Egy Angyal Szárnyak Nélkül- BNHA ff

Egy angyal szárnyak nékül.- Egy együtt töltött nap(part.1)

Akane szemszöge;

-Köszönöm.- ölelt meg. Meglepödtem, nem is kicsit. Most öleljem vissza vagy ne öleljem vissza?!

- M-mégis mit?- paskoltam meg a hátát zavartan. Ő csak kuncogót.

- Hát, hogy ki mentetél.- távolodot el tölem.

- Most erre azt kéne mondani, hogy szívesen?- jöttem zavarba megint.

- Vicces amikor zavarba jösz.- kuncogót. Mikor abba hagyta a nevetést én elővetem a tollat a zsebemböl.

-Tessék.- nyújtottam oda neki.

- Tarsd meg.- rázta a fejét.

-De....

-Nincs de.- mondta miközben el vette és bele rakta a pulcsim zsebébe.- Használd nyakláncként vagy nem is tudom.- mosolygot.

-Köszönöm.- sugtam oda miközben a kezeimez a zsebembe raktam. Oda mentem a korláthoz és néztem ahogy a város világitot.

- Szóval, miotta is vagy ottan? Vagy te is gonosztevö vagy?- jött mellém.

- Nem mondanám magamat gonosztevönek. Hogy meddig maradtam ottan?- néztem rá kérdően, ő csak bólintót egyet.- Miután a szüleim maghaltak, Rei néni el akart minket vinni magával.

-Minket? Tán van egy tesód, nővéred, öcséd, húgod?- kérdezte felém fordulva.

-Öcsém van.-mosolyogva gondoltam vissza kis arcára.- Rei néni el akart minket vinni magávak de az nem sikerült. Katsumi egy rendőrnőnek álcázva akarta el vinni az öcsémet, Rei néni nem engedte. Csak én tulságosan is közel voltam ahoz a nőhöz és meg ragadot és, vagy teleportált vagy valami féle kapu volt ottan, az egyik társának képessége..ha jól tudom.- rá nézten Hawksra aki nagyon figyelmesen figyelt.- És így kezdödöt el a pokol.

- Ki az a Rei néni?

- Ismered Todoroki Enji-t?

-Igen. Miért?

-Rei az élet társa.

- Egyszer sikerült neki fel szedni egy nőt?- probált nem nevetni.

-Biztos.- mondtam.- Katsumi téged is emlegetettet.

-Tényleg? És mit mondot?

- Tán szerelmes vagy belé?- néztem vissza s városra.

-Mi?! Nem!?- kiabált rám míg én csak nevetem rajta. - Vissza térve a ki hallgatás.......

- Ki hallgatás?!- ijedten meg.- N- Nem csináltam semmit!- kezdten távolodni tőle.

- Nyugi nem lesz semmi gond!- közeledet felém. Én csak hátra felé mentem lassan ő pedig felém jött lassan. Egyszer nem figyelek oda máris bajban vagyok. Kis koromban mindig is probáltam el kerülni az ilyesmiket, de sosem sikerült.
Miközben mentem hátra felé meg botlodtam és hátra estem, beverve a fejem a korlátba. A fájdalom miatt oda kaptam a kezem.

-Meg sérültél?- jött oda hozzám aggódva. Le gugolt, el vitte onnan az én kezemet és helyete oda rakta az övét.- Nagyon fáj?

-Nem!- probáltam volna fel állni, de hirtelen meg szédültem és vártam a betont az arcomba. Két erős kezet érztem magam körül ami meg tartot.
Hallotam és éreztem, hogy Hawks egy nagyos sóhajt. Hirtelen el sötétült minden.

Íroi szemszög:

Hawks érezte, hogy a lány el engedte magát. Rá nézet a lányra aki eszméletlénül volt a karjaiban.

-Miért szóltam el magam?- kérdezte meg magától Hawks. Felvette a lányt mennyaszony pozba és úgy ment el a sáját házáig. Nem tudja miért nem visszi a kórházba.