A szerelmem irántad örök

13. rész

Sok minden történt velünk mostanában. Teljesen megváltozott az eddigi életünk. De úgy tűnik Ayato jól érzi magát itt. Én is jól érzem magam itt. Együtt a család. Mintha az egész világ boldogabb lenne és szebb. Bárcsak örökre ilyen maradna. Gondtalan és nyugodt.
Reggel arra keltem, hogy Haru a nyakamat csókolta. Álmosan kinyitott a szememet.
-Jó reggelt.-köszöntött Haru, mire elmosolyodtam és én is kinyögtem valami efélét.
Először óvatosan érintette össze ajkainkat, lágy csókot adva, majd kaszált mellőlem, egyedül hagyva engem. Álmosan húztam magamra a takarót, de tudtam, hogy ideje nekem is felkelni. Mire rávettem magamat és kiszálltam az ágyból, Haru végzett a tusolással és felöltözve készült munkába állni. Odaslattyogtam hozzá elbúcsúzni, ö pedig a derekamnál fogva magához húzott egy csókra. Kezemet nyaka közé fonva hajoltam ajkaira, lágyan megcsókolva őt. Azonban egy kis idő után meguntam azt, így heves csókba kezdtem, miközben kezemmel hajába túrtam. Talán egy kicsit jáccom vele.
-Ren, csak nem el akarsz csábítani?-kérdezte fülig erő vigyorral Haru
-Meglehet. -csókoltam meg újra
Pár perc intenzív csókváltás után, Haru kibontakozott karjait közül.
-Muszáj mennem. De este folytatjuk. -ezzel elhagyta a szobát.
Az az átkozott! Hogy lehet az, hogy saját magamat húztam csőbe? Vele akartam kiszúrni,  erre magammal tettem.

Éppen a konyhában főztem, amikor Aki egy nővel az oldalán lépett be a bejárati ajtón.
-Ren! Hát te meg hogy kerülsz ide?-kérdezte széles vigyorral az arcán, miközben szorosan magához ölelt
-Haruval újra kezdtük a kapcsolatunkat. -mondtam őszintén
Már most kezdtem félni attól, hogy mit fognak ahoz szólni, ha megtudják, hogy van egy fiunk. Elhiszik majd, hogy tényleg én vagyok az édesanyja?
Ayatot kezdtem el keresni szememmel, de sehol sem találtam. Pedig az előbb még itt volt a nappaliban. Biztos felment a szobájába.
-Bemutatom a barátnőmet. Airit.
A nő udvariasan köszönt. Igazán csinos volt, kifinomultan, elegánsan felöltözve.
-Örülö, hogy megismerhetlek. A nevem Kaido Ren.
-Tehát Haruval már össze is házasodtok?
-Nem.
A nő értetlenül nézett.
-Már meséltem neked, hogy mi négyen vagyunk testvérek.
A nő erre kikerekedett szemekkel bámult.
-Engem örökbefogadtak. -mondtam neki, mire megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy itt semmilyen vérfertőző kapcsolatról nincs szó.
Pár perce beszélgethettünk már, amikor Haru és Ayato lépett be az ajtón. Aki nagy örömmel üdvözlet őt, majd amikor észrevette a mellette álló fiút, értetlenül nézett Harura.
-Ő itt a fiam, Ayato.-Mutatta be Haru Ayatot, mire Aki szeme először elkerekedett, majd teljesen kiakadt.
-Neked van egy fiad? Miért nem mondtad el?
-Hát igazából ez egy kicsit bonyolult. -vakarta meg tarkóját
-Ayato, azt hittem a szobában vagy. Igazán szólhattál volna.-szívtam meg fiamat
-Bocsánat. Csak kíváncsi voltam, hogy apu hogyan dolgozik.
-Semmi baj. Máskor viszont szólj.
Ayato csak beleegyezőleg bólintott.
-Haru tudom, hogy nem sok időm van mostanság, de az ilyen dolgokat igazán elmondhattad volna. Ha nem jövök át hozzád, nem is tudtam volna Renröl sem a fiadról.
-Elég elfoglalt voltam.
-De akkor is ez egy nagyon nagy dolog. El kellett volna mondanod.-szidta meg Harut Aki
Pár perc múlva Akinak sikerült megnyugodnia, de tudtam, hogy amint elmagyarázom neki, hogy én vagyok Ayato édesanyja, megint ki fog akadni. Persze amint elmeséltük neki, így is lett.
-Ez lehetetlen. Nem értem. Nem fér a fejembe. -akadt ki megint Aki
-Majd megszokod. -mondta neki lazán Haru
Aki barátnője is csak lesokkolódva ált némán. Megértem. Ehez idő kell.
A nap hamar elment így, hogy Akiék is itt voltak. A nap további részében viszont nem esett szó arról, hogy hogyan lehetek én Ayato édesanyja, de még mindig furán nézték, amikor Ayato anyánk szólított.