Lélektárs a mennyből / Larry Stylinson ff / BEFEJEZETT

2.

Év: 2020 (Louis 3 éves) 

Harry:

Látni megszületni azt, akivel együtt éltél előző életedben, nagyon nehéz. Végig nézni, mint cseperedik föl, és tudni, hogy egykoron te és ő egymást szerettétek. Most viszont ő nem emlékszik rám. Most három éves. Még lát engem néha. Gyermekként tiszta még a gondolkodása, így látja a szárnyaim, tudja, hogy mindig itt vagyok mellette. Beszélek hozzá, de nem mondhatom el neki, honnan ismerem. Csak távolról nézhetem őt, és imádhatom. Sajnos nem tudok neki segíteni, ha meg kell tanulnia a leckéket. Magától kell mindenre rájönnie, és csak imádkozhatom, hogy sikerrel jár, és végre egyesülhet a lelkünk. Oly kevés adatott meg nekünk. Csupán egy év, aminek a vége a kivégzésünkkel zárult. Szerencsére, a mai világban ez már eltörölt törvénykezés, nem büntetik a homoszexualitást, de az emberek kegyetlensége és az elfogadás mit sem változott. Ugyanúgy kitaszított mindenki, aki a saját nemét szereti.

Most éppen játszik. Kapott egy új plüssmackót, ami majdnem akkora, mint ő maga. Alig van pár játéka, szegénysorban élnek. Az édesanyja egyedül neveli. Az apja egy kábítószeres, alkoholista férfi. Néha benéz, de csak kedvét teszi az asszonyon, kér pénzt újabb adagra, majd lelép. Louis felé sem pillant. Persze a nőnek ez nem számít, hiszen szerelmes. Egyedül a kicsit sajnálom. Néha leülök mellé, és játszom vele. Beszélni tanítom, és mesélek neki. Szeret a szárnyaimmal bíbelődni. Én vagyok neki Apa. Engem tekint apjának. Most még lát, de már nem sokáig. Amint óvodába megy, elfelejt. Félek a jövőtől.

- Apa! Apa! - bújik a karjaimba, és én ismét ringatom őt.

- Mondd, kisember!

- Apa, mesélj!

- Mit meséljek neked, édesem?- kérdezem tőle.

- Mesélj nekem az angyalkákról!

- De utána aludnod kell kicsit, ígéred?

- Igen Apa!

- Helyes! - alig mondom ezt ki, szárnyaimmal betakarva őt, lágyan ringatom, amíg halkan duruzsolva meséltek neki felhőkön táncoló angyalokról, akiknek vattacukor illatuk van, mint nekem - mert szerinte nekem az van -, és halkan énekelnek, játszanak. Bár mindig ilyen békés lehetne! Bár ne tapasztalná meg az emberi kegyetlenséget.

Év: 2027 (Louis 10 éves)

Louis:

Utálok iskolába járni. Mindig kicsúfolnak engem, mert szegények vagyunk. Anya folyton dolgozik, alig látom. Egyetlen barátom van, Niall Horan. Ők Ír országból jöttek Londonba. Egy iskolába és egy osztályba járunk. Nagyon szeretem Niallt. Olyan szép kék a szeme, mint az enyém, és szőke a haja. Szeretek vele játszani, meg lógni suli után. Ő nem bánja, hogy néha ölelgetem. Az osztálytársaim persze nem örülnek ennek. Ezért is haragszanak rám. Most lesz egy Mikulás buli, és el kell hívni valakit. Legszívesebben Niallt hívnám, de az osztályfőnök néni nem engedi. Azt mondta, kislányt kell választanom. Evelinre esett a választásom. Csöndes lány, és talán nem akar majd táncolni. Nem akarok vele táncolni. Niallel szeretnék, vagy Jackkel, de nekik van párjuk. Mindegy. Táncolok Evelinnel. Hiszen ezt várják el tőlem. Nem tudom, kinek elmondani ezeket. Senki sem hallgatna meg, és én szégyellem, amiért más vagyok. Vajon kinővöm ezt is, mint az asztmát? Anyukám azt mondta, későn érő típus vagyok, de nem tudom, mit higgyek. Apám néha eljön, és olyankor mindig részeg. Félek tőle. Volt már, hogy bántott amiatt, mert nem tudtam neki megmondani, anya hol tartja a dugi pénzt. Mindig olyan furán beszél hozzám. Azt mondja, hogy én leszek a falu bikája, bármit is jelentsen ez. Mindig kérdezgeti, melyik lány tetszik nekem. Csak nekem nem tetszik egyik lány sem. Amikor mondtam neki, hogy Niall és Jack mennyire aranyos, furán nézett rám, és azóta nem beszél velem, csak méreget. Nem értem én ezt. Talán tényleg kinővöm.

Év: 2031 (Louis 14 éves)

Louis:

Jack azt mondta nekem, hogy az edzés után szeretne beszélgetni velem. Bevallom, a szívem a gyomromba ugrott. Már elég régen tetszik nekem a srác, de ugye még nem volt coming outom. Nem merek előbújni. Rettegek a véleményektől, és az osztálytársaimtól. De leginkább a szadista apámtól, aki elrángatott ahhoz a kurvához, és kénytelen voltam megtenni, amit soha nem akartam. Akkor jöttem rá, hogy valójában nem vagyok biszex. Nem. Annál sokkal rosszabb a helyzet. Meleg vagyok. Meleg, mint egy kibaszott cserépkályha. De ez csak az én titkom. Vágyom rá, hogy egy férfi lehámozza rólam a ruhákat, amíg édes szavakat suttog a fülembe, hogy aztán uralva a testem az övé legyek. De ez csak álom.. És félek, hogy az is marad. Meg kell nősülnöm idővel, de nem tudom, hogyan fogok tudni teljesíteni, és unokákat adni az apámnak. Mikor a nőkre ránézni sem bírok.

Edzés után vagyunk, és én várom Jacket. Azt mondta, ötkor találkozunk a pálya mögött, és beszélgetünk. Olyan kedves volt velem, még finoman meg is cirógatta az ujjaival az arcomat! Életemben nem voltam annyira izgatott mint akkor. Az a gyermeki, ártatlan érintés jobban lázba hozott, mint a kurva, akihez el kellett mennem.

- Louis! - szólít meg Jack, mire rákapom a tekintetem. Frissen zuhanyozott, de így is érzem átható illatát, ami végtelenül felkorbácsolja a hormonjaimat.

- Jack! - lépek hozzá kicsit közelebb, mire invitál, hogy sétáljunk kicsit. Nem értem, miért a pálya vége felé megyünk, ott alig van néhány rozoga pad, csak pár konténer van csupán.

- Tudom, hogy meleg vagy, Louis. Látom, hogy nézel rám. - megszeppenek, és nem tudok reagálni rá. Félek.

- Nem... nem tudom miről beszélsz! - próbálom tagadni a nyilvánvalót.

- Én is érzek irántad, Louis. Csak félek. Félek a többiektől. Én csak.. egyetlen csókot szeretnék tőled! Szabad? - lép közel hozzám, mire megremegek. Aprót bólintok, a szívem hevesen ver. Valami rossz érzésem van, de nem figyelek rá. Szinte hallom a fejemben a hangot: Csapda! Ne tedd meg! Fuss! Menekülj! De nem teszem. Rátapadok Jack szájára, és akkor ér az első ütés, majd hallom meg a hátam mögött a röhögést. Körbe állnak engem, és ütnek rúgnak. Mi történik velem? Miért csinálják ezt? A levegő a tüdőmbe szorul, érzem a saját véremet a számban.

- Felvettétek? - hallom Jack hangját.

- Persze tesó! Holnapra az egész világ látni fogja, hogy ez a kis csíra egy buzi pöcs! - még egyet belém rúgnak, majd otthagynak. Fázom, a könnyeim záporként hullanak. Hallgatnom kellett volna a belső hangomra. Mit tegyek, hogy kiöljem ezt magamból? Mit tegyek, hogy én is normális legyek?

Szemfüles olvasók észre vehették, hogy ez már a cenzúrázott változat. Sajnos, mivel itt Louis csak 14, amikor az apjával van az, ami, csak így tudtam leírni hogy ne szegjek szabályt. Cenzúra nélküli változat a bloggeren. Elérhetőséget csak privátban adok! Bocsi mindenkitől! Remélem így is fogjátok olvasni!

✨Eliza✨