Múlt, jelen és jövő

14.fejezet

*Salvatore házban*
Damon már fel kelt és a testvérével üvöltözik.
Mi a faszért engedtet el egyedül?-dühöngött Damon.
Nyugi Damon nem bántják Samantát.- nyugtatta az öccse.
Hirtelen nyílik az ajtó azt hitték Samanta jött be rajta, de nem.
Sziasztok hol van Samanta?-kérdezte Ric.
Szerbusz Alaric. Kérdezd az öcsikét meg a drága szerelmét hol is van Samanta amúgy meg mit keresel itt?- mondta gúnyosan Damon.
Samanta Klauseknál van. Beszélni akart vele.-mondta Stefan.
Mi?? Elengedtétek egyedül? Damon mért nem akadályoztad meg. - teljesen ki volt akadva Ric.
Meg akartam, de kitört nyakkal nehéz lett volna.-mérgelődött Damon.
Meg kért és nem bántják. Elijha nem engedné túlságosan szereti Samantat. De mért is vagy itt?-kérdezte Elena.
Ja, Samanta hívott, hogy jöjjek ide.-mondta
Ekkor ki nyílt az ajtó és Samanta lépet be rajta.
*Samanta szemszögéből*
Láttam az aggódást a szemükben, de én most nagyon dühös vagyok Ric-re muszáj lesz tartanom magam.
Sziasztok mindenki menjen a nappaliba.-adtam az utasítást és ők teljesítették.
Én be mentem a konyhába töltöttem magamnak whiskey-t utána én is be ment hozzájuk. Meglepődve néztek engem. Eléjük álltam bele kortyoltam az italba. Na akkor hajrá. Rá néztem Ric-re.
Kik a szüleim?- egyből a közepébe.
Mindenki döbbenten nézett.
Samanta hát tudod a testvérem és a felesége.-mondta.
Én fel röhögtem. Megittam egy húzásra az italt és újból meg kérdeztem.
Kik a szüleim?-már kicsit sem voltam türelmes, a düh és a csalódás egyre erősebb bennem csalódtam nagyon benne, hogy nem mond igazat.
Mondtam már Samanta a testvérem és a felesége.-mondta Alaric.
Földhöz vágtam a poharat. Mindenki megijed.
A rohadt életbe mért nem tudsz egyszer legalább igazat mondani.- már fojt a könnyem.
Samanta én..- fel akart állni de le intettem.
A többiekben láttam a szomorúságot a szemükben.
Mi volt Klaus-nál?-kérdezte Damon.
Fel röhögtem.
Hmm.. csak meg tudtam az igazat.-elő vettem egy szál cigit és rá gyújtottam.
Láttam Damon szemébe, hogy nem tetszik neki, de le szartam..
Mióta cigizel?- Kérdezte.
Ma óta.-rántottam meg a vállamat.
Mit mondott Klaus?-érdeklődött Stefan.
Nyeltem egy nagyot.
Kutattak utánam. Meg akarták tudni mért nem lehet engem szuggerálni és választ is kaptak rá.-néztem Ric-re láttam rajta a megbánást, de én csalódtam benne.
Ne haragudj,hogy nem mondtam el csak féltem, féltem,hogy elveszítelek szeretlek téged olyan vagy mint ha a lányom lennél.-mondta Alaric.
Nagyon szeretem a nagybátyámat pedig nem is vér szerinti, de szeretem.
Nem haragszom csak szarul esett,hogy nem mondtad el.. nem foglak elhagyni hiszen én is szeretlek téged a családomat jelented nekem.-mondtam neki.
A többiekre néztem láttam rajtuk, hogy nem értik mi van.
Elmesélem nektek mit tudtam meg magamról. Szóval én nem egy átlagos ember vagyok én egy boszorkány vadász aki hibrid és hatalmas erővel rendelkező lény vagyok.-mondtam nekik.
Mi van?-kérdezte Damon.
Én is ugyan ezt kérdeztem drága szerelmem. El magyarázom. Most egy átlagos ember vagyok egyedül az erőmet tudom a felszínre hozni sok gyakorlás árán. A vadász énemet el nyomom vérfarkas még nem vagyok mivel nem öltem embert, vámpír sem mert még nem haltam meg. Értitek?- kérdeztem ők bólogattak.
Na szóval akkor,ha jól értelmezem farkas akkor lehetsz,ha ölsz vámpír akkor,ha meg halsz és vadász akkor,ha?-kérdezte Damon.
Vadász akkor, ha megölök egy boszit és mivel,ha meg ölök egy boszit azzal meg ölök egy ember és nem csak a vadász hanem a farkas énem is létre jön.-ültem le a fotelba.
És hogy tudod az erődet felszínre hozni?-kérdezte érdeklődve Stefan.
Egy boszorkány segítségéve és sok gyakorlással.-néztem Stefan szemébe.
Meg kérhetem Bonnit, hogy segítsen ebbe.-mondta Elena.
Tényleg? Meg tennéd?- kérdeztem tőle kicsit meglepetten.
Igen persze. Samanta barátnők vagyunk.-mondta nekem.
Néztem rá könnyes szemmel.
Elena én egy szörnyeteg vagyok... nem akarok senkit sem bántani. Nem tudom mit hoz belőlem ki eze az egész. Mi van, ha bántalak titeket, ha ártok Boninak mert elő jön a vadász énem.. Nem akarok ártani senkinek.. sokkal erősebb vagyok mint az ősi vámpírok. Egy szörny vagyok. -felálltam és ott hagytam őket.
Ki mentem a konyhába egy kis alkoholért, töltöttem is magamnak és fel alá járkáltam. Mi tévő legyek , mit csináljak. Meghalni nem tudok akkor még is mit kéne csinálnom...
Egy köhögés szakította meg a gondolat menetemet.
Szívem nyugodj meg nem vagy szörnyeteg.-mondta lágy hangon Damon. De sajnos nem tudok meg nyugodni folyamatosan kattog az agyam.
Lehúztam a piát és öntöttem még egyet. Már éreztem, hogy pár pohár és részeg leszek.
De szörnyeteg vagyok.-csak ennyit mondtam neki. Megint lehúztam a piát. Öntöttem még egyet.
Kincsem ezt ad oda most már elég lesz. -lépet oda hozzám,hogy el vegye, de én kinyújtottam a kezem és rá kiabáltam.
NEM.- Damon hírtelen hátra eset.

Ó istenem ezt én csináltam. Ne ne ne ne ne.
Hirtelen mindenki be jött.

Mi történt?-kérdezte aggodva Stefan

Én én én.- dadogtam. Bele néztem Damon szemébe.
Sajnálom.-sírva rohantam fel a szobába és kulcsra zártam az ajtót.

*Damon szemszöge*