Egy Angyal Szárnyak Nélkül- BNHA ff

Külön rész! =/

Ebbe a részben Yandere Hawks x képesség neküli reader lesz. Lehet, hogy csinálni fogok ilyen kis külön részeket.
Remélem tetszeni fog ez a kis rész.^^'
További jó olvasást!

A munkába tartotam haza felé, mikor észre vettem egy nagyon ismerős alakot. Hátal volt nekem így láttam a két nagy piros szárnyát. Lehet, hogy ő is most kezdet dolgozni. Körbe vették a pro hőst a rajongók. Próbáltam észre véttlenül el sunyogni mellete kisebb- nagyob sikerel, mert hallottam hogy mellém ért.

-Szia.- köszönt és ment melletem.

-Szia..- köszöntem vissza. Hawks mostanság eléggé furcsán viselkedik, beszél azt vettem észre.

-Hogy vagy?- kérdezte. Hogy vagy?! HOGY VAGY?! Ilyet nem is szokot kérdezni tőlem! Vagy szokot csak én nem vettem észre?! Na mindegy....

-Umm...Jól. És te?- mosolyogtam rá, miközben fel tempoztam a lépéseimet.

-Én ki csatanok az egészségtől.- mondta egy furcsa mosolyal az arcán és ő is el kezdte csipkedni a..a...popoját. ( Na azért szépen már! -.-)

- Figyelj Hawks!- álltam meg előtte.- Nekem most sietnem kell dolgozni.

- Nyugodtan. Nem tartalak fel. Szia.- köszönt el és elindult a másik irányba.
Egy darabig csak néztem utána és gyorsan észbe kaptam, rá pillantotam az órámra. Miután meg néztem már rohantam is a munka helyemre.

A munkahelyem épület bejáratához értem, mikor valaki a nevemet kiabálta.

- (NÉV)!!!- kiabálta s nevem egy nagyon ismerős férfi hang. Vissza fordultam, el álltam az ajtótól, hogy ki és be is tudjanak menni.- (Név)! Végre!- szaladt oda hozzám.- Szóval?- nézet rám nagy mosolyal az arcán Daichi.
Daichi már a negyedik aki már valahova el hívott valahová. A többi három rejtélyesen meg halt, ami egy kicsit el szomorítót, mert pont azon a napon haltam meg mikor meg hívtak.  Daichi fekete hátranyalt haja csak úgy csillogot, mogyoro barna szeme engem fürkészet. Magas, kicsit vékony, izmos férfi, ami meg is látszik az ing miatt.

-Szóval, mi?- kérdeztem oldara döntve a fejem. Ő közelebb jött és az egyik (haj szín) színű tincsemet, lassan a fülem möge rakta.

- Ma esti program. A vacsora vagy randi.- lépett hátrébb egy mosolyal az arcán.- Szóval áll a ma este?

- Persze, hogy áll.- kuncogtam .- De most nekem mennem kell.- muttatam a hátam mögötti ajtóra.

-Rendben. Majd tali.- koszönt el  és el ment egy random irányba.
Én bementem az épületbe és el keztem a munkám.

Már 7 óra van és csak én vagyok már az irodában. Az utolsó papírt csináltam mikor az egyik villany le kapcsolódót. Lehet, hogy az egyik takarító, így nem foglakoztam vele.

-És kész!- mondtam magamnak, hátra dölve a széken. El keztem össze pakolni a cuccaimat, fel vettem a székről a vékony fekete kabátot és a kis táskámat a hátamra dobtam. Le kapcsoltam az asztalomon lévő lámpát és el indultam a lift felé. Oda értem lifthez és meg nyomtam a lefele nyílat. Pár másodperc múlva meg is érkezet a lift, kinyitódót az ajtaja és be mentem rajta. Meg nyomtam az egyes gombot és be záródott az ajto.
Le értem, el köszöntem a portástol és ki mentem az épületből. Rá néztem az órára. Már fél nyolc?! Sietnem kéne, mert Daichi azt mondta, hogy nyolcra ottvan.
Ahogy mentem haza felé úgy éreztem, mintha valaki követni. Hátra néztem és nem láttam senkit így mentem tovább.
Miután haza értem már három negyed nyolc múlt öt perce.
Elkeztem készülödni. Be mentem a szobámba és be csuktam magam mögött az ajtót. Le vettem az irodai ruhámat és felvettem egy fekete szakadt nadrágot, ( kedvenc szín) színű pólót ami a combomig ér, rá egy (kedvenc szín) színű pulcsit. A hajamat egy lágy cofba kötöttem hátra.
Ki mentem az ajtób egyenesen a konyhába. Éreztem, mintha valaki nézet volna. Körbe néztem a lakáson, de nem láttam semmit így be mentem a napaliba és le ültem a kanapéra. A napali és a konyha egy légtérben van. A konyha és a napali között két üveg ajto van, ami a kis kertre néz.
Mát nyolc óra is el múlt mikor valaki koppogot valaki az ajtón. Ezt egy kicsit furcsáltam mert a házam előtt egy kapu is van, amin van csengő. Félve oda menten az ajtóhoz és félve nyitottam ki. Két nagy piros szárny és egy hulla, ez fogadott az ajtó másik oldalán. Hawks felém fordult, de ő csupa vér volt.

-Hawks?- döbbentem  meg. A hullára néztem. Daichi feküdt ottan eszméletlenül, csupa véresen.- M-Miért?- néztem Hawksra. Ő közelebb jött és meh fogta az arcomat.

- Csak is az enyém vagy! Senki másé! Szeretlek (Név). Már figyelek egy ideje. El kellet tenni őket lábalól. Ők csak bántani akartak.- hajolt közelebb. El löktem magamtól sikeresen és a lába közzé rugtam amitöl össze rogyot,  be szaladtam és a bejárati ajtót is be csuktam. Fel szaladtam az emeletre egyenesen a szobámba és el bújtam a szekrénybe. Nem valami biztonságos, de hát ha segít.
Hallotam, hogy be rugja a bejárati ajtot és a nevemet mondja és keres.

-(Név). Te most játszol velem?- jött fel a lépcsőn.- (Név)  gyere elő. Nem foglak bántani.- nyítot már be a szobám ajtaján.- Istenem! Ennek a szobának olyan illata van mint neked.- tette az arcát két keze közé egy elég ijesztő mosolyal.- (Név)!- szólalt meg egy nagyon ijesztő hangal. Imádkoztam, hogy ne nyisa ki a szekrény ajtóját. Lehet, hogy meg hallota csak ő a ellentéttét csinálta.
Kinyitota és egyből rám nézet.
-Végre meg vagy.- fogta meg a kezem és huzzot magához.- Bármit meg tannék, hogy az enyém legyél.- mondta. Ekor juttot eszembe valami.
- Figyu, Hawks.
-Igen.- mondta miközbe el sem engedet.
- Ha veled leszek, akor nem fogol senkit és semmit sem bántani. A gonosztevőket bánhatod.- mondtam az ajánlást.
- Úgy érted, hogy ha barátnőm leszel?- nézet rám bazi nagy mosolyal.
-Igen.- mondtan egy nagy sóhajjal.- De akor nem bántol és nem ölsz meg senkit?
- Igen!- válaszolt gyorsan.
- Egy valamit gyorsan tegyél meg.- engedtem el.
- Mit?
-Tűntesd el a hullát a házam elől.- mondtam komolyan.
-Rendben.- adott egy puszit az arcomra és ki repült a nyitót ablakon.

Pár nappal később:

Legalább egy hete együtt vagyunk és már valamit elkeztem érezni iránta.Ezzen az egy hét alatt nem bántot senkit, amit díjazók.
Éppen egy légtérben voltunk vagyis a nappalimban. Ő csak ült és engem figyelt, én meg egy magazint olvastam.

-Figyelj, Hawks.- tettem le a magazint mellém. Rá néztem Hawksra ako csak csendben fél mosoylal az arcán figyelte minden mozdulatom.- Nem vagy jó az ilyenekbe.- éreztem, hogy fel forrósodik az arcom.- Ha...

-Keigo. Hívj csak Keigonak.

-Rendben Keigo. Én...Én...- miért nem tudom ki mondani ezt a kis szót.- Én szeretlek!

-Én szeretlek!- ugrot rám boldogan.