You don't see this coming, huh? ( Taeyong nct ff.) BEFEJEZETT

...Being pushed...

Jaehyun szemszöge:

T.Y egyenesen lerombolt a lépcsőn majd nemlétező íveket használva rohant be a szobájába. Markkal összenéztünk majd vállatvontunk. - Valami nagyon nincs rendben... Yuta volta az aki éppen lehuppant a karfára. - Kivele! - fordult oda Mark.- Ma amikor Sophiet le akartam fényképezni, mert megkért rá, Tae odaállított és ő akarta lefényképezni. -Na és?- kérdeztem...sokszor nem értem Yutát. - Lefényképezte de nem csak Sophie hanem a saját telefonjával is és azt mondta valami fotóalbumba kell. Mostanában nagyon furcsán viselkedik. Láttátok milyenek voltak a strandon? -mondta teljesen atadva magát a gondolatoknak. Valami volta abban amit Yuta mondott...
- Tudjátok nem mondtam el nektek valamit amit a saját két szememmel láttam.- kezdte Mark. - Hetekkel ezelőtt mikor T.y körébe vezette Sophiet, nem csak a városban voltak. Láttam őket együtt táncolni. -Uhum... mesélj, ez érdekes!- és tényleg érdekelt is.
- Sosem láttam még így senkit sem táncolni azelőtt. Maguktól, koreo nélkül úgy egymásra voltak hangolodva mintha az előző életükben is együtt táncoltak volna.
- Ez kezd egyre érdekesebb lenni... De ezek maradjanak köztünk okés?- kérdezte Mark aggódva. -Persze! - Vágtuk rá mindketten.
Taeyong az egyik legjobb barátom és nagyon szeretem őt. Amióta Sophie itt van megváltozott... Nem olyan depressziós, sokkal motiváltabb, kreatív és... mosolyog!

Taeyong szemszöge:

Lesz egy Salsa buli a parton és Sophie imádja a Salsát, gondoltam elviszem.
Leérve az emeletről láttam hogy még Mark, Jaehyun és Yuta van a nappaliban de a többiek már felmentek.
A szobámba érve felcsaptam a villanyokat és én is előszedtem valami vállalhatót.
Készen lettem nemsokára és elindultam kifelé. Mi ütött belém? Miért csinálom ezt? Te hülye vagy Taeyong, meg vagy veszve!
De már késő mert kinyitottam az ajtót és egy pillanattal később, szembe találtam magamat Sophieval. Tényleg olyan jól állt neki az a ruha ahogy gondoltam. - Ömm én kész vagyok.- nézett rám bizonytalanul. -Akkor induljunk! Fogtam meg a csuklóját és húztam ki egészen a bejárati ajtón, majd fogtam egy taxit. - De mégis hová megyünk?- kerdezte kicsit ilyedten. - A partra! - adtam egy kis információt hogy megnyugtassam. Hamar oda is értünk ekkor megálltam a kivilágított épület előtt.- Hát itt volnának. - Taeyong... ez a zene!?- nézett rám csillogó szemekkel. - Igen, Salsa!- kénytelen voltam elnevetni magam. Ebben a pillanatban ő megindult befelé,hatalmas mosollyal az arcán.

Odabent hangosan szólt a zene és a meleg fényben úsztak a táncoló emberek. Megragadtam a kezét és húztam a tömegbe. Egyik zenét a másik követte, mi pedig csak ittunk és táncoltunk, egyre közelebb és közelebb...
Sokszor már a hangok a zene és minden más is tompa lett. Csak ő és én voltunk. A teste az én kezemben feküdt. Hol fentebb,hol lentebb vándoroltak kezeink, de senkinek sem tűnt fel, hiszen a salsát pontosan így kell táncolni. Amint hozzámért, egyszerre rázott a hideg és lett melegem. Nem akarom ez abbahagyni soha!
Hajnalban kicsit ittasan, lihegve és kimelegedve dobtuk be magunkat egy taxiba.

Sophie szemszöge:
Egy Salsa klubba hozott. Hát megjegyezte hogy mennyire oda vagyok ezért!?
Fantasztikus és nyüzsgő hely volt. Itt aztán ki tudom élni magamat. Még jó hogy Anyukám spanyol, Apukám pedig magyar, így érthető hogy nem vagyok egy angol úrilány és miért vagyok barnább mint az átlag.
Mikor bementünk, Taeyong kikért két shot tequilát amit gyorsan le is húztunk. Megköszöntem hog elhozott és beszélgettünk egy kicsit majd legördült a második kör alkohol is. Egyszercsak megfogta a kezemet és behurcolt a tömegbe. Táncoltunk...Egyre közelebb míg nem maradt köztünk csak egy levegővételnyi hely. Kezét a derekamra tette majd magához szorítva megpörgetett. Eszméletlen érzés volt... Egyszercsak elengedett és elnézést kérve a pulthoz sétált és ivott még kettőt.
Mire visszatért egy srác éppen próbált felkérni. Tae abban a pillanatban koreaiul elküldte a srácot melegebb éghajlatra, majd mintha nem történt volna semmi. Beütött az alkohol, emiatt még hevesebben simultunk egymáshoz. Nem szabadna ennek ennyire tetszenie.
Hajnalban kivonaglottunk az épületból majd taxit fogtunk és hazamentünk.
Kuncogva léptünk be az ajtón egymást csitítva. Nem volt ébren senki. A konyhába siettünk vízért. Én nekidőltem a konyhaszekrénynek, ő pedig előttem a pulton támaszkodott. Mind a ketten egymást bámultuk és sűrűn vettük a levegőt. Egyszerre megindult felém és nekitaszított a szekrénynek. Örülten közel volt. Csak álltunk úgy nem is tudom meddig majd a fejét megrázva elengedett.- Ne haragudj.- súgta.- Semmi baj.- válaszoltam.
-Szép álmokat.-köszönt el. - Jó éjt...és mindent köszönök! - köszöntem el úgy, hogy még távolodva is hallhassa.