☁︎𝓜𝓲𝓼𝓽𝓵𝓮𝓽𝓸𝓮☁︎[+18]szünetel

𝓞𝓼𝔃𝓲𝓷𝓽𝓮𝓼𝓮𝓰𝓲 𝓻𝓸𝓱𝓪𝓶ᰔ

Az elég fura és kínos beszélgetésünk uttán inkább próbáltunk valamit összehozni a projektből.
-Akkor kell még az a könyv ihletnek?-kérdeztem de már előre féltem a választól.
-Nekem te kellesz.-nyalta meg az alsó ajkát.Tudtam...Baszki én komolyan benedvesedtem ettől a baromtól.Biztos,hogy nem áhh csak rosszul éreztem.-Most!-tette hozzá és lelökött a kanapéra és rámmászott.
-Te mi a jó eget csinálsz?-kérdeztem elképedve.Ő pedig rámkacsintott.
-Miért vagy ennyire magabiztos?-kérdeztem miközben a rohadt idegesítő mosolyát néztem,ami sajnos nem csak idegesítő de cuki is.
-Mert tudom,hogy belém vagy esve.-suttogta és nyakamhoz hajolt nekem pedig kikerekedet a szemem.
-Matte-o,Matt-eo,mit csi-nálsz?-kezdtem el hevesebben venni a levegőt ő pedig vigyorogva nézett rám.
-Mondom én.-suttogta és egyre lejebb halatt az ajkaival,én pedig fogalmam sincs,hogy miért de megemeltem a csípőm és elkezdtem halkan nyöszörögni.-Hogy belém vagy esve.-folytatta a gondolat menetét.
-Matteo ezt most hagyd abba.-találtam meg a hangom.
-Nem!-vigyorgott.
-Oké...te akartad.-azzal sikerült belenyúlnom a szemémbe.
-De bazdmeg.-kapott a szeméhez és leszállt rólam.
-Mikor fejezed be azt,hogy mindig azt mondod nekem,hogy nem?-kérdeztem.
-Majd akkor amikor a csajom leszel!-kacsintott.
-Akkor soha.-vigyorogtam rá.
-Jó.-sóhajtott.-Nekem te mindig kurvára bejöttél.-kezdte,én pedig értetlenül néztem rá.-Akkor is amikor duci voltál,mindig.Csak aztán amikor elmondtam a haverjaimnak,hogy bejössz akkor kinevettek,hogy egy idézem dagadt disznó,hogy jöhet be nekem.-sóhajtotta nekem pedig elakadt még a lélegzetem is.
-De honann tudjam,hogy ezt nem csak kitaláltad?-kérdeztem.
-Emlékszel azokra a játékokra amiket mindig a posta ládádban találtál?-kérdezte.
-Ühüm,Sarahnak adtam őket de még megvannak.-bólintottam.
-Nah,azokat nem Vattertől kaptad,csak megkértem mert mégis csak a legjobb barátom,hogy kamuza azt,hogy azokat tőled kapta.-suttogta.
-Mii?!-kérdeztem kissé hisztérikusan mert nem akartam elhinni,hogy x évig utáltam ezt a hülyét a semmiért.
-Azokat kurvára Matteo elcseszett Thomsontól kaptad,tudod milyen szar volt végignézni,ahogy lelkileg tönkre mész részben miattam?-kérdezte és egy könnycsepp folyt végig az arcán,amit durván letörölt.-Utáltam az egészet,hogy komolyan inkább bántottalak csak,hogy ne vesszen el a menőségem.Aztán felnőttünk,sokkal szexibek lettünk és okosabbak is,már aki.-gondolkozott el.
-Amint vissza jöttél hatodikba a nyári szünteről,és szexi lettél már nyilván támogatak a haverjaim,hogy gyerünk szedd fel de hàt nyilván nem akartál velem összejönni azok után amiket mondtam,és csináltam veled.
Én nagyon sajnálom.-suttogta és itt már mind a ketten sírtunk.
-De miért nem montad előbb?-kérdeztem sírva.
-Fogalmam sincs.-sóhajtott és letörölte a könyeit.-Talán azért mert féltem,hogy mit szólsz hozzá.De most már mindegy.-suttogta.
-Mi miért?-kérdeztem.
-Elköltözünk.-nézett rám szomorúan.
-MIVAN?!-akadtam ki teljesen.-Nem költözhettek el,nem nem!-ordítoztam zokogva.-Nem hagyhatsz itt.-suttogtam miközben hozzá bújtam.
-Minden rendben lesz.-suttogta.-Vissza jövök érted.-Oh,ebből a kicseszett mondatból mik lettek...
-Csak vicceltem.-mosolygott Matt.
-MI?!-kérdeztem teljesen össze zavarodva.
-Látni akartam a reakciód.-mondta mosolyogva.
-Akkor az egész csak hazugság volt?!-kérdeztem.
-Nem.-kezdte volna de közbe vágtam.
-Huzz innen!-ordítottam.Nem érdekelt se az,hogy mi igaz és mi nem.Nem akartam látni ezt a szemét ládát.