Ragyogás (BEFEJEZETT)

6. fejezet

Fejemet ismét a kicsi, kerek ablaknak támasztottam, többet voltam mostanában levegőben, mint a földön. A nyakamon ejtett vágás égető érzése emlékeztet arra, amin keresztül mentem néhány órája. Ha nincsenek ott, ha nem jönnek utánam, most nem élnék. Ettől a gondolattól a hideg futkos a hátamon, és mit számít, hogy van erőm, mi hasznát vettem, mivel azt sem tudom, hogyan működik? Erősen kell koncentrálnom, hogy valamit érezni kezdjek az ereimben, és még a célzásról nem is beszéltem. Namjoon szúrós tekintette a retinámba égett, dühösebb volt, mint én, hogy majdnem ott hagytam a fogam.

- Legközelebb hallgatni fogsz ránk! – mordult rám, majd felrántott a földről. Úgy ragadta meg a karom, mintha egy rongybaba lennék, és lök egyet rajtam, hogy ösztönözzön a haladásra.

Elgondolkodva a történteken, már csak az nem fért a fejembe, hogy miért nem támadtak egyszerre, többen voltak, a vezetőjüket meg csak hallottuk. Ott van a következő kérdés is, hogy Namjoon szerint csak be akarnak szervezni, de konkrétan engem ki akartak nyírni, akkor mégis, hogy is van ez? Mert bár csak egy figyelmeztetés volt a nyakamon ejtett seb, de ez akár el is választhatta volna a fejem a nyakamtól.

- Mandy – szólítom meg a mellettem olvasó boszorkány barátnőt. – Te nem félsz? – felnézett rám, szemei kedvesen mosolyogtak. Most látom csak, hogy neki is különleges retinája van, zöld, de némi narancsos árnyalat is csillog benne.

- Félni? – tűnődik el. – Azt felelném, hogy megszoktam – csukja be a könyvét. – Érzem, hogy iszonyúan gondolkodsz, min jár a fejed? – erre hátranézek a mögöttem lévő helyekre, ahol a srácok egymás mellett ülve, fejükön fejhallgatóval, mint a normális emberek, zenét hallgatva alszanak, vagy csak úgy tesznek.

- Annyi kérdés foglalkoztat, hogy már fáj a fejem tőle, de nem merem azok után, ami ma történt, megkérdezni róluk Namjoont – suttogom.

- Kicsit mérges, de majd lenyugszik, ismerem. Tudod, ő minden Ragyogót testvéreként kezel, ez alól te sem vagy kivétel, egy elvesztése fájdalommal tölti el, az évek alatt pedig volt benne része bőven – meséli.

- Mióta tart ez?

- A mi életünkben, vagy a történelemre gondolsz? – kérdezz vissza enyhe kacaj kíséretében.

- Történelem?

- Az Árnyak el akarják pusztítani az embereket, olyanért, amit maguk idéztek elő. Nem vagytok sokkal különbek az emberektől, az önzőség, a hatalomvágy, a gyűlölet, mind olyan tulajdonság, ami bennetek is meg van. Szerinted a boszorkányüldözés miből eredt? – néz rám, mintha nekem tudnom kéne a választ.

- Az Árnyak? – bólint.

- Mi boszorkányok, képesek vagyunk meggyógyítani a Ragyogókat, de csak a Ragyogókat, ezért, hogy meggyengítsék a ti Szervezeteteket, a saját fajunkat uszították ellenünk. Ember, embert ölt, függetlenül, attól, hogy valóban boszorkány-e vagy sem? – Ha ez így igaz, akkor vajon milyen hazugság lappang még a történelemkönyvek lapjain?

- Miért csak Ragyogót vagy képes gyógyítani?

- Mert a gonosz lélek önmagát is pusztítja, megmenteni lehetetlen – válaszolja egyszerűen.

- Összegezve végül is te nem boszorkány, hanem inkább gyógyító vagy – jegyzem meg, mire mosolyogva rábólint. – Namjoon azt mondta, hogy az Árnyak nem ölnek Ragyogót, hanem beszerveznek.

- Ezt tőle kell megkérdezned, tudtommal csak a kezdő Ragyogót szerzik meg, mert még formálható – próbálja magyarázni. – Annyit tudok tanácsolni, hogy bízz benne, nagyszerű vezető, mindenre meg fog tanítani, amire szükséged van.