You don't see this coming, huh? ( Taeyong nct ff.) BEFEJEZETT

Highway to Heaven.

Mark szemszöge:

Az hiszem nem látok rendesen.

Sophie és Taeyong az. Olyan mintha évek óta együtt táncolnának. Nem hiszem hogy lenne egy jól begyakorolt koreográfia vagy hasonlók, egyszerűen csak táncolnak...együtt.

Teljesen együtt mozognak. Ahogyan egymáshoz érnek az lágy, finom és szinte már magától értetődő. Amint bármelyikük is távolabb lép egy mozdulattal, a másik követi...mintha nem akarnák egymást elengedni. A zene elhalkult. Le kell lépnem mielőtt észrevesznek.

Taeyong szemszöge:

Csak egy kicsit akartam táncolni, egy pár klassz mozdulatot hogy lássa kivel került szembe. Majd ő is elkezdett táncolni. Ösztönös volt, mintha mindig ezt csináltuk volna. Majd véget ért a zene. Közel voltunk...Túl közel!... Elleptünk egymástól.

Kisebb hallgatás után megtörte a csendet.

-Imádok táncolni.- túrt a hajába és nevetett.

-Ez nagyon jó volt.- válaszoltam kisebb habozás után. Ő visszavette blézerét és cipőjét, amit még a tánc kezdetén dobott le.

- Ha esetleg próbáltok, bejöhetek majd?- kérdezte vidáman. -Hát persze, örömmel látunk. - válaszoltam gyorsan, már-már izgatottan. 

- Néha talán segíthetnél is a koreográfiákkal - mondtam lazán, mire ő nagy szemeket meresztett rám.

 - Van hogy leblokkolok és neked  meg vannak klassz mozdulataid.- tettem hozzá, mielőtt még gázabb lett volna a helyzet. -Köszönöm!-kaptam a választ az izgatottnak tűnő lánytól.

- Szerintem induljunk el haza, már biztosan várnak! -és már vettem is föl a kabátomat.

Hazafelé menet egyre jobban megeredt a nyelvünk. Egymás szavába vágva és nevetve veséztük ki hogy Lucas mennyire szeret enni, milyen nehéz a 22 fiúval és hogy mennyire a zene és a tánc a mindenünk. Beszélgettünk a családjáról és az otthonáról, majd az enyémről is.

Nagyot nevetve léptünk be a dormba, amire persze már mindenki odafigyelt.

- Na végre hogy itt vagyok! Már kezdtünk aggódni!- mondta Yuta.

- T.Y!? - lépett oda hozzám Jisung.

-Csinálsz vacsit? -kérdezi kiskutya szemekkel.

-Már ennyi az idő?- néztem az órára mire megláttam hogy 7 óra lesz nemsokára.

Az egész napot szinte Sophieval töltöttem a városba.

- Hol jártatok? - kérdezte Mark mosolyogva.

- Körbe vezettem Sophiet a városban.- próbáltam rezzenéstelen arcot vágni.

-Hmmm...az jó. -mondta Mark sejtelmesen.

Sophie szemszöge:

-Segítsek valamit?- érdeklődtem Taeyongnál.

-Kérlek nézz rá a fiúkra, kérdezgesd őket, hátha neked elmondanak olyat is amit nekem nem mernek. Segíts nekik! Én pedig szólok ha kész a vacsora!- mondta egy meleg mosollyal.

Csak bólintottam és szaladtam a szobámba átöltözni.

A fiúkkal való beszélgetés jobban sikerült mint terveztem. Elmesélték hogy néha depresszió és kilátástalanság lesz úrrá rajtuk. Igyekeztem jó tanácsokkal ellátni őket és rávilágítani hogy mennyi szép dolog van körülöttük.