-Nem tudtam hogy ennyire fontosak vagyunk neked! -mondta Taeyong nagyra nyílt tekintettel.
- Amióta Koreába költöztem, első pillanattól kezdve ti voltatok velem, gondomat viseltétek, megnevettettetek amikor szomorú voltam és megvédtetek. Ezért tesz...
- Neked elment az eszed mi? Miért kell ekkora feltűnést keltened? - Kiabált Jungwoo barátjára mikor végre átverekedtük magunkat a rajongókon és beszálltunk a buszba.
-Ne légy vele ilyen szigorú, mind örülünk Sophienak!- rakta rá kezeit Haechan, először az én, majd Taeyong kezére.
Taeyong látszólag megkönnyebbült. Ahogy a hotelbe értünk, láttam hogy mindenki kettesével van egy szobában, kivéve Doyoungot akinek nem volt szobatársa. Körülbelül két perc tanácskozás után, az eddig a lakosztály nappalijában állomásozó és suttogó csapat feloszlott. Tae maradt egyedül. - Gyere velem!- fogta meg a kezem és húzott maga után. - Szia Doyoung! - köszöntem a srácnak aki éppen a bőröndjét csomagolta. Leültem az ágyra, Taeyong pedig átment a saját szobájába. -Hogy telt az utad? Örülök hogy végre itt vagy! Már untuk hallgatni a z utánnad való nyavalygását Tae..... Heló haver!- köszönt rá ijedten társára. -Még egyszer köszönöm Tesó!- mondta Taeyong barátjának aki közben mosolyogva hagyta el a szobát. - A vacsoránál találkozunk!- kacsintott rám Doyoung majd becsukta maga mögött az ajtót.
Csak erre vártam. Ahogyan látom ő is. Amint az ajtó becsukódott, már sietett is felém a szoba egyik sarkából és szorosan megölelt. - Olyan jó hogy itt vagy!- mondta majd sokat hezitálva, de elengedett. - Ezt nézd! - szaladt az ablakhoz, majd elhúzta a függönyt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Szóval ezért jó a legfelső emelet! Tae már a telefonban is áradozott nekem a lakosztályukról, de ez tényleg lélegzet elállító volt. A sok minimalista bútor, kristálycsillárral és persze egy minibár, minden szobában.
- Gyere, menjünk vacsorázni. - mondta és közben a már régóta korgó hasára pillantott. -Elfelejtetted? - kérdeztem és a kacagást már nem tudtam magamba tartani. - Ó a picsába!- csapott a homlokára. - Ne haragudj Sophie... Gratulálok! Fantasztikus vagy! - adott egy puszit az arcomra, amibe azt hiszem erősen belepirultam.
A kínai csodás szereplésünk után a fiúk hatalmas népszerűségre tettek szert és a pénz csak úgy dőlt az SM Entertainment-hez. Egy rakat szerződést megkötöttem és egy csomó koncert vár még a fiúkra. Közben online meetingeken a Dream-et is segítettem a Japán koncertsorozatuk gördülékenysége érdekében. Kimerült vagyok, de meglett a komoly munka gyümölcse, ugyanis én vagyok hivatalosan is az SM Entertainment igazgatóhelyettese.
