*Samanta szemszögéből*
Meg láttam a többieket Klaus-t már ismertem ezért csak Rebekah és Kol mutatkozott csak be. én is illedelmesen be mutatkoztam. Kicsit beszélgettünk.
Na és mi szél hozott Mistyc Falls-ba?- Kérdezte Kol.
Hát ez elég szomorú történet.. -ki jött egy könnycsepp a szememből. Szeretném már el felejteni a szüleimet.
Ohh ne haragudj.- jött oda és le törölte a könnyemet
Sziasztok.. Samanta mennünk kéne haza.-láttam Damon féltékeny lett ezért inkább el köszöntem tőlük és mentem Damonnel nem akartam, hogy balhézzon.
Beszálltunk az autóba útközben nem szóltunk egymáshoz. Hamarosan oda értünk a Salvatore házhoz. Kiszálltunk és egyből mentem Damon szobájába.
Nem szeretem ha más simogat.-oda jött és meg csókolt.
Viszonoztam a csókját hisz imádom. Meg nyalta az ajkamat amivel jelezte bejutási szándékát én meg engedelmesen be engedtem és össze ért a nyelvünk. Hevesebben kezdtünk el csókolózni. Le téptem róla az ingjét, hisz minek is tagadjam oda vagyok érte kívánom minden porcikáját. Hirtelen az ágyban találtam magam. Vadul csokoloztunk tovább. Lejjebb ment és a nyakamat kezdte el csokolgatti. Imádom ezt a palit életem szerelme érzem azt, hogy ő az igazi. Éééés meg történt.*reggel*
Olyan aranyosan alszik az én hercegem lassan ki szálltam mellöle nehogy fel keltsem. mentem volna ki az ajton, de egy hang meg szólal möggöttem.
Hova-Hova hercegnőm?-mosolygott Damon.
Csak kávét csinálni szerelmem.-oda mentem s adtam neki egy puszit. Le mentem a konyhába ahol már Stefan kávézott.
Szia Stefan.-köszöntem neki mosolyogva
Szia Samanta.-mosolygott.
El kezdtem csinálni a kávémat közben beszélgettünk. Le jött az én hercegem oda jött hozzám és adott egy puszit.
Mit csináljunk ma?-kérdeztem.
Hát az az igazság,hogy ma van egy kis dolgom szóval öcsikém haza tudod vinni ma Samantat?-kérdezte Damon
Igen persze.-bólintott egyet.
Oksi akkor megyek és készülődök. -adtam egy puszit Damonnek és rohantam is fel.
Végeztem el köszöntem tőle és ki mentünk Stefannal.
Stefan nem baj, ha gyalogolnánk nagyon kellemes idő van.-mosolyogtam rá
Persze.-vissza mosolygott
Már az út felét megtettük mikor éreztem, hogy valami hiányzik.
Ohh baszki a telefonom.- csaptam a fejemre.
Stefan csak röhögött rajtam.
Akkor menjünk vissza.-és azzal a lendülettel fordultunk vissza.
*Salvatoreházban*Damon a nappaliban itta a reggeli kis vér adagját. Hirtelen valaki be lépett az ajton.
Szia Elena Stefan nincs itthon el kisérte haza Samantát.-mondta vidáman
Jaj Damon nem Stefan miatt jöttem.- gonoszan mosolygott.
Katherine.-mondta mérgesen.
Talált süllyedt.-Mosolygott.
Tünj el.- parancsolt Damon.
Láttam a kis csitri nagyon el csavarta a fejedet ilyenkor már rég az ágyba döntöttél volna.-mondta gunyosan.
Szánalmas vagy. - forgatta a szemét Damon.
Jajj kicsikém az a lány egy senki. itt vagyok én egy igazi nő tudom,hogy kivánsz engem,- ment közelebb Katherine.
Egyre és egyre közelebb ment míg Damon szájához nem ért és csókolozni kezdtek.
Stefan ki nyitotta az ajtott és be mentünk. Befele menet ezt láttuk:
Mi a?? Mi folyi itt?- keltem ki magam
Uhh baszki Samanta meg magyarázom.-mondta és oda jött hozzám.
Azzal a lennülettel pofon vágtam.
Rohadj meg Damon Salvatore.-és ki futottam az ajton.Azonnal írtam Elijah- nak
És már mentem is a Mikaelson villájába.
ESTÁS LEYENDO
Múlt, jelen és jövő
VampirosSamanta Saltzman vagyok egy átlagos 17éves akivel furcsábbnál furcsább dolgok történttek, de kezdjük az elején.