A szerelmem irántad örök

5.rész

Végre egy békés szombati nap. Éppen terítem meg az asztalt, mikor csengetnek. Kinyitom, és meglátom Harut. Tetõtõl talpig végigmér. Valami más. Nagyon más. Tudja...

-Tudod az igazat.

Nem kérdésnek szántam, mégis válaszolt rá:

-Igen.

Könnye folyni kezdtek. Térdre hullott elõttem, és a derekamnál szorosan magához ölelt. Biztosan fáj neki is, ahogyan nekem. Most tudta meg, hogy van egy fia. Percekig így voltunk.

Az én szívem is fájt. Fájt, mert annyira szerettem. Fájt, hogy megcsalt, hogy elhagytam. De mégis most az fájt a legjobban, hogy itt van. A legszörnyûbb pedig az, hogy az nyugtatott, mikor mellettem volt. Az érzéseim kavarogtak.

Az én szemembõl is könnyek kezdtek el folyni.

-Sanálom. Bocsáss meg! -ezt ismételgette folyton

-Gyere be, ne az ajtóba álljunk.

Felsegítettem, mire a szemembe nézett és megcsókolt. Nagyon rég érezhettem utoljára ajka puhaságát. Olyan jó. Óvatosan és gyengéden csókolt. Nem tudom meddig állhattunk ott, de egyszer csak elkezdett szakadni az esõ. A hideg víz rángatott vissza a valóságba. Azzal a szájjal mást csókolt. Az a száj ígért nekem, de nem tartotta be. Eltoltam magamtól és beléptünk a lakásba, ahol Ayato érdeklõdve nézett ránk.

Mikor Haru megpillantotta hatalmas mosoly terült el az arcán. Viszont hamar abba is hagytak a vigyorgást, és nekem szegezte kérdését:

-Nem tudja igaz? Nem tudja ki vagyok?

Éppen szólásra nyitottam a szám, amikor Ayato megszólalt.

-Apa... Gyere, éppen ebédelni akartunk.

Haru rám nézett, én pedig bólintottam beleegyezésem jeléül. Asztalhoz ültek, én pedig csatlakoztam hozzájuk. Senki nem szólt egy szót sem. Ayato végig az apját figyelte. Leste minden egyes mozdulatát. Ezek után, mi lesz? Folytatjuk tovább az életünket, mintha misem történt volna? Azt kétlem. Haru sosem mondana le a fiáról.

Mikor végeztünk Ayato leült a tévéhez, megnézni a kedvenc mûsorát, mi pedig elkezdtünk elpakolni az asztalról. Én mosogattam, míg Haru szárazra törölte a tányérokat és poharakat.

-Ez eszembe juttatta a régi idõket.-ölelt át hátulról

Hátra néztem rá és a szemében szerelmet láttam. Azt a szeretetet, ami már annyira régóta hiányzott az életembõl. Amire annyira vágytam. Közelebb hajolt hozzám és ajkát gyengéden az enyéimhez nyomta, majd lassan érzékien csókolni kezdett. Kinyitottam számat, hogy nyelvét a számba jutathassa. Leraktam a kezemben lévõ tányért és szivacsot, aztán felé fordultam. Csókunk egyre intenzívebb lett, Haru kezei pedig a hátamat simogatták. Hirtelen észbe kaptam. Most már Ayato is itt van. Nem csinálhatunk ilyet elõtte. Elhúzódtam tõle és folytattam a mosogatást. Csak éppen, hogy visszajött én pedig máris a karjaiba vetem magam. Na pont ezt kell elkerülnöm.