Balerina

~ Elkapva ~

- Nem! Engedjenek el! - kiáltottam
- Ms. Benward, nem engedhetem el magát és a bandáját - mondta Ross
- Nem! Engedjenek! Most! - kiabáltam tovább
- Tudta mit kockáztat, válalja a felelőséget - mondta Ross, majd a nyakamba raktak valami szart
- NEM! ENGEDJENEK EL, MOST!- ordítottam
X-be raktam a kezem, így mindenkit eltaszítottam magam mellől. De abba a pillanatba a nyakamba lévő fos megrázott. Összeestem és rángatózni kezdtem. Annyira fájt, hogy egy átlagos ember nem élné túl. Lassan hunytam be a szemeit. Láttam, hogy Ross és az egyik embere engem néz.
- Vigyék a helyére! - utasította az egyik emberét a külügyminiszter
- Ne... - sutogttam
Lassan de biztosan elaludtam Ross egyik csicskája kezében
Mikor felkelttem egy kicsi szobába találtam magam. Nem tudtam pontosan beazonítta hol is vagyok, aztán sikerült felfognom hol vagyok majd az üveghez rohantam. Nem hisszem el, gondoltam. Minden erőmmel azon voltam, hogy kitörjem az üveget.
- Engedjenek el! Most! Rohadékok! - kiabáltam
- Ne is próbálkoz - mondta Sam
- Mi? Sam, Wanda, Clint, Scott. Hol vagyunk? - kérdeztem
- Elkaptak minket, de meg kivoltál ütve - mondta Clint
- Ah... - sóhajtottam majd belerúgtam az üvegbe - Faszom
- Tudtuk mivel fog járni - mondta Sam
- Igen... ROHADT BARMOK!!! - ordítottam a kamerába
Fogalmam sem volt, hogy hallják e. De nem érdekelt. Akkor is barmok maradnak.
- MOCSKOS IDIÓTA BARMOK! - ordítottam, majd a kütyü újra megrázott
Ezúttal nem volt olyan erős, ezt egy átlag ember is kibírta volna. De nem volt kellemes. Azért se hagytam abba.
- PÖCSÖK! IDIÓTÁK! ROHADJANAK MEG A HÜLYE EGYEZMÉNNYEL EGYÜTT!!! - ordítottam de úgy hogy már akaratlanul is dobantottam
A szerkezet tovább rázot. Az üveg elkezdet repedezni, ez egy jó ötlet volt. A kezemmel vagy háromszor csetintettem, majd az ablak üveg repedezni kezdet.
- Lya! Hagyd abba! - kiáltotta Sam
Megálltam. Mérgesen fújtattam, mint egy bika. Reménytelenül ültem le az ágyra, várva a csodát. Örök harcos voltam. Sosem addtam fel semmit. Mindig küzdöttem. De most feladtam, egy időre. De soha.
Nem tudtom pontosan mennyi idő telt. De egyszer csak Stark jelent meg, kérdezni akkarta, hol van Steve és Barnes. Csak ennyit feleltem:
- Keresd meg magad!
Azóta nem tudom mennyi idő telt el. Nyugodtan ültem a sarokba, és várta a csodát. Egyszer csak robbanás halatszott. Valami volt. De nem tudtam. Azt hittem valami új szuperhőst hoztak ide. De nem. Valami más volt. Felálltam, hogy megnézem mi is volt ez. De amikor kinéztem az üvegen egy férfit pillanatottam meg. Elmosolyodottam. A többiek is. Kapitány volt az!
- Hurrá! - ugráltam mint egy ksigyerek
A többiek mosolyogva néztek engem. Ők is örültek. Én is, Kapitány és Barnes, meg én is.
- Gyertek! Szabadok vagytok - mondta Barnes
- Igen, de ezt hogy nyitjuk ki? - kérdezte Scott
- Én, megoldom... - mondtam - Kapcsolnátok egy kis zenét?
A többiek hülyén néztek rám. Igen, furcsa kérés volt.
- Hát.... Jó - mondta Steve majd indított volna valami zenét, de közbe szóltam - Imagine Dragons, Radioactive
Steve meghallgata a kérésemet, és bekapcsolta zenét. Mély levegőt vettem, majd baletozni kezdtem. Kecses voltam. Ahogy a zene hangosabb és gyorsabb lett én is úgy tettem. Mikor lendítettem a karomat az üveg elkezdet repedezni. Az izé meg sípolni. De Steve kikapcsolta azt a szart. Kecses voltam, és lassan kitörtem az üveget. Majd a refrémnél X-be raktam a kezem és az üveg kitört. A többiek ámúlva néztek engem. De én csak válat vontam. A többieket is kiszabadítottuk, így fel is száltunk a Quinjetre. Hamarosan egy apró farmra értünk, ahol a nagyszüleim laktak.
- Biztos minden rendben lesz? - kérdezte Steve
- Igen - mosolyogtam - Ha bármi kell csak hívj, megtalálsz. Vigyázatok magatokra. Nagyon.
- Te is, Lya - mondták a többiek
Mindenkitől elbúcsúztam. Hiányozni fognak, de ha kell, itt leszek. Megvédem a földet, az emberiséget, a barátaimat. Itt leszek, amíg élek...

~Polgárháború vége~

Hamarosan érkezik majd a Végtelen Háború 😁