Balerina

~ Csata ~

- Bosszúállók... Gyülekező! - mondta Steve majd mindenki nekifutott és mindeki torokból ordított.

Futottam, ahogy csak bírtam. Tudtam, hogy ezt a csatát már nem veszíthetjük el. Magával ragadt a csata hangulata, azért úgy öltem, mintha az életem múlott volna rajta. Hát, nem az életem, csak az emberiség sorsa. Khm, nem ugyanaz, Lya. Nagyon nem ugyanaz. A kardommal csak úgy sújtottam le az ellenfeleim fejeit. Nagyon harcias kedvembe voltam. Mellettem mindenki őrült mondjára harcolt. Volt is miért. Felém jött egy hatalmas nagy gorilla kinézetű szörny. A gondolatába olvastam. Már rég használtam ezt a képességemet. Ölni akart. Gúnyos mosolyra húztam a számat. Felugrottam az egyik szörny hátára, elrugaszkodtam majd X-be tettem karomat és a szörnyeteg 20 métert repült. Elégedetten vigyorogtam, mint a birsalma a fán. Ezután további öt szörnyet öltem meg. Eközben a kesztyű kézről kézre járt. Muszáj lesz elcsettintenünk ezt az undorító Thanos goré bagázsát. Megakartam keresni Buckyt. Vajon hol lehet? Nem tudtam sokat gondolkozni, mert egy szörny nekem jött és szétakart tépni. Elővettem a boomerangokat és leszúrtam vele. Ordított egy sort majd meghalt. Arrébb löktem a tetemét, majd futni kezdtem. Ekkor láttam, hogy Wanda Thanossal harcol. De valami őrült... kirázott a hideg. Borzalmasan erős Wanda, ezt én is tudom. De én még nem látta így harcolni. Valószínűleg Vízió halálát bosszúlja meg. Ez az én barátnőm! Eközben a kesztyűért ment a harc. Természetesen meg akarták szerezni Thanosék. Mi ezt peddig nem hagyhatjuk. Természetesen, hogy ne unatkozunk eléggé, egy űrhajóból lőttek még ránk. Hát ez így nagyon jó lesz. Azt ezzel mit csináljunk? Nem sokat kellett várnom a válaszra. Egy hullócsillag szerűség jött a levegőből, és teljesen megsemmisítette az űrhajót. Aztán ez nem is hullócsillag volt. Hanem egy nő. Hm, hogy itt mik nem vannak! Már megszoktam. Megláttam Petert. A kezében volt a kesztyű. Magához szorította, miközben a romok közt hevert. Jó tudni, hogy csak nem én féltem a kesztyűt, pontosobban az emberiséget. Aztán észrevettem az ellenséget. A kesztyűt akarták. Peter átadta a nőnek a kesztyűt, és közbe minden csajszi Peter köré gyűlt. Még én is.

- Nyugi kis haver! Ezek odalesznek egy perc alatt! - bíztattam mosolyogva.

Nekifutotunk. Elővettem a kardomat és sorra vagdostam vele az ellenséget. Majd dobbantottam. A környezetemben lévők mind meghaltak. Ekkor valami átfutott az agyamon. Na jó... ez durva ötlet azért. Megálltam az ellenség előtt. Becsoktam a szemem, aztán elkezdtem balet. Kecsesen, de gyorsan táncoltam. Minden egyes karlendítésemnél és lépesemnél kimúltak az ellenfelek. Akár a legyek. Ennyik voltak.

- Te mit csinálsz? - kérdezte egy zöld bőrű lány.

- Táncolok, miközben harcolok - ütöttem ki egy űrkutyát.

Bólintott, majd tovább harcolt. Ennyi a csevegésünkről. Már tovább állni készültem mikor, megláttam, hogy Thanos a hullócsillagos csajjal harcol a kesztyűért. Megint kirázott a hideg. Brutálisan durva. Aztán vége is lett. A kesztyű, gondoltam, és X-be raktam a kezemet, és Thanos elrepült. Felkaptam a kesztyűt, és vettem volna fel, mikor is Thanos kikapta a kezémből, előhúztam az egyik boomerangot éa megvágtam vele az arcát. Elkezdett folyni a vére, ami kék volt. Aztán lefejelt. Kicsit émelyegni kezdtem, de visszaadtam. Aztán kirántottam a kezemből a a kesztyűt, és megvágta a lábamat az Én boomerangommal. Rosszul voltam. Annyira, hogy nem bírtam a lábamon állni. Összeestem. Thanos felém jött, hogy elvágja a torkomat. Mint holmi madárnak. Erőm se volt csetinteni. Aztán csak annyit láttam, hogy Tony harcol vele. Harcoltak és harcoltak. Majd a kesztyű Thanos kezébe került, de nem voltak benne a kövek. Hanem Tonynál voltak. Felültem. Most kell csetinteni még nem késő. Tony csak ennyit mondott, miközbe szenvedett a kövek, amik rohat erősek. Csak ezt mondta:

- Én, vagyok... Vasember - csentités.

Mintha megállt volna az idő. Lassan felálltam és szétnéztem. Thanos bábjai hullani kezdtek, elkezdtek porladni. A kutyák, Thanos gyerekei, a gorillák, az egész sereg. Miután látta Thanos, hogy eltűnt a serege, leült a seggére, majd ő maga is elporladt.

- Vége van - mondtam.

Tony nem bírta. Egy romra támasztotak. Az arca mintha leégett volna. Már nem sok életerő volt benne. Először Peter ment oda, aki sírni kezdett.

- Győztünk Mr. Stark - mondta Tonynak, de már nem igazán hallotta.

Ekkor odament a felesége, Pepper. Látszott rajta, hogy szomorú, és hogy férje lassan már nem lesz az életben. Megható volt az egész. Feláldozta magát, hogy megmentsen minket. Ilyen igaz hős. Szó nélkül teszi ezt. Nem is kérte senki tőle, hogy csetintsen. Tony lassan eltávozott közölünk. Egy utolsó lélegzet, és már itt se volt. Könnyek gyűltek a szememben. Hős volt, az egyik legnagyobb...