A szerelmem irántad örök

11.rész

Már egy hete, hogy megbeszéltük Haruval, hogy hozzá költözünk.

Délután elmentem Ayatoért az iskolába. Amikor kijött a kapun vidáman futott ide hozzám.

-Anya képzeld, matricát kaptam az egyik feladatomra, mert jól oldottam meg!-dicsekedett fülig érõ vigyorral az arcán

-Nagyon ügyes vagy! Az én okos nagyfiam!-öleltem át

A hazafelé úton Ayato végig arról mesélt, hogy mit csinált aznap a suliban. Annyira lelkesen mesélt, de én mégsem tudtam rá figyelni. Most, hogy megláttam õt, még jobban el kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy ha Haruhoz költözünk, akkor mi lesz Ayatoval. Hiszen most is azt meséli, hogy miket játszottak az osztálytársaival. A szívem fájdult belegondolni, hogy el kell õt szakítanom tõlük. De talán kárpótolná õt, hogy ott van velünk az apja és csinálhatnak tipikus apa-fia programokat.

Amikor megérkeztünk, Haru az ajtó elõtt állt.

-Apa!-szaladt hozzá Ayato

Annyira boldognak láttam õket együtt.

Bementünk a lakásba, levettem a sapkát és kabátot Ayatoról és felakasztottam. A csizmát magától levette és már szaladt is a nappaliba. Én is leöltöztem és amikor a kabátomat már felakasztottam, Haru hirtelen megfordított és a falnak nyomott.

-Haru! -Toltam volna el magamtól, de megfogta kezeimet és a fejem mellett leszorította a falhoz. Ajkait az enyémnek nyomta és vadul csókolni kezdett. Lábát az enyéim közé dugta, amitõl belenyögtem a csókunkba. Mikor hagyott levegõhöz jutni lihegve megszólaltam:

-Ne csináld! Ayato bármikor megláthat.

-És mit látna? Hogy túlzottan szeretlek?-súgta a fülembe, mit ezután megnyalt

-Csak... Ne kezdj olyanba, amit nem tudsz befejezni. -rebegtem

Elengedett.

-Beszéltél már Ayatoval arról, hogy hazaköltöztök?

Haza... Eddig Ayatoval ez volt az otthonunk. Teljesen más volt az életünk. Ketten voltunk, most viszont már hárman. Még mindig furcsa ez így nekem. Család. Eddig mikor megláttam egy apukát és egy anyukát, amint a játszó térre mennek gyerekükkel, a szívem iszonyatosan fájt. Most viszont, ha egy boldog családra nézek, a szívem túlcsordul a szeretettõl.

-Még nem.

-Akkor majd én beszélek vele.-indult a nappakiba

Féltem, hogy Ayato mit fog mondani, de egyben nagyon kíváncsi is voltam, így megálltam a nappali bejáratánál.

-Mit szólnál ahhoz, ha együtt laknánk mind a hárman?

-Anya, te és én?-Nézett Ayato csillogó szemekkel Harura, aki fejével biccentet. Jelezve, hogy igen.- Nagyon jó lenne!

-Viszont másik iskolába kellene járnod.

Ayato szomorúan nézett a földre és a díszpárna sarkát kezdte morzsolni.

-Szereted anyát?

-Igen.

-Anya szeret téged?

-Azt mondta, hogy szeret. -Mondta dagadó büszkeséggel. Végre elérte amit akart, hát hogy ne lenne rá büszke. Ez annyira rá vall. Már csak az kellett neki elérnie, hogy Ayato is beleegyezzen ebbe.

-Akkor rendben van.

Haru széles mosollyal az arcán, karjaiba zárta fiunkat, kimutatva felé szeretetét és köszönetét.