszobában a táskámat keresve amikor rájöttem,hogy Matteonál hagytam szuper.-Öhm Louis neked meg van Cheryl száma ugye?-kérdeztem. -Igen!-bólintott Louis és már szaladt is a telójáért. -De a tiéd hol van?-kérdezte Oliver. -Matteonál hagytam,mint ahogy sok mást is.(Itt nem a szüzeségét értem írói.szerk.)tettem hozzá suttogva. -Mii?!-kérdezte a két fiú egyszere. -Semmi.-legyintettem gyorsan.-Szóval kérem a telefonod.-kaptam ki a készüléket Louis kezéből. -De amúgy neked miért van meg Cheryl teló száma?-kérdezte Oliver. -Amiért neked Amié.-nézett rá Lou. -Szerelmes vagy Cherylbe?-kérdezte Oli elkerekedett szemekel. -Idióta.-forgatta meg a szemét Louis. Én közben picit arrébb sétáltam és felhívtam Cherylt. -Louis mit akarsz?-szólt bele álmos hangon Cheryl. -Cheryl kérlek gyere át.-folytottam el a könnyeim. -Ami mi a szar történt?-kérdezte most már sokkal éberebb hangon. -Csak gyere át.-suttogtam és éreztem,hogy a könnyeim újra utat törnek maguknak. -10 perc és ott vagyok...basszus leettem magam 15 perc és ott vagyok.-korigált gyorsan én pedig hálásan pillantottam magam elé. Akkor még nem tudtam,hogy Cheryl és Matteo titokban mit csinálnak... Pontosan 15 perc múlva Cher esett be lihegve az ajtón. -Itt vagyok mégis mi a franc történt?-kérdezte idegesen. -Menjünk fel a szobámba.-kértem könnyes szemekkel. -Rendben!-bólintott idegesen,majd azonnal a szobám felé kezdett sietni. -Nah szóval mi a franc történt?-kérdezte. -Matteo...-kezdtem de újra kitört belőlem a zokogás. -Jó gyere ide nyugi.-suttogta Cheryl miközben magához ölelt. Pár perc múlva halkan megszólalt. -Megnyugodtál?-nézett le rám kérdőn. -Ühüm.-bólogattam. -Na akkor rajta.-könyökölt fel én pedig egy nag sóhaj keretében belé kezdtem. -Úgy volt,hogy azt mondta,hogy menjünk ma hozzá tanulni.-és mindent elmondtam azt,ahogy nekem esett talán az utána lévő dolgokat túl részletesen mert Cher bele fintorgott. -Jó szóval te is Teo majdnem lefeküdtettek?-kérdezte,hogy jött az a becenév,hogy Teo? -Hogy jött az a becenév,hogy Teo?-kérdeztem értetlenül. -Lényegtelen.-legyintett vigyorogva. -Oké de nem feküdtem le Matteoval.-néztem rá. -Én igen.-csúszott ki a száján,mire elkerekedett szemekkel néztem rá. -Mivan?-kérdeztem értetlenül.-Ugye csak viccelsz?-néztem rá reménykedve.Nem viccelt. -Nem,Ami én nagyon sajnálom kérlek...-suttogta de én kirohantam a házból.(Ebből is)