𝗛𝗮𝘁𝗼𝘆𝗮𝗺𝗮 𝗬𝗼𝘀𝗵𝗶𝗸𝗼 nem akar hős lenni. Sőt mi több, gyűlöli a hősöket - hiszen miattuk ült majdnem egy évet a Hizumi szigorított börtönében. Ám amikor felmerül a lehetőség, hogy az U.A.-ba járjon, minden ellenérvét háttérbe kell szoríta...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
ALL MIGHT EGY, A PÁLYA SZÉLÉRE ÉPÍTETT BETONÉPÜLETBE TERELT MINKET, IRÁNYÍTÓKAT. A házban csupán egy monitorokkal teli szoba, és egy mosdó kapott helyet, ráadásul lespórolták az ablakokat, így baljós félhomály uralkodott a térben.
– Váá, a hideg kiráz ettől a helytől! – borzongott meg mellettem Mina. Egyetértően hümmögtem; igazán felszerelhetnének néhány lámpát.
– 10 perc múlva kezdődik a feladat, készüljetek fel! – A tanárunk vidáman ránkkacsintott, majd elindult az ajtó felé, nyomában a szerencsés huszonegyedikkel, Shouji-kunnal.
Elfogott az érzés, hogy valamiről megfeledkezünk. Valami igazán fontosról. Baszki, a feladat második fele!
– Hé, még nem mondta el, milyen tárgyat kell megkeresnünk! – kiáltottam utána, mielőtt végleg otthagyott volna minket.
– Ó, valóban. – All Might sejtelmesen elvigyorodott. – Egy barna dobozt keressetek. Nos, diákok, sok szerencsét!
Némán figyeltük a vékony hátat, ahogy kisétál a bejáraton, gyanúsan kuncogva magában. Az eddig is a tudatalattimban motoszkáló rossz előérzetem egyre erősebbé vált, és váratlan késztetést éreztem, hogy valakivel megosszam. Szocializálódni ijesztő.
– Miért érzem azt, hogy ez sokkal nehezebb lesz, mint hisszük? – fordultam a balomon álló Tokoyami felé.
A fiú meghökkenten meredt rám, mint aki nem érti, miért szóltam hozzá. Naszép, én esküszöm próbálok barátkozni... Már kezdtem megbánni, hogy megszólaltam, főleg a közénk beálló, egyre kínosabb csend miatt, mire végre válaszolt a hibridmadár.
– Kanimari a partnerem. Ez mindenhogy nehéz lesz. – Akaratlanul felkuncogtam, mire Tokoyami még meglepettebbnek tűnt. Magamban megjegyeztem, hogy tényleg naaagyon barátságtalan lehetett rólam az első benyomásuk. – De igazad van. All Might túlságosan boldognak tűnik, és ez amúgy is az U.A. Biztosan kitaláltak valami meglepetést nekünk.
Egyetértve bólintottam, majd végignéztem a terembe maradt osztálytársakon – mint számítani lehetett rá, majdnem minden csapat a terepen jobban bevethető képességű tagot tette meg bábnak. Uraraka, és Asui a fal mellett beszélgettek halkan egymással, tőlük néhány lépésre Momo állt, Mineta pedig szinte sírva bármulta a lány ömm... szemeit. Kouta a földön ült törökülésben, és Hagakure kesztyűje is ott lebegett a közelében.
– Az itteni tanároknak fétise kibaszni a gyerekekkel? – A pillantásom a falra szerelt monitorokra terelődött, amiken már látni lehetett a pályát. – Annyi esélyünk van itt megtalálni egy barna dobozt, mint Endeavornak, hogy a Béke Szimbólumává váljon.
Az arénát egy romváros mintájára építették fel, hatalmas területen – de ez volt a kisebb baj. A romok mind barna színűek, és nagyjából tégla alakúak voltak, akárcsak a megkeresni kívánt tárgy, ráadásul nem tűntek túl stabilnak. Rossz érzésem támadt – déjà-vu. Túl sok az egyezés, hogy tényleg véletlen legyen. Ekkora seggarcokat!
