Sólyomtollas veszedelem I.- Az ősök áldása - BEFEJEZETT

Tavaszi Vadászünnep

948. év

Tavasz - Dah'mun első hava

Sólyomvár

A Nagy Vadászat jól sikerült. A férfiak csak napnyugtakor érkeztek vissza. Addigra már az asszonyok és a gyermekek csinosan feldíszítették az utcákat az ünnepségre. A vár melletti réten hatalmas tüzet gyújtottak, pavilonokat állítottak fel, asztalokat terítettek, a piactéren hangos zene szólt. Lukan az egyik fabódénak támaszkodva nézte a táncoló sokaságot. Kazu közeledett felé, kezében egy-egy teli kupával, ügyesen kerülgetve az ünneplő embereket.

- Tessék - mondta, azzal a kezébe nyomta a bort. - Igyunk a sikeres vadászatra.

- A sikeres vadászatra - ismételte meg Lukan.

Kazu az egészet felhörpintette egy pillanat alatt, majd elégedetten nézett végig a tömegen.

- Nem is rossz a felhozatal. Hé, Sólyom-fiú, eddig hol rejtegették ezeket a csinos lányokat?

- Akkor most elárulok egy titkot: minél többet iszol, annál szebbek lesznek!

Kazu felnevetett és kezében az üres korsóval ismét a kocsma felé indult. Lukan tekintete ekkor Florenre tévedt. Bár az háttal állt neki, azonnal felismerte vékony derekát, és csillogó mogyorószín haját, amit aznap este leengedve viselt. Újra belekortyolt a borba, közben le sem vette róla a szemét.

- Az én tekintetem is megakadt rajta - tért vissza Kazu két csordultig telt kupával, és az egyiket a sólyomvári fiú kezébe nyomta. - Formás.

- Ugyan már - legyintett Lukan, mire Floren megfordult.

A lány mosolyra húzta a száját, kacéran rákacsintott, aztán tovább táncolt barátai körében. Lukan egy pillanatra elvigyorodott, aztán közömbös arccal ismét barátja felé fordult. Kazunak láthatóan nem tűnt fel az egészből semmi, mert túlságosan el volt foglalva azzal, hogy azt fejtegesse, mennyivel savanyúbb a bor Honouban, mint itt.

-. ..és ez a bor valahogy... valahogy gyümölcsösebb, ízletesebb, mint amit otthon ittam. - fejezte be pont akkor, amikor Azor toppant melléjük, kezében három öblös fakupával.

- Nagyon szomjasnak tűnsz - ugratta Lukan a bátyját.

- Ma este ünneplünk! - kiáltotta Kazu vidáman, majd felhörpintette a sajátját, és átvett egyet Azortól.

- A vadászatra! - emelte fel poharát az idősebb testvér, majd mindannyian ittak. - Amikor homlokon találtad azt a szarvastehenet, az igazán szép lövés volt.

- Köszönöm - húzta ki magát Kazu büszkén. - Te sem voltál olyan rossz.

Azor szája széle enyhén megrándult. Öccse egy pillanatig azt hitte, hogy egymás torkának esnek majd, de az oldott légkör, vagy a bor hatása miatt bátyja elnevette magát, és hátba veregette Kazut. Ez után élénk beszélgetés vette kezdetét.

- Ha én leszek Honou ura, akkor több tucat hordóval rendelek majd az itteni borból. Ez lesz az első, amiről tárgyalni fogok veled - mondta a fiú, miközben jelentőségteljesen Azorra pillantott.

Lukan mulatságosnak találta, ahogy ez után enyhén ittas állapotban alkudozni kezdtek a bor áráról. Végül aztán, amikor sikerült megállapodniuk valamiben, amire pár pillanattal később már egyikük sem emlékezett, a két tartomány közötti megingathatatlan kapcsolatra emelték kupáikat.

- Hozok még - mondta Azor, és elnyelte az ünneplők táncoló örvénye.

- Jut eszembe, hol van a húgod? Azóta nem láttam, amióta elindultunk vadászni.