A szerelmem irántad örök

3.rész

A lakás amiben élünk, nem túl nagy, két kicsi szoba, egy fürdõszoba és egy nappalival egybenyitott konyha volt. Vagy inkább a konyha már nem fért volna el, ezért berakták a nappaliba. Ayato a szobájában írta a leckéjét, én pedig konyhában fõztem a vacsorát, mi már majdnem készen volt, amikor csengettek. Az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Haru állt elõttem. Hogyan talált ránk? Honnan tudja, hogy itt lakok?

-Haru, te meg mit keresel itt?-néztem rá értetlenül

-Csak beszélgetni szeretnék veled. Ha telefonon hívtalak volna, leraknád és fel se vennéd többet hiába hívnálak, így eljöttem.

-Honnan tudod, hogy itt lakom?

-Felhívtam Mikikót és õ mondta el, hogy itt vagy. Beszélhetnénk?-nézett rám kérlelõen

Tudom, hogy Mikikó csak jót akar. Ugyanis nem egyszer elmondta nekem, hogy nem tartja ezt helyesnek. Ayatonak apa kell. Ebben igaza van, de nem akarom, hogy elvegye tõlem. Talán túlzásba is ragaszkodom hozzá, de hát mégiscsak a fiam.

-Mirõl akarsz beszélni?

-Régen láttuk egymást és kíváncsi vagyok mi van veled. -jött bentébb-Hány éves a fiad?

- Miért kérdezed?

Bejött az ajtón és lehúzta cipõjét, majd leült a kanapéra. Én pedig követtem õt, és megálltam vele szemben.

-Mikor elhagytál, teljesen magam alatt voltam.

-Még jóhogy elhagytalak, hiszen megcsaltál! Lefeküdtél azzal a nõvel!-kiabáltam rá

-Részeg voltam, és nagyon megbántam.

Tudom, hogy megbánta, de nem úgy tûnt nekem a bolt elõtt, mintha nem lennének együtt. Megbánta az igaz, de ezek szerint mégsem annyira.

-Azóta pedig ugyanúgy felmelegíti az ágyadat esténként.

-Most már csak barátok vagyunk. Semmi több...

-És ezt õ is tudja?

Ayato jött ki a szobájából és mikor meglátta Harut, félénken megállt a küszöbön. Az én hibám, nem kellett volna neki azt mondanom.

-Hány éves vagy?-kérdezte mostmár Ayatotól

-Januárban leszek hét.

-Akkor még együtt voltunk. -fordult vissza hozzám-Tehát megcsaltál. És még én hibáztattam magamat, hogy elhagytál?!

-Nem csaltalak meg.

Ez fáj. Iszonyatosan fáj. Tudom nem megszokott dolog hogy egy férfi teherbe essen, sõt magamon kívül nem is tudok másról, de akkor is igaz.

-Akkor ki az anyja ennek a gyereknek? Mert ha valóban a tiéd, akkor megcsaltál egy nõvel.

Kikelve magából tombol a dühtõl. De ki is csalt meg kit? Mindig is féltem attól, hogy nem leszek neki elég. Mert gyerek voltam, mert fiú voltam. Ezért akartam felnõni, hogy legalább az egyik ne legyen. De mire felnõttem, más után nézett. Mire tényleg biztonságban éreztem magam. Azt éreztem, hogy én is tartozhatok valahová. De nagyot csalódtam. Rájöttem, nem tartozok sehová és nem számíthatok senkire.

-Ne kiabálj anyával!-állt elém Ayato

Haru értetlenül nézett, nem tudta hová rakni, hogy Ayato így szólított.

-Anya?

-Úgysem hinnél nekem. Nekünk pedig nincs okunk beszélgetni bármirõl is. -nyitottam ki a bejárati ajtót

-Szerintem se.- lökte oda foghegyrõl és távozott

Tudtam, hogy nem lesz könnyû helyrehozni a kapcsolatunkat, de ennél azért jobb elsõ találkozásra számítottam.