Egy Angyal Szárnyak Nélkül- BNHA ff

Egy angyal szárnyak nékül.- A Gonosztevők ligája

-Rendben.- vettem el végleg a képet.
Egy darabig néztem a képet. Valmiért olyan ismerős ez a gyerek, csak nem tudom honan. Inkább nem foglalkozom vele. El rakatam a képet a zsebembe, miután a két kezemet bele raktam meg éreztem egy puha tollat amit még Hawks adott. Elkeztem a zsebembe játszani vele, miközben Tomurával és Kurogirivel beszéltem.

- És hogyan csináljam? Mi a neve?Hova jár?- néztem Tomurára.

- Öld meg vagy csald el, ahogy akarod, de úgy kéne, hogy ne legyen láb alatt.A neve Midorya Izuku és az U.A-ba jár.- mondta és itta tovább a pohár tartalmát. Én bólintótam és fel álltam a bár székből.

-Ilyen hamar menned kell?- kérdezte Kurogiri.- Legaláb meg inád azt az egy korty vízet.

-Igen, mennem kell.- mondtam és meg ittam azt az utolsó kortyot.

-Én is mehetek?!- jött mellém izgatottan Toga.

- Te inkább maradj itten.- fordultam hozzá és paskoltam meg a fejét. Ő csak fel pufadt, dühös arcal nézet rám.

- De én menni akarok!- mondta már duzzogva.- Akane! Kérlek!- rángata a kezemet ami mán kezdet idegesíteni.

-Na jó! Mit bánom én, gyere!- mondtam, löktem el a kézét és fel vettem a kapucnit a fejemre.

-Ezaz ! Köszi Akane!- ölelt meg szorosan Toga.

-Toga! Engedj el.- löktem el megint magamtól és indultam el a kijárat felé, Toga nyomomban.

-Oi, Akane!- szólt oda Dabi.

-Igen?- fordultam vissza.

-Ne, hogy vissza hozd.- mondta fél mosolyal az arcán. Én is elmosolyodtam és egy likeot mutatva a kezemel.

-Hé!- nézet rám majd Dabira.- Na menjünk már Akane!- kezdet tollni a kijárat felé.
Ahogy kiléptünk az ajtón egy egyenesen felfelé tartó, keskeny lépcsősor volt. Miután fel értünk egy másik ajtó volt ottan, azon is ki mentünk. Ki menve a kapun is egy kis sötét utca fogadót.

-Gyere Akane erre!- muttatot egy irányba, meg fogta a kezem és huzzot magával.

- Amúgy, Toga?

-Igen.- fordult vissza egy nagy mosollyal az arcán.

-Te általános iskolás vagy?- kérdeztem meg végre, mert már ez nagyon érdekelt.

-Nem, nem vagyok általános iskolás.- mondta és indult el megint.- Láttad Izukunak a csodás, gyönyörű arcoskáját?

-Ahan.- mentem utána unottan.
Egy idő után be mentünk egy elhagyatott kis házban. Egy nagyon kicsi ház volt olyan három szobás, egy konyha, egy fürdőszoba és egy hálószoba.
Most a konyhánál voltunk és beszélgetünk.

-Hány embert és hőst öltél meg?- kérdezte és rá ült a konyha pultra.

- Nem tudom. Nem emlékszem.- vettem le a csukját a fejemröl és meg igazitotam a hajpántom.

-Hogy, hogy nem emlékszel?

-Hát úgy, hogy nem voltam magamnál.- láttam Togán, hogy nem érti.- Régeben még Katsumi... Ismered Katsumit?

-Nem.- rázta fejét.

- Gondoltam. Vissza térve, Katsumi még régeben be adott nekem valamit, hogy képes legyek ölni.

-Nem voltál képes ölni?- lepődött meg.- És milyen szert adot be neked? Szúrival vagy gyógyszer formájában adta be neked?

-Hát még most sem lennék képes. De ez akármikor elő jöhet. Akár még most is, akár hajnalba, akár mikor.- mondtam és kerestem egy instabil széket. Találtan egyet fel állitotam és rá ültem.- Piros folyékony valamit. Milyen formába adta be?- itt egy kicsit el gondolkodtam, mert minden hónapba adot be egyet.- Ha jól emlékszem olyan szuri formájában.