Haikyuu Oneshot [Kérések Nyitva]

Bokuaka

 @fan_yaoi_bl részére

Akaashi szemszög

A mai meccs a Nekoma ellen eléggé szoros volt. Szegény Bkuto-san eléggé sokat hibázott de ennek ellenére mi nyertünk ezért most tartunk a csapattal ünnepelni. A buszon ülve a mellettem levő egyik csapattársam megbökött mire felé fordultam kérdő tekintettel.

-Hallod Bokutoval mi van nagyon rosszul fest a meccs óta, csak nem...

-Igen- sohajtottam- Megint emó modban van mert szerinte egy csomót rontott. De megyek megpróbálok beszélni vele- álltam fel és odamentem a kapitányunhoz aki meggyötörten meredt maga elé egyedül ülve. Belül ült igy a külső ülésre ledobtam magam. Megkopogtattam a vállát aki mikor rám nézett kissé megugrott.

-Bokuto-san minden rendben?-kérdezem meg tőle.

-Amm hehe i-igen persze- mondja fejét vakarva.

-Ha amiatt vagy feszült, hogy rontottál ma akkor nyugodj meg kérlek mert 1 nyertünk, 2 az egy természetes dolog ha az ember ront és 3 cspdásan játszottál szóval örülj inkább. Mindenki sokkal jobban szereti a boldog énedet mint ezt- csak néz maga elé. Megértette egyáltalán amit mondtam neki?

-Akaashi...tudom- meglepődök, akkor még is mi baja?

-Akkor mi a baj?

-Ömm s-semmi ....- mondja zavartan. Sohajtottam egyet.

-Ha nem akarod elmondani nem kell de ne tartsd magadban sokáig mert nem jó. Majd ha jól átgondoltad mondd el valakinek akiben a legjobban megbizol mert ő majd tud segiteni- azzal felálltam és visszaültem a helyemre.

Megérkezve a házhoz ki is szálltunk és be is vittük a cuccokat. Úgy gondoltuk inkább ilyen is csapaton belüli bulit szervezünk mint hogy elmenjünk étterembe. Ketten felszerelték a diszkógömböt , beinditották a hangfalakat és elészereltük az italokat is. Alkoholt is hozhattunk de csak keveset mert az edző azt mondta nem akar aztán holnap minket másnaposan hazafuvarozni.

Mikor mindennel megvoltunk kezdődhetett a buli. Mindenki táncolt szórakozott még én is elengettem magam pedig sokan azt hiszik hogy nagyon merev vagyok de nem igy van. Azért én is el tudom engedni magamat.

De egy valaki nem érezte jól magát. Bokuto-san. Pedig ő kéne a legjobban ropja nem értem mi van vele. Már két üveg sört megivott. Ez igy nem lesz jó. Odamegyek hozzá és felállitom majd kiviszem a teraszra hogy szivjon egy kis friss levegőt és lehetőleg józanodjon ki mert az a két üveg sör megártott neki.

-Bokuto-san mi a fene bajod van?- kérdezem kissé idegesen ahogy a szerencsétlen arcát néztem- Nem is bulizol mikor te kéne a legjobban lökjed a ritmust mégis a sarokban összekucorotsz mint egy valami gyerek akit elraboltak. És az se jó ha leiszod magad mert...- de nem tudtam befejezni. Hirtelen megfogta derekamat és ajkaimra hajolt. szenvedélyesen kezdett el csókolni. Az elején még próbáltam eltolni magamtól de kis idő után már nem akartam és visszacsókoltam amire megszoritotta kicsit csipőmet. Nyaka köré fontam a kezem és kicsit megmarkoltam hajkoronáját.

Lihegve váltunk el egymástól majd egymásra néztünk meg akartam szólalni de nem hagyta.

-Kaashi ez volt a bajom. Hogy féltem elmondani hogy szeretlek. Hogy oda vissza vagyok érted. És nem az alkoholtol mondom ezt komolyan igy gondolom csak féltem hogy megutálsz örökre- hajtja le a fejét de még mindig derekamat fogja. Meglepett eléggé de kuncogok egyet majd adok egy puszit a fejére.

-Én is szeretlek de nagy gyerek- mondom mosolyogva mire magához húz és szorosan megölel.

///////*******/////////

A Bokuaka shippre csak esz szót lehet mondani...tökéletes.