Ha újra látlak - Fehér rózsa

Kilencedik fejezet - Hope

A vakáció a szüleinknél hamar elment, ahogy a karácsonyi szünet is. A szüleim imádták Holdent, bár már még azelőtt megszerették, hogy én megismertem volna. És én… Én napról napra jobban szerettem, már ha ez lehetséges volt. Minden nap együtt voltunk, amennyit csak lehetett, mégis megunhatatlan volt.
Egyik este, miután már mindketten megtanultunk, én letusoltam és leültem az ágyra olvasni, amig Holden is elment zuhanyozni. Annyira elmerültem a könyvben, hogy észre sem vettem, amikor kilépett a fürdőből.
- Olvashatok veled? – kérdezte jókedvűen, én pedig kerek szemekkel bámultam rá.
És nem. Nem a meztelen felső teste miatt, hanem azért, amit mondott. Hogy ő? Olvasni?
- Beteg vagy?
- Jézusom, Hope – feküdt le az ágyra, fejét a hasamra helyezte – Nem, de te imádsz olvasni és szeretnék veled csinálni valamit, amit imádsz.
Lehetett ezt a fiút nem szeretni?
- Mit szeretnél olvasni? – mosolyogtam rá, miközben a haját kezdtem piszkálni.
- Bármit, amit a kezembe adsz.
Gondoltam, megviccelem egy kicsit, ezért elvettem a szekrényemről a Szürke ötven árnyalata című könyvet és odaadtam neki.
- Ez most komoly?
- Ezt adtam a kezedbe – kuncogtam.
- De ebben állandóan csak kefélnek.
- És? Te is mindig ezt csinálod.
- Csináltam – javított ki – Na jó, elolvasom, de nem ígérem, hogy nem fogok idegrohamot kapni.
Csöndben olvastam tovább, ő pedig úgyszintén. Itt – ott rápillantottam és jókedvűen figyeltem, ahogy a szemét forgatta és valamit morgott az orra alatt. Úgy egy órával később viszont arra lettem figyelmes, hogy összecsapta a könyvet és lerakta maga mellé az ágyra.
- Oké, ezt nem bírom tovább. Ez nem is kefélés, ez erőszak. A csávó meg egy faszfej. Hogy lehet igy viselkedni egy lánnyal?
- Mondd meg te. Elég sokat megdugtál már – tettem le én is a könyvem, miután megjelöltem, hol tartottam.
- Jó, de soha nem tudtam volna bántani őket. És az a nagyképű pöcs tudja, hogy fontos neki a csaj. Nem igy kell viselkedni valakivel, aki fontos neked.
- Akkor hogyan?
- Kényeztetni kell – kezdett bele, miközben addig helyezkedett, amig fölém nem magasodott és egy könnyed mozdulattal elfektetett az ágyon, szemei mélyen az enyémekbe néztek – Vigyázni rá, megvédeni mindentől, ami árthat neki. Magához szorítani, ha szomorú és akkor is, ha boldog. Ha valaki igazán fontos valakinek akkor jobban vigyáz rá, mint a saját kibaszott életére. Ahogy én teszem veled.
Akkor egy pillanatra elhallgatott, elárulta magát. Szemei picit elkerekedtek, kis ijedtséget véltem felfedezni benne. Én rá mosolyogtam és megsimogattam helyes arcát.
- Te is nagyon fontos vagy nekem, Holden.
Ő hallhatóan kifújt egy nagy adag levegőt, egy lágy csók után az oldalára feküdt, engem pedig szorosan magához húzott. Nem szeretkeztünk, nem szóltunk egy szót sem. Csak élveztem, ahogy ujjai finoman a hasamat piszkálják, a légzését a nyakamon és éreztem a szívverését a hátamon. Mégis kimondhatatlanul boldog voltam. Hát még amikor egy idő után Holden halkan megszólalt.
- Hope. Ha már a vallomásoknál tartunk, elmondhatok még valamit?
- Persze – fordultam felé, ő pedig gyöngéden a hajamt kezdte simogatni.
- Tudod, hogy milyen életet éltem előtted. Soha még csak bele sem mertem gondolni, hogy van valaki a világon, aki egyszer mindent fog jelenteni nekem. Csak éreztem, hogy valami hiányzik belőlem. Innen – tette szabad kezét a mellkasára – Azt hiszem, őt hívják az igazinak, ugye?
- Igen – feleltem meghatódva.
- Most már tudom, hogy te hiányoztál. Hiányoztál úgy, hogy nem is ismertelek. Nem tudom, elhiszed – e nekem, de te vagy az. Te vagy nekem az igazi.
A lelkemet melengette, amit mondott és az őszinte érzelmek a szemében. Amióta ismertem, mindig attól féltem, hogy őt nem lepik el olyan érzések, mint engem. Hihetetlennek tűnt az egész, neki mégis elhittem.
- Nekem pedig te vagy az, Holden. Te vagy az – hajoltam hozzá közelebb, ő pedig édesen megcsókolt, majd szorosan átölelt.
- Te vagy az én igazi kiskiflim – mondta jókedvűen, mire felnevettem.
- Hülye.
A mellkasába fúrtam az arcom és addig hallgattam a szívverését, amig magába nem zárt az álom.

Mivel másnap péntek volt, Holden munka után eljött értem és sétálni mentünk. Kellemes volt a hideg ellenére, hiszen szinte mindent hó borított és karácsonyi utcai fények. Elvitt, hogy megmutassa a kedvenc hamburgeresét. Csak egy stand volt, de bizonyára finom ételeket csinálhattak ott, mert majdnem fél órát álltunk ott mire sorra kerültünk. Holden a kedvencét kérte, én pedig azt, ami a legjobban megtetszett. A stand egy mólón állt, igy miután kikértük, elindultunk sétálni a korlát mentén. És igen, az a hamburger tényleg isteni volt.
- Megkóstolhatom a tiédet? – kérdeztem tőle.
- Persze – adta a kezembe a burgerét, én pedig megkóstoltam. Hm. Sokkal finomabb volt, mint az enyém.
- Ez sokkal finomabb, mint az enyém. Nem cserélünk? – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Nem. Ez a kedvencem.
- De Holden – biggyesztettem le a szám. Nem, nem enyhült meg.
- Nem. Nem leszek papucs miattad. Add vissza.
Játékos kedvemben voltam, ezért rá vigyorogtam, majd futni kezdtem. Bár feleslegesen, mert hamar elkapott. Nekinyomott a korlátnak, kivette a kezemből az ételt és a háta mögé dugta, miközben győzelmes vigyor ült az arcán. Én összefontam a kezeimet a mellkasomon és bevágtam a durcát. Megpróbáltam, hátha segít.
- Na, mi az, virágszirom? – nevetett – Nem tetszik, ha nem kapod meg, amit akarsz?
- Hagyjál.
- Szeretnéd?
- Igen – pillantottam rá reménykedve.
- Kérek érte valamit.
Miért van az, hogy mindig kihagyott a szívem, valahányszor azt az egyszerre dögös és édes mosolyt láttam az arcán? Nyomtam egy puszit az arcára, de ő csak meghúzta a száját.
- Nem elég.
Megpusziltam a másikat is, mire nemet intett a fejével. Tetszett ez a játék, de úgy tűnt, ő még jobban élvezi. Ezután az orrát pusziltam meg.
- Ne már, édesem. Tudsz te ennél jobbat is.
Legvégül az ajkát csókoltam meg, ami a hideg ellenére forró volt. Hosszú, romantikus csók lett belőle és már el is feledkeztem arról, mi történik valójában. Amikor elengedett, újra édesen elmosolyodott és odaadta nekem a hamburgerét. Én is adtam volna neki a sajátomat, de az nem volt nálam.
- Hol a tiéd?
- Hát… Elejtettem futás közben.
Holden olyan jókedvűen nevetett fel, ahogy ritkán hallottam és ez melegséggel töltött el. Azt hiszem, az volt a legcsodásabb dolog, amit valaha láttam. Már nem sétáltunk vissza a standhoz, hanem felébe fogyasztottuk el a kaját és közben tovább sétáltunk. Végül megálltunk a kis móló végén és csak kézen fogva néztünk, ahogy a város és a Hold fénye tükröződik a kissé fagyos vízen.
Elgondolkodtam azon, amit tegnap este mondott és bár elhittem neki, még mindig nem tudtam felfogni teljesen, amit mondott. Vagyis inkább talán az érdekelt, hogy miért pont én.
- Holden, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Az, amit tegnap mondtál arról, hogy én vagyok neked az igazi, az…
- Minden szót komolyan gondoltam – fordult felém, hogy mélyen a szemembe nézhessen.
- Miért?
- Miért? Mert amikor rád nézek nem az jut eszembe, hogy dögös vagy és meg akarlak dugni. Hanem az, hogy basszus, ezért a lányért bármit megtennék. Hogy szeretném annyira boldoggá tenni, amennyire ő tesz engem. Hogy szeretném minden vágyát teljesíteni. Minden reggel és este vele a karjaimban akarok ágyban lenni – egy picit elhalkult, mintha félt volna tovább mondani – Hogy ebbe a lányba vagyok szerelmes és az is leszek, amig meg nem halok.
Tényleg azt mondta, hogy… Kellett egy pár másodperc, amig felfogtam, hogy ez a valóság, közben képtelen voltam visszatartani a boldogságtól szemembe gyűlt könnyeket. Tényleg azt mondta. Azt mondta, szeret. A nyakába ugrottam, ő pedig szorosan ölelt.
- Attól féltem, te nem érzel úgy, ahogy én. De örülök, hogy elmondtad, mert igy végre én is elmondhatom, hogy mindennél jobban szeretlek.
Lassan elengedett és két keze közé fogta az arcom. Olyan volt, mint egy gyerek, akit akkor ért élete legnagyobb boldogsága.
- Nagyon szeretlek, Holden. Mindig szeretni foglak.
- Mondd még egyszer – suttogta.
- Szeretlek, Holden.
- Én is nagyon szeretlek, virágszirom.
Aztán végre megcsókolt. Szerelmesen és forrón. Azonnal hazamentünk és egész éjjel kényeztetett. Egy kicsit más volt. Nem volt gyöngédebb, amit nem is bántam, de maga a tudat miatt, a szerelem miatt más volt.

De persze semmi sem megy akadályok nélkül. Mert miért is mehetne? Másnap reggel Holden tízszer is elmondta, mennyire szeret, amig ki nem másztunk az ágyból. És igen, én is elmondtam jó párszor. Mivel hétvége volt, Holden délelőtt elment dolgozni, én pedig gondoltam meglepem valamivel, mire hazajön. Végül is engem ért meglepetés.