Egy Angyal Szárnyak Nélkül- BNHA ff

Egy angyal szárnyak nékül.- Midorya Izuku, Kirishima Eijirou.

Akane szemszöge:

Egy sötét szobába keltem fel. Az ablakon nem szűrödötbe fény. Fel ültem az ágyon és el kezdtem gondolkodni, hogy hol vagyok?. Aztán rájötem, hogy a Gonosztevők ligájánál vagyok. Érdekes módon most kipihenten keltem fel.
Pár perc bambulás után fel álltam és oda ballagtam az ajtóhoz. Ki kukucskáltam az ajtón, hogy van-e valaki kint a folyosón. Senki sem volt kint. Ki mentem a szobából és a folyosóvégu ajtóhoz kezdtem menni. Ahogy egyre közelebb mentem ahoz az ajtóhoz egy beszélgetés csapta neg a fülem. Közelebb mentem és hallotam a nevemet.

-Te szerinted hasznos lesz?- kérdezte Tomura?

-Igen. Láttam a képességet és használta is rajtam.- mondta egy rekedtes hang.

-Hogy használta?

- Hátam mögé és elém csinált két olyan üveg falat. Csak az egyik gyenge volt a másik pedig át törhetetlen.- mondta Dabi. Ekor nem bírtam tovább és be mentem, de úgy mintha semmit sem tudnék.

-Jó reggelt.- köszöntem nekik. Dabi, Tomura és Kurogiri voltak kint, Toga pedig sehol. Toga lehet, hogy még alszik vagy nincs itt.

- Reggelt.- köszönt vissza a két srác.

-Jó reggelt.- köszönt vissza Kurogiri is. Oda mentem a bár pulthoz és le ültem Dabi mellé. Ezen Dabi meg lepődött.- Mit adhatók?- kérdezte meg Kurogiri.

- Nem kérek semmit.- mondtam. Kurogiri csak bólintót egyet és folytata amit abba hagyot. Észre vettem, hogy a bárpult melleti falon van egy monitor. Vajon csak Tv-t nézni jó rajta?

-Hát a pulcsid hol hagytad?- kérdezte Dabi rám se nézve.

-Szobába.- válaszoltam szűkszavúan. Dabi csak bólintót egyet.

-Jó reggelt!- jelent meg hírtelen Toga a semmiből.

-Reggelt.- köszöntem vissza. Toga le ült a melletem lévő székre és össze vissza kezdet nézelődni. Én fel álltam és vissza mentem a szobába. Ahogy be léptem meg pillantotam földön a tollat. Oda mentem és fe vettem, megnézztem hogy nincs-e semmi baja. Hála istenek nincsen. Rá raktam az ágyra és meg kerestem a pulcsit. Nagy nehezen meg találtam és fel vettem, a zsebembe raktam a tollat és meg igazitotam az ágyat. Ki mentem a szobából és vissza a bárba.
El köszöntem a többiektől és el mentem onnan.
Ahogy mentem nekem futot egy nálam magasabb fiú. Össze szorítottam a szemel estem el. A fiú el sem eset. Már mondani akartam, hogy "figyeljél már jobban oda" de ő meg előzött.

- Elnézést!- mondta. Rá néztem, piros haja égnek állt és a szeme is piros volt. A kezét felém nyújtóta, gyanakodva néztem rá.

- Semmi gond. Csak figyelj oda jobban.- fogadtam el a segítségét. Egy egyen ruha volt rajta.- Ez nem az U.A egyenruhája?

-Igen, ez az!- mondta egy nagy mosolyal az arcán. Én meg lepedt arcal néztem.

- Hősnek készülsz?

-Igen annak. Ez az álmom.- mondta még mindig mosolyogva.

-Akor sok szerencsét hozzá.- mondtam egy kamu mosolyal.- Menj, el ne kés.

-Nem fogok el késni. Van még fél órám oda érni.

-Rendben.- bólintottam.- Nekem most mennem kell. Szia.- köszöntem el és indultam el.

-Szia. Majd még találkozunk?- kiabált utánam. Én meg álltam és vissza fordultam. Rá néztem és azt mondtam, hogy nem tudom és újra el indultam.

Miközben mentem sok iskolás volt, de meg láttam egy ismerős haj koronát. Zöld haj, zöld szem. A képen látott fiu az. El kezdtem követni, nagy tömeg volt szóval nem vett észre. Egyre közelebb mentem, nem fogom meg ölni csak meg sebesíteni fogom. Egy kis csendes utcába mentünk ekor aktíváltam a képességem. Egy nem nagy háromszöget akasztotam a nadrágszárára és egyenesen a földbe raktam. Ezt észre vette és meg fordult.

- Segíthet?- fordult hozzám.

-Vajon mibe segítenél?- menten közelebb, ő hátrébb ment.- Nem aka....Vagyis de akarlak bántani, de csak meg sebesíteni vagy ilyesmi.- ahogy egyre közelebb mentem ő annál jobban hátrált.- Nyugi.- mondtam miközben még egy háromszöget csináltam de elég érdekeset. Ahogy volt háromszög annak az alján még egy háromszög volt és azt fogtam a kezemben.

Íroi szemszög:

Akane egyre közelebb ment Izukuhoz. De Izuku gyorsan reagált mielőtt meg sebesíthetné Akane. Meg fogta Akanénak annak a kezét amibe a fegyver volt és ki akarta tekerni a kezét de az nem sikerült, mert Akanénak a keze szilánkosra tört. Ezen még Akane is meg lepődött, mert csak úgy tudta használni hogyha túl sokáig használja akor a lábán vagy a kezén repedések jönnek létre. De most össze tört a keze így el tudta venni onnan. Ahogy el vitte onnan a kezét újra egyben volt, így meg tudta vágni a figyelmetlen Izukunak a karját. Izukunak a sebe mély volt, oda kapta a kezét de Akane fejbe rugta így Izuku a földön feküd. Izuku miután nagy nehez fel nézet, Akane már nem volt ottan.

Egy sikátroban volt Akane. Rosszul érezte magát, izadt és hányingere volt. Akane hirtelen elájult. Pár perc múlva egy hős fel fedezte Akanét. Az ismeretlen hős oda ment és meg nézte. Ekor Akanénak a szeme ki nyilt és piros volt, a hős azt hitte, hogy ez a normális szem színe. Akane fel állt és rá nézet a hősre. Ekor a hős észre vette, hogy valami feléje tart. Akane aktiválta a képessegét és egy igazán éles tárgyat csinált. A tárgy a hősnek a szìvébe ment és a hős életét vesztete.

Akane szemszöge:

Egy kényemetlen ágyon vagy padlon ébredtem. Ahogy fel ültem észre vettem, hogy padlon aludtam vagy ájultam el. Fel álltam és körbe néztem a szobán. Egy ismerős szoba volt. Abban a hában voltam ahol Togával is volt. Leültem az ép székbe ami még mindig ot állt ahol én hagytam.
Iszonyatosan fáj a fejem, de mitől?

Hawks szemszöge:

Azota sem láttan azt a lányt. Lehet, hogy vissza ment ahoz a bándához amit Katsumi nevü nő irányit. De miért aggodom érte?

-Hawks!- jött oda hozzám valaki.- Kérhetek egy fotót?- kérdezte a telefonját fogva a lány.

- Persze.- válaszoltam és ő oda áll mellém, miután fénykézgetűnk észre vettem, hogy a szája körül csupa fekete és éles valamik lognak ki a szájából, ez egy kicsit meg rémiszetet.

-Ismer valamilyen Akane nevü lányt?- kérdezte meg még mindig nagy mosolyal az arcán.

-Nem. Mert eltünt?- hazudtam.

- Semmi különös.- mondta és el szaladt. Ez most fura volt.

Egy darabig néztem utána, észbe kaptam és folytatam a munkám.

Miután végeztem a munkávak, haza felé tartotam.

-Végre itthon.- hupantam le a kanapéra. És egy bizsergető érzés fogot el megint. Ekor egy morgás jött fel bennem, be fogtam a számat. E..ez...Inkább nem mondok semmit erre.
Be mentem a konyhába és töltötem magamnak egy üveg vizet amit meg is ittam.
Már kezdet esteledni és bizsergető érzés még mindig nem múlt el. Akane miért csinálod ezt velem?

Sziasztok! Ez egy kis rövid rész volt. De probálkozom hosszúbra csinálni.

További szép napot/ estét.