Jelenetek karácsonyig - BTS

December 2.

-Mindenki készen áll? - kiáltotta el magát Jin a nappali kellős közepén, kitárt karokkal, ami miatt leginkább a riói Jézus szoborra hasonlított. Kinézetre, nem jellemre.
A nappaliban alvó társaság minden bizonnyal fel is riadt volna, ha nem aludtak volna mind zajszűrős fejhallgatóban. De abban aludtak, így tegnap éjjel, meg azelőtt éjjel is csak a Last Christmas első akkordjait hallhatták. Milyen kár.

-Na, mondom mindenki készen áll? - ismételte egy fokkal hangosabban, plusz, kicsit bele is rúgott a többiekbe.

-Ajjajj - ült fel Hoseok, a fejhallgatója lecsúszott a nyakára, és egészen ijedten pislogott Jinre.

-Mi van? - bámult vissza rá amaz.

-Ismerünk mi Vilmost? - kérdezte hirtelen.

-Nem hinném - vont vállat Jin. - Minek?

-Azt hiszem faképnél hagytam az oltárnál - esett kétségbe Hoseok. - Vissza kell aludnom, hogy kiderüljön - mondta elszántan és már vissza is dőlt a párnájára, de Jin ezt nem hagyta. A könyökénél fogva rángatta fel.

-Nem alhatsz vissza, normális vagy?! Ezer dolgunk van - förmedt rá. - Keltsd fel a többieket és dologra. Ne mondjam még egyszer - emelte fel a mutatóujját fenyegetően, majd távozott a konyhába.

-Mi történik? - ült fel a kanapén Taehyung a szemeit dörzsölgetve.

-Jin felkeltett - sóhajtotta Hoseok, miközben beágyazott, tudván, hogy pár éjszakán át még úgyis a nappali parkettájára kényszerül majd. A többiekkel együtt. Majd felváltva alszanak a kanapén.

-Mi? - kérdezte Tae, aki valahogy a reggeli órában még nem realizálta, hogy a fején maradt a zajszűrős cucc.

-Azt mondtam, hogy Jin felébresztett - ismételte Hoseok, miközben kicsit sem kedvesen rázni kezdte Yoongi és Namjoon vállát, hogy keljenek fel.

-Milyen pincsi tenyészet? - kiabálta Taehyung értetlenül.

-Hol van kicsi értekezlet? - kapcsolódott be Namjoon, aki csak akkor ébredt, de már részt kívánt venni a beszélgetésben. - Elkéstünk? - esett is kétségbe, hogy nem fog odaérni az egyébként nem létező kicsi értekezletre.

-Nincs is sertésünk - olvasta le Namjoon száját hunyorítva Tae.

-Szerintem is még odaérünk, ha gyorsan lelépünk - bólintott Namjoon és már fel is kelt, hogy elinduljon, mikor Hoseok megelégelte a jelenetet és lerángatva a fejükről értetlenségük okát, elmagyarázta nekik (felettébb indulatosan), hogy mi történik. Közben Yoongi is felkelt.

-Hány óra van? - motyogta.

-Reggel 7 múlott 9 perccel - pillantott Hoseok a faliórára.

-Wow, igazi visszaesés tavalyhoz képest - dörmögte, miközben felült, tudván, hogy úgysem menekülhet meg a Jin által kiszabott feladatok elől.

-Ja, tavaly már hatkor felrángatott - értett egyet Taehyung ásítva.

-Én azon csodálkozom, hogy tegnap reggel hagyott aludni és csak délután kellett elmennünk a cuccokért - mondta Hoseok.

-Jó reggelt! - trappolt le Jimin a lépcsőn, szélesen mosolyogva, mögötte Jungkook egyensúlyozott kábé harminc dobozt, konkrétan a füléről is csomagok lógtak. Azok, amiket tegnap vettek.

-Nem kell segítség! Megoldom - esett le a lépcsőn.

-Nem is akart senki segíteni - vont vállat unottan Taehyung.

-Leértem - tápászkodott fel Kook a padlóról, diadalmasan az ég felé nyújtva az ökölbe szorított kezét.

-Egyáltalán minek kellett fölvinni? Tegnap leraktuk a nappaliban. Ahol kell. Minek cipeltétek föl? - akadékoskodott Namjoon, egészen jogosan.