Haikyuu Oneshot [Kérések Nyitva]

Kageyama x oc

Reggel van a nap beszűrödött az ablakon. Kinyitom fáradtan a szemeimet és szembefordulok engem ölelő kis szuszogó barátomhoz. Ébenfekete haja kocos volt, arca nyugottságot tükrözött. Elkezdtem cirogatni az arcát. Kezdett ébredezni már a szemeit is nyitogtatta ezért egy apró puszit nyomtam a szájára. Ő erre csak havlányan elmosolyodott majd jobban hozzám bújt. Ilyenkór meg tudtnám zabálni. De sjnos mennünk kell a suliba.
     - Tobio gyere fel kell kelni.
     - Hmhmm- hümmögött álmosan.
     - Gyere hanem elkésünk és ma a Seijounak reggei edzése van s ott kell legyek. S ha kések akkor Oikawa kezd faggatni s nem mondhatom hogy veled voltam mert tudod hogy megölne mind kettőnk.

      Na igen a kapcsolatunk Tobioval eléggé veszélyes ugymond mert hát én vagyok az Aoba Jousaj csapat menedzsere míg barátom a Karasuno csapat egyik feladója. Meg benne van az hogy a két csapa nem igazán van jóban. De leginkább az én idiotáim miatt nem merjük felvállalni mert hát kedves Oikawa max megkínozná Tobiot. A Karasunosok-tól nem félünk mert ők megértenék. Ezért van hogy csak nagyon ritkán vagyunk együtt de ha van idönk egymással lenni akkor az ki is használjuk.

       - Jójó kelek- mondja morogva a barátom én meg kuncogok rajta egyet.
       - Gyere csinálok reggelit.
     Gyorsan lesiettem és összedobtam egy kis palacsintát. Mire végeztem arra Tobio is leszerelte valahogy magát. Leültünk és kezdtünk enni. Miután végeztünk Tobio hamar felöltözött mert neki még haza kell mennie mert hát ugye nálam aludt. Miután elment 3n is gyorsan elindultam a suli fele. Porbáltam nagyon sietni de igy is késve estem be a terembe. Hamar elnézést kértem az edzőtől és már mentem is a dolgomra.
      Az eheti edzésterveket és edzőmeccseket néztem és rendezgettem. Nagyon beleméjültem amikor odjöttek a fiúk hozzám. Mint mondt beleméjületm a dolgomba ezért nem nagyon foglalkoztam velük.
      -Val-chan.
      -Oikawa el vagyok foglalva mit akarsz?
      -Miért késtél ma?
      -A barátom nálam aludt s egy kicsit nehezen tudtam kiszedni az ágy...-de itt megakadtam. Ez nem igaz. Most árultam el magunkat. Hogy a fene essen bele. A fiúk meredt szemmel bámultak rám majd Kindaichi szólalt meg.
      -Valeri neked van barátod?- hát én esküszöm leszúrom magam. Most muszály lesz kertelnem.
      -Igen.
      -Micsoda erről miért nem tudunk!?- akad ki Oikawa.
      -Talán mert nem rátok tartozik.
      -De igen ránk is tartozik hiszen...- szerncse nem tudta tovább folytatniert az edző jött oda hozzánk
      -Figyelem ma délutáni edzésre jönnek a Karasunosok- ez mos egy rémálom vagy mii? Ennyire azt akarja a sors hogy kitudodjon a kapcsolatunk? Muszály beszéljek Tobioval de minél elöbb.
      -Rendben edző - mondták majd rámnéztek.
      -Visszatérve rád tudni akarjuk a nevét hogy melyik suliba jár! MOST!
      -Ömm nem!
      -Oh dehogynem- mondta Iwaizumi láthatolag kiéhezett szemmel.
      -Nem nem és nem. Nem fogjátok se zaklatni se megverni. Nem engedem.
      -De mi van ha megbánt hm?!
      - Akkor beszélhetünk róla de előre mondom nem lesz ilyen. Ugyhogy nyomás edzeni mielött még leütöm valamejikőtöket.

     A nap hamar elment és jött a délután. Egyik szünetben sikerült Tobioval beszéljek és kiderült hogy ő is kellett valjon mivel hazafele menet Sugawara meglátta s nem hitte el azt neki hogy az egyik haverjánál aludt így ő is kertelve elmondta hogy nálam volt persze nevet nem említett. Így hát vártuk idegesen a délutáni edzőmeccset.

•••••

     -Onaaa Val-chan légysziii mond el hogy ki az!?
     -Nem Oikawa nem.
     -Gonosz vagy még én is elmondom kikkel vagyok együtt.
     -De az engem nem érdekel.
     -Kezded huzni az agyam de nagyon!- mordul rám a kapitány.
     -Igazán én meg érzem hogy mindját akkorát kapsz a fejedre hogy a korházban kötsz ki ugyhogy én a helyedben hallgatnék!- mondom mire a a barna megijedt és inkább visszement melegíteni.

      Pár perc múlva már a Karasuno is itt volt. Tobioval lopva egyszer egyszer egymásra néztünk. Három meccset jatszottunk. Abból kettőt mi nyertünk.
      Ezek után mentünk átöltözni. Én hamar végeztem és elindultam de észrevettem Tobiot aki egyedül volt.
      Háttal állt nekem így a kezem a szemére raktam. Éreztem ahogy elmosolyodik de én még húztam az agyát.
      - Na ki vagyok?- kérdezem nevetve.
      - A legszebb lány akit ismerek és aki az enyém- mondja én meg elpirulok rendesen. Megfordul majd derekamnál fogva közelebb húz és megcsókol.
      - MI A?? - hallunk meg egy hangot mire elválunk egymástól. Megfordulunk és meglássuk ahigy a két csapat lemeredve néz minket. Nem mozdult senki sem. Csak nagy csend volt. De ezt drága Oikawa törte meg.
      - Val-chan mond hogy nem Tobio a...- mondta de végét elnyelte. Nagyon be vagyaok pánikolva. Barátomra nézek aki gondolkozik aztán megfog a derekamnál és magához húz majd a többiek felé néz.
      - Igen a barátja vagyok- jelenti ki. Látom ahogy a Karsunosok fején egy egy mosoly megjelenik. Na ja pont ilyen reakciot vártunk tőlük de persze az én idiotáim már forrtak a méregtől.
      - TOBO-CHAN AZT AJÁNLOM FUSS MERT KIHERÉLLEK AZ EGYSZER BIZTOS!!- ordította Oikawa majd elindultak feléje. Barátom egy gyors puszit adott a fejemreajd annyit mondott.
      - Szeretlek és remélem tulélem. Nálam találkozunk. Miwa otthon van- azzal elfutott és már Iwaizumiék rohantak is utána.
     
     
      Pokabuuuu😋😁😁✨
Itt egy Kageyamas oc remélem tetszett