Jelenetek karácsonyig - BTS

December 16.

-Vettem egy perecet - lépett be Taehyung az ajtón késő délután. Legnagyobb meglepetésére senki sem válaszolt neki. Sőt, a ház gyanúsan csendesnek tűnt. - Hahó - kiabált bele a ház csendjébe. Igazából elég furán érezte magát. Szomorúan bámult a perecére, és a perece is nyilván szomorúan bámult volna őrá, ha nem egy perec lett volna.

-Úgy tűnik ketten maradtunk - suttogta a perecnek, miközben levette a kabátját és felakasztotta (szegény kabát) a fogasra.

Besétált a nappaliba, és a perecét maga mellé ültette a kanapéra. Majd felsóhajtott. Aztán újra. És még egyszer.

-Hé - hallotta ekkor. A fejét felkapva nézett körbe, de nem látott senkit, pedig még az asztal alá is benézett, hátha Jimin volt, de nem.

-Hé, tökfej - szólt a hang újra. Végül Taehyung lenézett maga mellé, és meglátta a perecet, amin már egy hatalmas emberi száj virított. Elkerekedett szemekkel bámulta. - Hozzád beszélek - szájalt (lol) a perec.

-Ááááá, beszélő perec - pattant fel Taehyung.

-Taehyung, Tae, ébredj - rázta a vállait Jungkook.

-Nee, ne, perec. Nem akarok perecelni, neee - üvöltötte, majd végre, Jungkook legnagyobb örömére, felriadt.

-Na, éppen ideje volt - dünnyögte Jungkook, majd visszafeküdt az ágyába.

-Mi történt? - kérdezte Tae leizzadva, levegő után kapkodva.

-Amennyit a motyogásodból meg tudtam állapítani, akkor rövid, ám annál tartalmasabb párkapcsolatot folytattál egy bunkó pereccel - fordult a fal felé Jungkook.

-Igazán? - döbbent le Taehyung.

-Ja.

-Menő - feküdt vissza Taehyung, és két perccel később már újra az álmok varázslatos birodalmában barangolt, ezúttal egy káromkodó jegesmedvével, és egy folyamatosan böfögő rabbival, Ausztrália közepén.

-Jó reggelt! - lépett a konyhába nyújtózkodva Jin. Az asztalnál egy búskomor Yoongi ült egy csésze akármi mellett, és a feje csak azért nem esett le az asztalra, mert a tenyerével támasztotta.

-Mhm - válaszolt.

-Hát veled meg mi van? - torpant meg Jin.

-Szarul aludtam - fojtott el egy ásítást.

-Pech. Én nem. Olyan friss vagyok, mint a galambszar az ablakpárkányon - vigyorgott Jin eszelősen. - Karácsonyra távcsöves puskát kérek, hogy kilőhessem a szemeteket! - hadarta elszántan.

-Jajj, ne! - kiáltott ki Jimin az asztal alól.

-Mi jajj ne? - kérdezte Jin.

-Hyung, komolyan ki akarod lőni a szemünket?!

-Még meggondolom - öntött magának Jin egy csésze kávét. - Kecsegtető ajánlat - szürcsölt egyet.

-Nem is érdekel, miért aludtam szarul? - emelte fel a fejét Yoongi.

-Nem nagyon - rázta a fejét Jin, aztán....eLSétÁLt.

-Engem érdekel - mondta Jimin kíváncsian.

-Pech, mert neked meg nem akarom elmondani.

-Mind olyan gonoszak vagytok! - durcizott Jimin.

-Ki a gonosz? - lépett a konyhába Namjoon.

-Mindenki - hüppögött Jimin.

-Nem újdonság - csóválta a fejét, majd lecsapott az asztalra egy vaskos könyvet, mire Yoongi összerezzent, és kicsúszott a keze a feje alól, úgyhogy lefejelte a bögréjét.

-Egész éjjel olvastál? - kérdezte Jimin Namjoont. Namjoon helyett az éppen becsoszogó Hoseok válaszolt, aki karikákkal a szeme alatt és elnyűtt tekintettel az arcán érkezett.

-Naná, hogy azt csinálta. Égette a villanyt, egész éjjel, bele a szemembe! - háborgott.

-De igazán lebilincselő történet - szabadkozott Namjoon.

-Hát ezért nem tudtad lekapcsolni a lámpát - csettintett Hoseok. - Hozzá voltál bilincselve a könyvedhez.

-Minden világos - bólogatott Jimin.

-Ja, mint tegnap éjjel a SZOBÁNK! - kiabált Hoseok.

Az előző éjszaka látszólag jó pár embert megviselt.

-Miről szól a könyv? - érdeklődött Jimin.

-Egy bolond fiatalról és a macskájáról - vázolta fel Namjoon.

-Ez akár Jin is lehetne - dünnyögte Yoongi.

-Ja. Ő az - bólintott Namjoon.

-Tőlem - vont vállat Yoongi.

-Te mitől vagy ilyen levert? - bámult rá Namjoon.

-Jin egész éjjel motyogott - dörmögte.

-Na és mit? - kérdezte Hoseok elkerekedett szemekkel. - Hátha később megzsarolhatjuk vele.

-Olyanokat mondott, hogy "Egy dzsinn, komoly?", meg valami majom fingjáról hadovált.

-Milyen majom? - ragadta meg Jimin a lényeget.

-Mittudjamén. Aztán elkezdte csapkodni az éjjeliszekrényt - fejezte be.

-Érdekes - állapította meg Namjoon.

-Inkább beteges.

-Rólam beszéltek? - érkezett meg Jungkook.

-Más bajunk sincs.

-Hála istennek - sóhajtott fel Jungkook.

-Mi?

-Hát hogy nincs más bajotok. Megkönnyebbültem.

-Ez se normális.

-Hol van Taehyung? - érdeklődött Hoseok.

-Még nem ébredt fel. De szerintem ha majd felkel, ne kínáljátok meg pereccel.

-Nincs is itthon perec - tárta szét a karjait Hoseok. - De amúgy, miért ne?

-Azt hiszem szakítottak - suttogta Jungkook, mintha csak valami őrült nagy titkot osztana meg éppen.

Hoseok megrázta a fejét, majd amolyan "fuck this shit, I'm out" stílusban....ELSÉTÁLT.

Ekkor érkezett meg Taehyung, kómás fejjel.

-Mizu? - biccentett felé Namjoon.

Tae csak vállat vont.

-Tae, most nem fogunk ,megkínálni pereccel, bocsánat! - szólt ki Jimin az asztal alól.

Taehyung arca erre egyből elkomorodott, és az arcát a tenyerébe temetve szaladt ki a konyhából, olyasmit motyogva, hogy "neee, Perec Karcsi, neee".

-Jimin! - förmedt rá Jungkook.

-Huppsz - hallatszott az asztal alól.

"Kicsit" csúszásban vagyok, de igyekszem. Köszönöm a türelmeteket.💜