A Maffia Főnök jegyese

•Egy•

   Napok teletek el úgy ,hogy kise mozdultam a lakásból .Első nap ,olyan rosszul éreztem magam ,hogy apa már kórházba akart vinni, de én nem voltam hajlandó. A kezem piszkosul fáj , s a gyógyszerek se mindig használnak .Annyira szeretnék már ezen túl lenni , s a darabjaira hullott szívem darabjait össze szedni. Mariano rengetegszer hívott ,s írt üzenetet ,ám én nem reagáltam semmire . Nagyon nehezen ment ,de a legjobb döntést hoztam meg,még akkor is ha a szívem megszakad akár hányszor a neve villan fel a képernyőn . Valamit ki kellett találnom minél előbb,mert Fabio és a húgom között  egyre jobban alakultak a dolgok,s piszok kellemetlen volt ,hogy én végettem kell mindig elmenniük .
A telefonomon megnéztem a kártyán lévő egyenlegem ,  meglepődtem mikor olyan összeget mutatott ,amire nem számítottam . Mariano vissza utalta a szálloda összegét .
Sussanne  és én kettesben reggeliztünk , s próbáltam magamba erőltetni az elvárt adagot . Várt rám egy marék gyógyszer ,hogy be vegyem , mert utánna indulnom kell levetetni a gipszet .Sms-tem Dorotthynak a röntgen után ,hogy másfél ,két óra és ott vagyok .Megvizsgáltak , elmondták a továbbiakat ,majd elengedtek . Amiért  biztos vagyok ,hogy hallgatni fogok apától az a súlyom. 43 kiló voltam ,és megjegyezte a doktornő ,hogy híznom kellene . Egy gyors közös kávézás után Belláék haza indultak ,én pedig Palermóban . Nyugodt voltam ,mert pont olyan időzónában indultam mikor Mariano dolgozik. Örült módon hiányzik,de bízok benne ,hogy idővel könnyebb lesz .Apa egyik őre vitt Palermóban ,aki meg is vár . Rengeteget beszélgettünk , s meséltek mennyire jó baba a kis Matteo . Épp a második kávét ittam mikor egy ismerős dörmögő hang csapta meg a fülem . A tüdőmből kiszökött az összes levegő ,a szívem el felejtett dobogni ,s szerintem még pislogni se pislogtam . Ahogy meglátott elakadt a szava. Piszok szarul nézett ki . A szeme be volt esve alatta fekete karikák ékeskedtek . Bele sajdult a szívem ,hogy így néz ki . Szenved ,pont ahogy én . Legszívesebben a  nyakába ugrottam volna ,s magamhoz szorítottam volna ,hogy érezze mennyire szeretem . Le sütöttem a szemem ,hogy ne lássa ,hogy könny gyűlt  a szemembe . Halkabban folytatta a mondandóját Dorotthyhoz .Bentebb sétált a nagy dobozokkal ,s letette ,majd ismét engem nézett .El kellett menekülnöm.  Hányingerem lett . Ki mentem a mosdóba , majd magamra csuktam ,s a csap felé hajoltam . Először a kezeim tartottam ,jég hideg víz  alá ,utánna az arcomat mostam meg vele . Kinyílt mögöttem az ajtó,s Dorotthy jött be rajta .
-Minden rendben ?
-Én ...annyira ...utálom amiért ennyire szeretem .-dadogtam össze vissza .
-Ha utálnád vissza se jöttél volna . -motyogta majd leült a kád szélére . 
-Annyira szeretem ,hogy már fáj . De nyugodt életet akarok.-suttogtam .
-Sose volt könnyű eset . Ha te a nyugodt életre annyira vágynál akkor az esküvő után Miamiban kötöttél volna ki . -mosolygott rám .-Tisztában vagyok vele ,hogy mennyire szereted , de azt is látom ,ő mennyire próbálkozik .Tudod ,hogy az a véleményem ,hogy egy hatalmas barom ,de annyira szeret téged ,hogy a Maffiát is átadná .
-Tessék ? -néztem hirtelen Dorotthyra .
-Mich mesélte ,hogy megkérdezte ,hogy hajlandó-e átvenni az irányítást . El akar tűnni innen , azt mondta , minden rád emlékezteti . Neki nincs már itt helye többé .
-Nem normális ..-suttogtam .
Váratlanul ért az egész . Nem hagyhattam ,hogy feladja csak végettem . Neki ez volt az élete .
-Nekem mondod ? Én a helyedbe jól megdolgoznám aztán beadnám a derekam .
Felnevettem . Hetek óta először nevettem . Már szinte el is felejtettem mennyire jó érzés . Dorotthy is mosolyogni kezdett rajta . 
Pár szót váltottunk még a titkos helyünkön ,majd  vissza mentünk a nappaliba . Etetési idő közeledett ,így nem szerettem volna zavarni ,magamhoz vettem a cuccomat ,majd elköszöntem .
-Haza viszlek !-szólalt meg mögöttem Mariano.
-Nem kell,van sofőröm .-motyogtam felé fordulva . Ahogy közelebbről néztem meg az  arcát  rájöttem valamire ,s irtó dühös lettem .
-Ez csak egy fuvar .-motyogta Mich . Felé kaptam a fejem ,s láttam ahogy Mich mögött kacsint a kedves barátnőm. Próbálnak minket össze zárni ,hogy beszéljünk.
-Rendben.-adtam be a derekam,majd végleg elköszöntem mindenkitől ,s távoztunk . Mariano egy új kocsival érkezett . Ugyan úgy fekete volt ,de ez Mercedes volt . Mielőtt kinyithattam volna magamnak az ajtót , Mariano megelőzött . Úriemberek módjára  engedett be ,majd becsukta utánam  , s mellém ült .Beakarta indítani a kocsit ,de megfogtam az alkarját . Szinte azonnal oda kapta a tekintetét , majd rám nézett.
-Őszinte választ akarok ! Most is van benned anyag? -suttogtam,majd erősen a szemébe néztem,hogy érette a helyzett súlyosságát .
-Soha nem hagynám ,hogy úgy ülj mellém!
Bólintottam,majd elengedtem a kezét,s bekapcsoltam magam. Mariano beindította a kocsit ,majd elindult velem Montallegroba .
Kínos csend volt a kocsiba . Mind a kettőnknek lett volna mondani valója , de nem tudtuk ,hol is kezdjük. Dühös voltam , s legszívesebben felpofoztam volna ,amiért megszegte az ígéretet.
Mariano a hosszabbik úton vitt haza hogy minél többet legyünk együtt, s minél kínosabb legyen ez at egész. Szívem szerint ki ugrottam volna a kocsiból . Zavartan éreztem magam . Becsuktam a szemem ,hogy erőt vegyek magamon ,s épp ésszel kibírjam a két órás  utat.