Múlt, jelen és jövő

1.fejezet

A nevem Samanta Saltzman 17 éves szőke hajú és  kék szemű lány vagyok. New York-ban éltem egy átlagos családi házban, nagy ház gyönyörű udvarral és sok virággal. Anya nagyon imádta őket jobban mint engem. Az iskolában jól teljesítettem, hisz mást nem is csináltam mint, hogy tanultam.  Sajnos nem voltak barátaim.. nem azért mert nem akartam, nem lehetett. Egyszer véletlen ki csúszott a számon anyáék előtt, hogy mért nem lehetnek barátaim és erre csak annyit feleltek "féltünk téged nem szabad bízni senkiben nem engedhetsz közel magadhoz senkit"  és ennyivel le is ráztak.  Anyáék sokat veszekedtek az utóbbi időben amit nagyon furcsálltam, hisz nagyon szeretik egymást. Egyik este pont meghallottam miről is vitatkoztnak.
Nem hiszlek el, hogy minden nap ezen kell vitatkoznunk. - förmedt rá apa.
De a lányunkról van szó, hogy közöljük vele a tényt. -kiabált vissza anya.
Nem tudom. Egyszerűen rá se birok nézni. Nem szeretem hiába a lányom. - kiabált apa.
Jó holnap leülünk vele és el mondjuk neki, hogy a bácsikájánál kell laknia Mystic Falls-ba . -monda anya de már kicsit nyugodtabb hangon
De nem tudhatja meg, hogy azért mert ki nem állhatjuk. - szintén nyugodtan apa.
Ki mentem a nappaliba, éreztem a fagyos tekintett a szüleimtől.
Már késő!- kicsordult egy könnycsepp a szememből és ki futottam a lakásból.
Futottam, míg a lábam bírta . Egy közeli erdőben találtam magam egy fának dőlve le rogytam a földre és sírtam.
Nem hiszem el,hogy ezt mondták.-motyogtam magamban. 
Hé kislány mi a baj?-kérdezte egy idegen.
hirtelen fel kaptam a fejemet letöröltem a könnyeimet és felálltam. Végignéztem az idegenen magas barna hajú és zöld szemű körülbelül a 20-as éveiben járó fiatalember. Barna nadrágot viselt barna dzsekivel fekete pólóval és fekete cipővel.
Hahó! - kezét előttem legyezte.
Nincs semmi bajom és most ha megbocsájt indulok haza biztos keresnek már a szüleim. -hazudtam neki.
Elmentem mellette, de ő megragadta a kezemet és vissza rántott. 
Nana. ...hova hova? -mosolygott.
Mondtam már, hogy haza szóval meg kérhetném  eressze el a kezem és had menjek utamra. - ijesztő volt a férfi nagyon erősen szorította a kezemet próbáltam ki csúsztatni, de nem ment.
Na ne siess ennyire csevegjünk kicsit. - kacsintott rám.
Eresszen el azt se tudom ki maga.- förmedtem rá.
Az most nem fontos.-közelebb rántott magához.
Bele szippantott egyet a hajamba. Remegett minden végtagom, szaporán vert a szívem az idegen még mindig szaglászik.
Kérem ne.- suttogtam és kicsordult egy könnycsepp a szememből.
Hmm.. nem foglak meg erőszakolni nyugi. Te túlságosan ínycsiklandó vagy nekem, egyszerűen beléd harapok és addig szívom a véredet míg meg nem halsz.- ördögi vigyorral nézett rám.
Mi vagy te?- szaporábban kezdett verni a szívem majd ki ugrott a helyéről.
Oda hajolt a fülemhez és bele súgta.
Vámpír.- el vette a fejét és bele nézett a szemembe.
Most  meg állsz és nem sikítasz. -mondta az idegen.
Ott álltam lefagytam mi egy vámpír az ,hogy nem létezhetnek hihetetlen. Kavarodnak bennem a gondolatok.
Jó kislány. -vigyorodott el.
Hirtelen az arca meg változott szeme piros  a szeme alatt tiszta eres és végül megpillantottam a szemfogait. Láttam, hogy közeledett felém. De észbe kaptam és ágyékon rúgtam ő elengedte a kezemet én meg rohantam ahogy csak bírtam.
Hirtelen előttem termett.
Ne olyan sietősen kislány úgyis utol érlek. -mosolyodott el
Hagy békén.-kiáltottam rá.
Mért nem tudtalak szuggerálni? -nézett értetlenül.
Hogy mi? szuggerálni? az mi? - megdöbbenve kérdeztem vissza.
Ahjj mindegy most meg halsz. -közeledett felém
Én el kezdtem hátrálni, de hirtelen megállt és azt vettem észre, hogy el dőlt. Fel néztem és láttam egy sármos öltönyös férfit, barna haja és barna szeme volt, olyan 30-as éveiben  járó fiatal ember.  Megpillantottam a kezét és ott volt benne a vámpír srác szíve. Döbbenten álltam ő ledobta a srác szívét a földre, előhúzott egy textil zsebkendőt a zsebéből és meg törölte véres kezét.
Jól vagy?- jött közel hozzám.
I..Igen. köszönöm. -megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.
Eljah Mikeaelson. -nyújtotta felém a kezét.
Samanta Saltzman.-nyújtottam a kezemet.
Mire ő meg fogta és egy csókot lehelt rá.
Örvendek!-mosolyodott el.
Én is el mosolyodtam, de utána ki tört belőlem a sírás. Ő magához húzott és megölelt.
Shh.. semmi baj nyugodj meg minden rendben lesz.- simogatta a hátamat.
Nem, nem lesz minden rendben.-suttogtam, hogy ne hallja meg.
Elengedett felemelte az államat bele nézett a szemembe.
De minden rendben lesz. -törölte le a könnycseppet az arcomról.
Te, hogy?-nem tudtam befejezi a mondatott, mert közbe vágott.
Hogy hallottam meg amit suttogtál. Hmm..akit meg öltem az vámpír volt, de ezt már te is tudod és ami azt illeti én is az vagyok, de nyugi nem foglak bántani. -nézett mélyen a szemembe.
Őszintén szólva nem ijedtem meg, hisz meg mentett és nagyon udvarias volt velem pedig nem is ismer.
Mért mentettél meg?-ki csúszott a számon.
Nem igazán szeretem hogy ha egy ártatlant bántanak. El kísérjelek haza? -ajánlotta fel.
Én csak bólogattam féltem, hogy megint meg támadnak. Út közben  beszélgettünk.
Na és mit kerestél ilyen későn egyedül az erdőben?- kérdezte.
vettem egy nagy levegőt és mesélni kezdtem. El meséltem neki, hogy napok óta veszekednek anyáék és azt is, hogy miattam.
De mért veszekednek miattad? -aggódva nézett rám
Mert nem szeretnek.- válaszoltam neki.
Láttam a sajnálatot a szemében. El meséltem azt is,hogy el akarnak küldeni nagybátyámhoz . Meséltem neki az iskoláról. Ő is mesélt az életéről a családjáról a vámpíros dolgokról mint például mi is az a szuggerálás, vasfű, karó be hívásról, szuper hallás, gyorsaság és az ősi vámpírokról. Meg lepődtem hisz ő is ősi. Meg beszéltük, hogy nem fogok beszélni róla senkinek.
Na és vannak barátaid is gondolom? -mosolyodott el
Nem nincsenek  anyáék nem akarták, hogy legyenek.Na megérkeztünk. -mosolyogtam.
Megölet én meg viszonoztam
Most már van egy barátod. -súgta a fülembe.
Elmosolyogtam és egy könnycsepp le csordult az arcomról . El köszöntünk egymástól és be mentem az ajtón. Anya és apa csak álltak és néztek, legyintettem feléjük utána fel mentem a szobába el kezdtem pakolni a bőröndökbe. Amikor már végeztem le fürödtem és el mentem aludni.
Reggel fel öltöztem. Le vittem a bőröndöket, be raktam a kocsimba amit még aputól kaptam azért,hogy ne mászkáljak egyedül. Ahhha, hogy ne ismerkedjek senkivel se út közben. Be huppantam az ülésre és padló gázzal elindultam a nagybátyámhoz . Hagytam egy levelet a konyha pulton a szüleimnek "el indultam és nem kell a búcsúzás." Útközben a gondolataimba merülve vezettem.