Yuta szemszöge:
Folyt le a könny és barátunk vére Taeyong arcán. Sosem láttam még így.
- Értsd már meg hogy nem én voltam! Sajnálom!- szólalt meg Jungwoo amint Tae elengedte a torkát.
Mind vártuk hogy elmesélje mi is történt pontosan. Láttam hogy Johnnynak, Jaehyun összes izma pattanásig volt feszülve, Mark és Haechan szikrázó tekintete még engem is meglepett, a többiek csak csodálkoztak és nem tudták felfogni mi is történt pontosan.
Sophie az egyik legjobb barátom és a "bátyám" élete szerelme. Nem tudom felfogni Jungwoo miért tette.
-Beszélj már!- üvöltött rá a türelmetlen Haechan, akinek hangja az elkeseredettségtől megcsuklott.
-A bárban láttam hogy milyen jól elvannak. Idegesített! odajött hozzám egy lány, aki azt mondta hogy ő majd elintézi csak bízzam rá. Megtettem! Nem tudom mi ütött belém, sajnálom!- fakadt sírva mostmár ő is.
- Hová vitte? -kérdezte Jaehyun a földön fekvő barátunktól. - Azt nem tudom! Utoljára hajnalban beszéltem vele.
Taeyong lekapta Jungwoo telefonját az asztalról és tárcsázni kezdte az ismeretlen számot. Kicseng.
-Mondtam hogy rendezem, ne aggódj!- szólt bele az ismeretlen hang. Jungwoohoz tartották a telefont. -Mit mondtál kinek is tudom megköszönni a segítséget? -kérdezte tőle nyájasan, hogy ne keltsen feltűnést.
-Szólíts Katherinenek!
- Köszönöm Katherine! Egyébként remélem hogy nem találják meg! Hová vitted?
-El északra, az ottani partoknál még a hulláját sem fogják megtalálni!- mondta a lány a legnagyobb nyugodtsággal.
Mikor meghallottuk hogy hová vitte Sophiet, rohantunk is a buszhoz. Johnny vezetett, Taeilt pedig ott hagytuk a biztonság kedvéért Jungwooval. Nem voltak messze tőlünk, a forgalom pedig nem volt nagy. Johnny mint az őrült úgy vezet. Mikor leértünk az említett partszakaszra, Mark némán egy táblára mutatott. DANGER! - nagy betűkkel kiírva, alatta pedig a ragadozó halakra és a veszélyes sziklákra figyelmeztető jelek.
Egy fehér autó állt egyedül a parton amiből egy fiatal lány éppen egy hatalmas bőröndöt rántott ki. Mindannyian megijedtünk.
§ A lány kinyitotta a bőröndöt, amiből Sophie ugrott ki zavarodottan, majd futni kezdett. Az elrablója meglőtte. A lábát ért találat után a földre esett. Amint a fiúk hallották a lövést, az ajtó már vágódott is ki és ők rohanni kezdtek a fehér autó irányába. Yutanak le kellet fognia Taeyongot, aki nem mérve fel a fegyver erejét, akart rárontani a lövést leadó lányra. Taeyong maga mögül is egy lövést hallott, majd egy másodikat és egy harmadikat. Johnny egy egy fegyvert nyomott Jaehyun és Yuta kezébe. Ezekre a figyelem felhívó lövésekre Sophie és Kat is felfigyeltek. A fegyverrel a kezében álló lány ijedtében pisztolyt fogott a fiúkra, majd mire Sophiehoz fordult volna ő már, támadóját megkerülve Taeyong karjaiba zuhant. Ekkor már úrrá lett rajta fájdalom és nem tudta magát tartani tovább. Katherine fegyvere a félelmet nem mutató banda és Sophie felé mutatott. Ebben a pillanatban egy egyre hangosodó szirénát kezdtek el hallani az út felől. A rendőrség kiérkezett a helyszínre, egy csapat jól felszerelt emberével. Kat próbált volna menekülni de a rendőrök pár méter után elfogták.§
-Ki hívta a rendőröket?- kérdezte Doyoung. - Én voltam!- szólt Mark büszkén, ezzel persze mindenkit meglepett.
A kórházba menet Sophie el tudta mesélni hogy a lány, a volt barátnője aki nem tudta elviselni sikerét és azt gondolta hogy helyes megoldás lesz megszabadulni tőle. Kihasználta Jungwoo pillanatnyi gyengeségét így jutott be a lakosztályba is.
YOU ARE READING
You don't see this coming, huh? ( Taeyong nct ff.) BEFEJEZETT
Fanfiction-Nem tudtam hogy ennyire fontosak vagyunk neked! -mondta Taeyong nagyra nyílt tekintettel. - Amióta Koreába költöztem, első pillanattól kezdve ti voltatok velem, gondomat viseltétek, megnevettettetek amikor szomorú voltam és megvédtetek. Ezért tesz...