-Nem tudtam hogy ennyire fontosak vagyunk neked! -mondta Taeyong nagyra nyílt tekintettel.
- Amióta Koreába költöztem, első pillanattól kezdve ti voltatok velem, gondomat viseltétek, megnevettettetek amikor szomorú voltam és megvédtetek. Ezért tesz...
Hajnalban már kipattantak szemeim az izgalomtól. Gyorsan el is kezdtem kiválasztani outfitemet, mert tegnap este még arról is elfelejtkeztem de reggeli kómámban és a kényelem jegyében megint egy melegítőszettnél döntöttem ami most bordó volt.
Gyorsan dobtam fel egy kis alap sminket, majd ruháimat magamra rángatva keltettem fel a húgaimat. Ők is gyorsan összekészültek míg én bepakoltam a kocsiba majd felkeltettem szüleinket. Apuval és Anyuval gyors pusziváltás történt és már indultunk is hogy felvegyük Kat-et. A 3 órás út énekléssel és táncolással telt, legalábbis azok számára akik nem vezettek...
Londonba érve lepakoltuk cuccainkat a hotelbe éskezdtünk készülődni a koncertre. -Nemond hogy ezt veszed fel!? -szóltrám Kat és Ella is szinte egyszerre. – Mégis mi baj van ezzel?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
kérdezett vissza Angie aki épp az én kedvenc pulcsimat rángatta magára. -Köszi Hugi, de ezt mégis mikor raktad el? Észre sem vettem! Erre ő csak rám kacsintott és öltözött tovább. Kat és Ella vihogva és hercegnőkhöz illő mozdulatokkal készítették sminkjüket és hajukat. Angie segített laza hullámokat kreálni a hajamba én pedig sminkeltem.
Igaz időben elkészültünk, de a sor már hatalmas volt. Vagy egy óránkba telt mire bejutottunk de amilyen látvány fogadott, azt hiszem megérte. Megkerestük helyünket majd diadalittasan elfoglaltuk azt.
Egy ismerős dallam ütötte meg fülem. Egy srác, nem messze tőlünk a Better Days című dalt játszotta egy gitáron egy egészen erős hangfalra rácsatlakozva.
Kíváncsi lettem így közelebb mentem és halkan elkezdtem énekelni. A fiú észre is vette, majd egy mikrofont nyújtott felém, amit valamilyen furcsa indíttatásból el is fogadtam.
Elkezdtem egyre hangosabban énekelni, mígnem észre sem vettem hogy belefelejtkeztem és a hangomtól zeng a stadion.
Ten szemszöge:
-Odakint a mi dalunk szól srácok! – szóltam oda csapatomnak akik még javában falatoztak.
- Biztos csak próbálják a hangtechnikát. – szólt nyugodtan Baekhyun a csapatvezetőnk.
-Nem,nem -tiltakoztam. -Ez egy női hang....és fantasztikus!
-Na, majd én lecsekkolom. -mondta kimchivel teli szájjal Lucas.
-Aztaaaa!- kiáltott egy hatalmasat amire már a telefonon játszó Mark, a gumicukrot majszoló Taeyong és Teamin és a chipszes zacskóba turkáló Kai is felfigyelt.
Mind előrébb jöttek velem, egészen a függönyökig. Amint láttunk nem mindennapi volt. Egy lány angyali és mikrofont nem igénylő orgánumú hangon énekelte a dalunkat.
-Ez bámulatos! -lelkendezett Baekhyun és Mark.
A lány abbahagyta majd meghajolt az addigra összegyűlt tömegnek és visszaült a helyére.
-Felhívhatnánk a színpadra. -szólalt meg a semmiből Teamin. Mindenki helyeselt csak Taeyong forgatta meg szemeit.
Sophie szemszöge:
-Úristen kezdődik!- sikították a lányok.
Fantasztikus koncert... Egyszerűen leírhatatlan hogy a fiúkból mennyi energia sugárzik. A tánc, az ének még a koncert felénél is ugyanolyan energikus és erőteljes.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Srácok van köztetek egy nagyon különleges ember akit nem rég hallottunk életünkben először énekelni, viszont még szeretnénk! Kérnénk valakit hogy vezesse fel a színpadra!
-kiáltotta el magát két dal között Mark. Mindenki, ahogyan mi is elkezdtünk fészkelődni, ekkor pedig valaki megérinti a vállamat. Mögöttem egy feketébe öltözött Koreainak kinéző férfi állt, aki csuklómat megfogva húzott a színpad felé. mire észbe kaptam már a színpadon álltam és megláttam ahogy a SuperM mosolyogva felém sétál.
Ezt a részt pedig mintha átflasheltem volna. Már csak arra eszméltem fel hogy a lányokkal együtt a backstageben állok és mind a banda, mind a csajok arról áradoztak mekkora tehetség vagyok. Az első amit elkaptam viszont Lee Taeyong rosszalló pillantása volt felém, aki miután látta hogy észre vettem csak ennyit mondott: - SM ki fog nyírni minket.- majd elfordult, a többiek pedig utána fordultak, minket kihagyva egy fontosnak tűnő beszélgetésből. Majd visszafordultak.
-Veled akarunk dolgozni!- mondják kórusban, míg Taeyong baljós pillantást vetett társaira.
-Megüresedett az asszisztensi állás és te tökéletes lennél!- mondta Ten.
-Persze még meg kell beszélnünk a nagyfőnökkel, de ő biztosan benne lesz!- tette hozzá Baekhyun.
-Imádlak titeket és nagyra értékelem a gesztust de még meg kell beszélnem a szüleimmel, és....
-Mit kell velünk megbeszélni? – hallottam Apa hangját magam mögül.
-Te jó ég! hogy kerültök ide? – kérdeztem elcsukló hangon.
- A lányokkal megbeszéltem hogy meglepetésként eljövök értetek, mire Angie telefonált hogy a színpadon vagy úgyhogy siessünk!- mondta nevetve.
-Hatalmas voltál kincsem! – tapsikolt Anyukám.
-Szóval ti erre mit mondtok?- tettem fel félve a kérdést és fordultam hozzájuk kiskutya szemekkel.
-Hát persze! -mondta anya, - De csak ha nagyon vigyáznak rá és ha bármi baj van haza jöhet!- vágta rá Apu egyből.
-Úgy lesz Uram! – Vigyázunk rá! -Megígérjük! – hangzottak el sorba a megnyugtató szavak.
Sziasztok cukik! <3
Ez az első storym úgyhogy alig várom a commenteket és remélem hogy elnyeri tetszéseteket!
