FESZENGVE ÁLLTAM A FÜRDŐSZOBÁBAN ELHELYEZETT, hatalmas tükör előtt; az U.A. sötétkék alapon fehér-piros mintás kezeslábasa tökéletesen állt rajtam – és pontosan úgy néztem ki benne, mintha én is egy lennék az itt tanuló gyerekek közül, akik tényleg hősökké akarnak válni.
Zsebemből előhalásztam a telefonom, és lecsekkoltam a képernyőn megjelenő analóg órát – még több, mint 15 percem volt az Aizawa sensei-el megbeszélt (már ha ezt megbeszélésnek lehet nevezni...) időpontig. Meglepődtem, milyen gyorsan vállalható kinézetet varázsoltam magamnak – ez valószínűleg a börtönben töltött hónapok eredménye. Ott nem igazán volt lehetőség az énidőre...
Ha már úgyis a kezemben tartottam a telefonom, arra az elhatározásra jutottam, hogy utána nézek az osztályomnak, legalább addig sem idegeskedek a teszt miatt. 8 hónapig el voltam vágva a külvilágtól, csupán az őrök elcsípett beszélgetésfoszlányaiból, és a többi rabtól tudtam meg néhány nagyobb hírt, mint például a Béke szimbólumának hirtelen visszavonulását, vagy a Hősgyilkos legyőzését.
Begépeltem az iskola nevét, az 1a kifejezést mögé biggyesztve, és meglepődve tapasztaltam, hogy újdonsült osztályom még a többi hőstagozatos közül is kitűnik; úgy tűnt, erősen vonzzák a bajt, és a gonosztevőket. Főleg a gonosztevőket.
Írtak a tanárnak állt All Might-ról is, és volt néhány videó, és cikk a Sport Fesztiválról, amin – mily meglepő! – az összes dobogós az A-ból került ki, valamint találtam néhány posztot egy Katsuki nevű srácról, aki még régebben konfliktusba került egy gonosztevővel, és interjúkat a kettes számú hőssel a fiáról, aki szintén az osztálytársam lesz.
Inkább lezártam a telefonom. Az U.A. High 1-A osztályába járok – fájt elismerni, de mind tényleg nagyszerűnek tűntek. Olyanoknak, akikről képregényt írnának, óriásplakátokat nyomtatnának, és sok száz kisgyerek az izgalomtól sikítva nézné meg a róluk készült videókat, újra meg újra. Igazi hős alapanyagok – olyanok, amikké én sosem fogok válni.
– A vizsga szuperegyszerű lesz! – Visította a fülembe a szőke férfi, aki Present Mic néven mutatkozott be (természetesen ordítva).
Mögötte ott állt All might, arcán a levakarhatatlan vigyorral, ami éles ellentétet alkotott sápadt bőrével, valamint keze idegesen tördelésével, és Eraserhead, aki úgy tűnt, mindjárt állva elalszik. Szintén jelen volt még a hörcsögember igazgató is, meg egy dominának öltözött, sötét hajú nő. Ő nem lett bemutatva, de az arckifejezéséből kiköveztettem, hogy ennek örülnöm kéne. Nyilván nem a legfőbb támogatója az iskolába történt bejutásomnak.
– Szóval, csupán át kell jutnod az arénán – mutatott végig ujjatlan kesztyűbe bújtatott kezével a kijelölt területen az élő mikrofon.
YOU ARE READING
HYPNOSIS | bakugou k.
Fanfiction𝗛𝗮𝘁𝗼𝘆𝗮𝗺𝗮 𝗬𝗼𝘀𝗵𝗶𝗸𝗼 nem akar hős lenni. Sőt mi több, gyűlöli a hősöket - hiszen miattuk ült majdnem egy évet a Hizumi szigorított börtönében. Ám amikor felmerül a lehetőség, hogy az U.A.-ba járjon, minden ellenérvét háttérbe kell szoríta...