Apokalipszis Lovasai I - Az Alvilág lánya. Befejezett

És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd.
2. És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.
Prológus
A történet valamikor a múltban kezdődött, amikor az egyik lélek vallomást tesz.
- Én Ingrid Sabellicus! Itt állok az idő kapuja előtt, hogy tovább lépjek és egy emlék töredékkel hagyjak a következő életre. Én nem akartam, az lenni ami. Nem tehetek róla, hogy kik voltak a szüleim, hiszen az apám, maga volt a megtestesült Gonosz, az anyám Jezabel, aki egykoron Júdea királynője volt és egy napon életre keltette, hogy egyik céljában segíthesse, azt tudom, hogy valamikor 102-ben születtem Romában. A szüleim először is hírnevet akartak szerezni, hogy később tovább költözhessenek, amikor elértem a tizenhárom éves kort a szüleim, az Alvilágnak bemutattak, hogy apám áldását megkaphassam, de az áldással egy jogot is kaptam, azt a jogot, hogy újjászülethessek, és valamikor én lehessek az Alvilág királynője. Az áldás egy feltétel is volt, mit ér az a lány, ha megakadályozzák abban, hogy a barátját maga válassza ki és főleg akkor mit ér a lány, ha megfosztják attól, hogy ha eljön az idő igazi nőnek érezhesse magát. Amikor eljött a meghatározott idő visszaszülethettem. Tudtam, hogy én ki is vagyok, de közben fiúkkal is barátkoztam kerestem, azt a valakit, aki segít majd abban, hogy megszűnjön az áldás, tudtak volna segíteni de, az apám megtudta a fiúkat meg megbüntette. Minden újjászületés idején, más helyen laktunk, de valamikor elkövetkezett a hetedik újjászületésem és vele együtt egy költözés. Romából elköltöztünk Aachenbe, mert az apám ott kapott tanári állást.